|
Rendszerváltás
Az Országos Kifligörbítő KFT barokk stílusú
központi tanácskozó termében a légkondicionáló berendezés zümmögése sem
tudta elnyomni az egyre hangosabb nyüzsgést. Sorban érkeztek az "Istenek
Tanácsának" tagjai, élükön Sós Perec, ügyvezető vezérigazgatóval, végükön
Sóher Péter kifligörbítő betanított munkással. A hatalmas intarziás
tanácskozóasztalon a finom illatokat árasztó kávéscsészék között óriási
mákos- és diós kifli hegyek magasodtak. A többiek előtt olyan sok volt
ezekből, hogy Sóher Péter elé már csak egy félig egyenesre sikeredett
sóskifli jutott.
A vezér kényelmesen elhelyezkedett bársonyszékében és
elégedetten szemlélte egy darabig az "Istenek Tanácsának" buzgón bólogató
tagjait, majd Sóhert meglátva szeme összeszűkült és keményen kérdőre
vonta:
- Sóher! Maga miért van itt?
- Azért, vezérigazgató úr, mert én képviselem a melósokat! - felelt
öntudatosan Sóher.
- Ezek szerint most nincs termelés? - jött a kérdés a magasságos
bársonyszékből.
- Nem a termelés a fontos kérem, hanem az, hogy ki melyik pártot képviseli
jelen pillanatban - nyomta a politikai álláspontot a munkásosztály
képviselője.
- És maga melyiket képviseli? - dörrent a vezér.
- Magamat! Mert ebben az üzemben én vagyok a munkásosztály! Ezt már nem
egyszer kijelentettem. - felelt Sóher.
Közben az "Istenek Tanácsának" többi huszonöt tagja jelentősen és
hozzáértően hümmögött.
- Kevés melós, kis gond - mondta ki a többiek véleményét Káder Győző, a
FIDESZ helyi csapatának fővezére.
Sós Perec felállt, nagy nehezen lenyelte a szájában lévő, félig összerágott
diós kiflit, ivott rá két korty kólát, megköszörülte a torkát, elővette a
tíz tanácsadója közreműködésével, három nap alatt kiizzadott beszédének,
számítógépen írt, színes vonalakkal aláhúzott, letisztázott
szövegpéldányát, orrára biggyesztette aranykeretes szemüvegét, és
nekikezdett olvasni:
- Uraim, hölgyeim, munkatársaim!
- Munkatársad a halál! - mordult egyet Sóher, csak úgy magának.
Sósnak akkorát villámlott a szeme, hogy a "munkásosztály" úgy összement,
mint a kifli a kemencében.
- Szóval - olvasta tovább a vezér - örömmel jelentem a tisztelt Igazgató
Tanácsnak, hogy üzemünkben a politikai rendszerváltást sikeresen
végrehajtottuk. Ezt az a tény is mutatja, hogy itt vannak ebben a
tanácsban a pártok helyi vezetői, helyettesei, titkárnői kávéfőzői,
egyszóval mindenki, akinek semmi köze sincs a termeléshez. És hogy a
demokráciát megvalósítottuk, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az,
hogy ebből a hatalomból Sóher Péteren keresztül már ma a munkásosztály is
részesül. Uraim és munkásosztály! Most, hogy politikailag helyre tettük a
dolgokat, itt az ideje gazdaságilag is rendszert váltani. Én ezzel
befejeztem, kérem a javaslatokat, hozzászólásokat, hogy a termelést hogyan
tegyük rendbe.
A vezér a szokatlanul kemény szellemi munkától kimerülve, fáradtan rogyott
bársonyszékébe, de így is nagy érdeklődéssel várta a javaslatokat,
hozzászólásokat.
Hosszú ideig úgy törte mindenki a fejét, mint Fekete Pákó a magyar
nyelvet, de egy áldott pillanatban kiszakadt a csend gátja, és mint az
árvíz, jöttek a javaslatok:
- Duplázzuk meg a fizikai dolgozók számát, vegyünk fel még egy embert
- javasolta legszebb mosolyával Góliát Bibi, az MDF reprezentatív
kávéfőzőnője.
