|
hogy ezt megértsem. Sajnos korábbi könyveimben, de főleg, a Honnan jöttünk, mik vagyunk, hová kerülünk című könyvemben úgy írtam a lélekről, hogy „amikor kilép a test hüvelyéből, és elhagyja azt”. De, ha elgondolkodunk azon, hogy testünkben, ami anyagi forma, csak az élethez szükséges szerveknek van helye, akkor már tudjuk, hogy a lélek csak kívülről hálózhatja be testünket. Éppen olyan láthatatlanul, akár a Földet is a végtelen különböző energia hullámok. Agyunk energiájának feladata, amit a hús, vér anyagi forma termel, a gondolaton kívül az összes mozgásszervünk irányítója stb. A belső szerveink pedig, hogy élhessünk. Erre még jobban „az utolsó sóhajtás” a bizonyíték. Azért, mert a tüdőből kiáramló utolsó lélegzettel, nem a lélek távozik el a testből. Amikor kívülről leválik róla, akkor lélegezzük ki az utolsó leheletet. Visszatérve a glória fogalmára, a Fáraók idejében sem értették meg, és a Napisten kultuszává alakították át, amit a későbbi Egyházak átvettek Isten és a Szentek glóriájának szimbólumára. Ezután, ha rátérek a következő még titokzatosabb szövegre, akkor két dolog fog feltárulni. Az első a Nebrai Korong titka, ami nem a Földre és a Holdra értendő. Azért mert, ha a Földet az Űrből bizonyos távolságokból figyeljük meg, akkor ugyan az tárul fel a Korongon rajz formájában, amit a Szatellítek is visszaigazolnak, vagy pedig „Etana útja az egekbe” Eposza is leír: „A sas így szólt Etanához. Most felviszlek Anu egébe. Amikor egymérföldnyi magasságra felvitte, a sas így szólt: Nézz le barátom, milyennek látszik a Föld? És milyennek látszik a tenger? – A Föld dombnak látszik, és a tenger olyan, mint egy dézsa víz. Mikor kétmérföldnyi magasságba vitte fel, megkérdezte Etanát a sas: És most milyennek látszik a Föld? És milyennek a tenger? – A Föld csak akkora, mint egy barázda, s a tenger, mint egy kenyérkosár. Amikor hárommérföldnyi magasságba vitte fel, újból megkérdezte: És most |
|
milyen a Föld? És milyen a tenger? – A Föld eltűnt és a szemeim nem látják a hatalmas tengert sem. Nem, nem akarok magasabbra szállni veled sas, nem akarok felszállni az egekbe (vagyis belekerülni az egyik Fekete Lyukba azért, hogy majd utána kikerüljek az Űrből), hanem vissza akarok menni a Földre.” Később, arra is ráfogok térni, annak ellenére, hogy a Gilgames Eposznak csak töredéke maradt fenn, Gilgames, és Énok által megnevezett meseszerűen kifejezett istenségek, akik még mindig az első emberiség jegyeit viselték magukon, miért mentődtek át a regék, a mesék, és a fantázia világába. Előtte azonban megpróbálok arra is választ találni, hogy az egyetlen föld felületét megváltoztató Világkatasztrófát az özönvizet, miért kapcsoljuk össze kisebb természeti katasztrófákkal, mintha azok lettek volna a világkatasztrófák. Azért, mert az egész Földet érintő, első emberiség világát elpusztító borzalmas özönvizet nemcsak a későbbi generációk, hanem mink is, csak kisebb áradásokkal tudjuk elképzelni. Tehát a nyolcezer évvel ezelőtti Fekete tengeri, vagy a többi kisebb, nagyobb katasztrófa, ami csak a föld egy részét érintette, nem az özönvíz volt. Ezért nem lehet az első emberiséget elpusztító egész Földre kiterjedő özönvizet lekicsinyíteni a Fekete tengeri, vagy a más helyeken végbemenő áradási katasztrófákkal. A tízedik tábla sorai arról számolnak be, hogy amikor Gilgames felkerekedik, hogy felkeresse Ősatyját Ut-napistimet (Noét) aki, bár ember volt, mégis elnyerte a halhatatlanságot, amit Gilgames is el akart nyerni, de neki nem sikerül, elmeséli neki az özönvizet, hogyan ment végbe és azt is feltárja, hogy az öröklétet soha nem lehet elnyerni. Azonban amikor megpillantotta Gilgames, Ut-napistimt, és végignézett rajta, egy ideig eltűnődött, majd így szólt: „Ahogy végigtekintek rajtad, isteni ősöm Ut-napistim, a te alakod sem különbözik az enyémtől, éppen olyan vagy, mint én.” Ez is bizonyíték arra, hogy Ádám után még nagyon sok generáció kívülről |
