AZ ŐSFORRÁS HATÁRÁN TÚL   Magdalena HODONYI - Ickler   
   Évezredek óta az emberiség nemcsak Isten a Sátán, és a többi energiai Erő valóságát érezte meg, amelyek értelmünk irányítói, ami által a cél már születésünk előtt meghatározott, vagy az abszolút Ősforrás fényes sugarát, amiből minden keletkezett, hanem még az azon túli dimenziókat is. Ezért állítottunk fel olyan sok különböző teóriát az Űrről, a feltámadásról, vagy a halálon túli dolgokról. A fejlődés hiánya miatt azonban még mindig csak az odavezető út iránytábláját tudjuk felállítani. A keresés mégsem volt hiába való, mert-e közben alakultak ki a vallások, a különböző filozófiai elméletek. Sőt a tudományok fejlődése is ezen alapokon nyugszik.
   A ma embere azonban már, nemcsak a még ismeretlen Univerzumon belüli, hanem az azon túli dimenziókat is eltudja képzelni. Sőt azt is, hogy Világegyetemünk a végtelen többi űr között, csak az egyik. Mert, amikor az Ősforrás sziporkázó sugarába egy határtalan Erő bele hatolt, hogy összecsomósítva megváltoztassa azért, mert utána minden Csomót külön egy Fehér Korong fogadja magába. Hiszen csak a Fehér Korongokban válhatnak végérvényesen olyan űrökké, amivé válniuk kell. S, amikor az űrré válási folyamat a Fehér Korongú Erőkben befejeződik, csak azután üríthetik bele magukból leggyengédebben az „összes űrt magába foglaló régióba”. Tehát az Univerzum tartalma is, az összes eddigi teóriáink ellenére, már a Fehér Korongú Erőben kialakult. Ezért egyik űr sem robbanással valósul meg, mert akkor kivétel nélkül megsemmisülne mindegyik. Univerzumunk sem az ősrobbanás által jött létre, mint ahogyan eddig gondoltuk.
   Azonban, hogy az Ősforráson túli valóságokat eltudjuk képzelni, ahol minden megsemmisülve újonnan keletkezik, beleértve a lét összes csíráit is, ahhoz el kell felejteni minden földi teóriát. Ez ma még éppen olyan lehetetlen, mint ahogyan az Űr nagyságát sem mérhetjük fel. Ezért lépi értelmünk határát még mindig túl, az Ősforrás, vagy az azon
túli dimenzió, mert olyan értelemben sem fény, sem energia, sem anyag nem létezik, ahogyan az Univerzumban. Ezért hangoztatjuk azt, hogy a MINDEN keletkezése megfejthetetlen.
   Állítom, hogy ellenkezőleg igaz, mert csak idő kérdése, hogy megoldódjon az összes eddigi megfejthetetlenség. De, ha meggondolatlanul járunk el a kémiai szerekkel, nukleáris energiákkal, vagy a különböző pusztító anyagokkal akkor, mivel a kontinensek pillérei meglazulnak, a vulkánok fészkeiből egyszerre fog kitörni a forró magma, és a Föld felülete folyékony lávává válik. Ebben a tűzfolyamban semmisülünk meg anélkül, hogy létünk értelmét, az abszolút Ősforrást, vagy az azon túli dimenziókat megfejthettük volna.
   Ezután röviden visszatérek könyvem első részére, „Az emberi értelem határán túl” mert abban, az Ősforrás sugarának Csomóvá válását írom le. Azt, hogy egy abba beletörő Erő hatására a Csomók nemcsak külön választódva megnagyobbodnak, hanem mindegyik ezáltal új tartalommal töltődik fel. Azért, hogy beindulhasson bennük a szingularitás, a kezdés, amit a Fehér Korongok még jobban aktivizálnak. Csak ezután alakulhatnak különböző űrökké, illetve azzá, amivé válniuk kell.
   Ezekből a megvalósuló végtelen mennyiségű űrökből, csak egyetlen Űrt foghatunk fel. A saját Univerzumunkat az idő törvényével. Mert, csak azután válhatott tartalma fénnyé, anyaggá, és anyagot meghajtó energiává, amikor az a Fehér Korong, amely magába fogadta aktivizálta benne azt a szingularitást, a kezdést, amit az a határtalan Erő indított be. Azon határtalan Erő nélkül egyetlen univerzum sem válhat azzá, amivé válnak. Világegyetemünkben sem valósult volna meg a fény, a különböző energia és anyagi forma. A Földön a természetet tehát Isten nem külön alkotta meg. Még akkor sem, hogy ezt próbáljuk bizonyítani. Hiszen  minden  kialakuló  űrben  csak  azok  a  különböző
10 11
 
«első   ‹előző   10-11   12-13   14-15   16-17   következő›   utolsó» 1- ...  10- ...  20- ...  30- ...  40- ...  50- ...  60- ...  70- ...