- Helyes! Mindent a munkásosztályért! - értett szokásától eltérően egyet az
MDF-fel
Munkás Oszkár, az MSZP helyi ügyvivője.
A Munkáspárt Kifli Szakosztályának gondnoka, aki a másik sarokban
bóbiskolt, erre felriadt, mert a munkásosztályt Munkás Oszkárnak hallotta,
akit nagyon utált, és felugorva, hadonászva kiabálni kezdett:
- Nem! Nem! És negyedszer is nem! Proletárdiktatúrát! Üzemcsínyt! Katonai
hatalomátvételt! Puccsot!
A vezér személyi titkárnője feladata magaslatán állva mindent rögtön
megértett, és egy pillanat múlva már hozta is ezüsttálcán a forró, pikáns
illatokat árasztó puncsot. A forró puncs némileg lehűtötte a kedélyeket,
és az ülés már majdnem olyan nyugodtan folyt tovább, mint a Parlamentben a
napirendi pontok előtti hozzászólások alkalmával.
- Nem eshetünk túlzásokba. Takarékoskodni kell a drága forintjainkkal
- mondta egy dundi, pödört bajuszos szaktárs, akiről senki nem tudta, hogy
melyik Kisgazda Pártot képviseli. Aztán, amíg a javaslat hatására a tanács
tagjai összenéztek, belemarkolt a dióskifli hegye egyikébe, és telemarkát
széles mosoly kíséretében zsebrevágta.
- Keresztény atyámfiai! - szólt közbe a Kereszténydemokrata Párt ügyeletese
-
szüntessük be a termelést, és akkor nem lesz ráfizetés.
- Egy fenét! - ugrott fel a Tanács MIÉP-es tagja, akinek csurkába fonott
haja a derekáig ért - zavarjuk ki a kommunistákat az üzem területéről. Le a
vörösökkel!
Még azzal a vörös macskával is, amelyik mindig itt kószál az udvaron.
Üssük agyon!
- Magukat kellene agyonütni, de nincs hol. Mert agyuk az nincs! - verte az
asztalt az SZDSZ lótuszfaktusza, s ezen Sóher Péter, a munkásosztály egy
jó nagyot röhögött.
- Óriási ötletem van - szólalt meg szokásától eltérően újra Káder Győző, a
FIDESZ képviselője -, gyártsunk kiflit balkezeseknek. Nagy közvéleménykutató kampányunk végeredményét értékelve rájöttem, hogy a
jelenlegi kormány duplán fog vásárolni, mert kétbalkezesek, mindig,
mindenhez balkézzel nyúlnak.
Ezután nagy lett a csend. A résztvevők magukba szálltak, halkan
emésztettek és úgy törték a fejüket, mint a mókus az őszi mogyorót. Az
ötletadók is kimerültek, mint a kisvállalkozók, csak a vezér arca derült
fel egy pillanat alatt:
- Uraim! Megvan! Javaslatom olyan, mint amilyen
én vagyok: zseniális. Ez felvirágoztatja a céget! Figyeljenek ide! Ezentúl nem befelé, hanem kifelé görbítjük
a kiflit. Értik?
Értették. Mindannyian felugráltak, lelkesen tapsoltak és éljeneztek.
Sorban a vezér elé járultak, kezet fogtak vele, egyesek meg is ölelték, s
míg nagy zajjal kivonultak a teremből, nem hallották Sóher Péter
véleményét:
- Logikus. Amíg befelé mentünk a rendszerváltásba, addig befelé
görbítettünk, amióta kifelé megyünk a rendszerváltásból, azóta meg kifelé
kellene görbíteni a kiflit!
Helyes! Éljen a rendszerváltás!
Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, ő is elindult. Kifelé! |