|
kell lemondani a másik javára. Azért is, mert születésünk pillanatától mindenki számára elkezdődik egy visszaszámlálási folyamat, ami egyénenként változó. S, ha meggondolatlanságból Világunkat veszélyeztetjük, akkor azzal beindítjuk a Föld felületének idő előtti visszaszámlálási folyamatát is. S, ha ezután azt a kérdést teszem fel, hogy a Föld miért lett egy olyan bolygó, hogy az egyik élőlénynek fel kell falnia a másikat, akkor tudom, hogy ezt már mindenki megtudja válaszolni. Azért, mert csak ekkor lehetséges az egészséges lét. Ha ezt jobban ki akarjuk analizálni akkor újra a növényekkel kell kezdeni. Ha ősszel lehullanak a levelek, vagy ha lekaszálják a füvet, mennyi ezernyi finom illatot áraszt minden magából. De gondoljuk el, ha éppen így állattetemekkel lenne tele minden, micsoda bűz, baktérium lepné el a földet. A legrövidebb időn belül a fertőzésektől, betegségektől az élőlények kipusztulnának. Ezért kell egyik állatnak megenni a másikat, hogy egymást feldolgozzák magukba. Azonban egyet nem értek, azt, hogy mindezeken kívül miért pusztítunk a legnagyobb élvezettel értelmetlenül. Gondoljunk csak az elmúlt háborúinkra. Mert amikor majdnem mindent sikerült elpusztítani, utána teljes erőnkkel azon dolgozunk, hogy rendbe hozzuk azt, amit tönkretettünk. Ezután könyvemet azzal fejezem be, hogy örökségül adom a jövő generációinak. Tudom, hogy majd a tudomány és technika fejlődésének üteme szerint tovább fogják folytatni és felfogják tárni azt is, ami a fejlődés hiánya miatt a jelen pillanatban nem tárulhat fel. - a Szerző -
|
UTÓSZÓ
|
Kedves Olvasó! Mielőtt befejezem könyvemet, előtte röviden még arra is fel akarom hívom a figyelmet, hogy az értelemmel az emberiség a legnagyobb problémát kapta. A képzelettel azonban a legnagyobb szerencsénkké alakítottuk át. Hiszen, a képzelet nincsen határokhoz közé szorítva, mint az értelem, ami csak generációról, generációra fejlődhet tovább. Így a képzelet túlszárnyalhatja az értelmet. Ilyenkor történnek a nagy felfedezések, művészi alkotások, és az, hogy még értelmünk határán is túllépjünk. Én is, amikor „Az emberi értelem határán túl” című könyvemet befejeztem, megkönnyebbültem. Vége, nincsen tovább. Egy bizonyos idő után azonban olyan gondolatokkal kezdtem foglalkozni, amitől saját magam is megdöbbentem, mivel túlnyúlt még az abszolút Ősforrás határán is. És, ahogyan egyre jobban elmélyedtem benne, világossá vált, nemhogy a tudománnyal, de még képzeletünkkel sem tudjuk soha megérteni, nemhogy az abszolút KEZDET-hez érni. Ezért, ha megismertük az Univerzumot az is lehetséges, hogy soha nem fogunk tudni kitörni belőle. Azért, mert ebben a formában, ahogyan benne minden létezik, semmi nem törhet ki. Így az Ősforráson túli dimenziók soha nem fognak feltárulni. Vagy mégis?! Mert, ha tudományainkkal elérjük azt, hogy a lelket összekapcsoljuk az értelemmel, akkor kitörhetünk az Űrből. Mert ez éppen olyan, ahogyan az értelmet összekapcsoljuk kezünkkel, lábunkkal, minden érzékszervünkkel. Mert csak így alkothatunk, vagy pusztíthatunk. Azonban soha nem fogunk elérni az abszolút véghez, mivel minden, |
