A szabolcsmegyei régészeti egylet, mely 1868-dik évi deczember elején alakúlt,*) hivatásáúl tekinti, hogy szorosan a megye határain belül napfényre került régészeti érdekkel biró tárgyak föntartására törekedjék, azokat esetleg fölkutassa és a megye székhelyén a műrégészeti anyagot hazánk ezen része őstörténetének tudományos megirására összegyűjtse.

    Az egylet élén álló b. Vécsey József, szabolcsmegyei főispánnak, Tokaji Nagy Lajos kerületi tanfelügyelő- és egyleti titkárnak, valamint dr. Jósa András megyei főorvos- és buzgó régésznek ezen czél felé törekvő kitartó buzgalmát már eddig is szép siker koronázta. Szabolcsmegye ez idő szerint oly megyei muzeumot bir Nagy-Kállóban, mely a vidéki muzeumok közt nem utolsó helyen áll. Azon felül az egész megye területén a régészetkedvelő gyüjtők száma napról napra nő s még a köznép is, híre terjedvén az általánosan szeretett főispán régészet iránti előszeretetének, kevésbé rombolja az előforduló tárgyakat, sőt sokan megfontolják azok történeti becsét s nem ritkán a muzeum számára Nagy-Kállóra hozzák.

    A közérdeklődést a régészeti tárgyak s a megyei régiségtár iránt az egyleti elnök az által kivánta még inkább fokozni, hogy a gyűjtemény rendszeres fölállítását eszközölvén, azt majdan a főispáni magánlakból közhelyiségbe fogja áttétetni, hol a nagy közönség számára is hozzáférhető lesz.