Tuza S. Tibor nagyon szeret mesélni, legyen szó akár történelemről, akár a természetről vagy saját életéről. Ebben a gyűjteményben is ezt teszi: rövidprózái és lírikus alkotásai is arról számolnak be nekünk, hogy milyen volt ill. milyen jelenleg az élet a Mátra keleti határán fekvő Sirokon. Történelmi tárgyú írásai visszavezetnek évszázadokkal korábbra, a királyok idejébe; saját életéből való történetei pedig fél évszázadra: bepillanthatunk az ötven évvel ezelőtti parasztok, munkásemberek, katonák mindennapjaiba.

A kötetnek a prózai és lírai változatossága mellett az is színt ad, hogy két Tuza S. Tibort hallhatunk megszólalni benne: az egyik a húszéves fiatal, hiszen jócskán találhatók 1960 körül írt alkotások a válogatásban; a másik pedig az ötven évvel későbbi, mai szerző, aki visszaemlékezik minderre. Sok esetben úgy érezzük, hogy ez a fél évszázad szinte nyom nélkül múlt el, hiszen az alkotó ugyanolyan hévvel ír a nőkről, mint tette anno, ill. ugyanolyan mély lokálpatriotizmus és szeretet él benne faluja iránt most is, mint fiatalon. Ahogy ezek az érzések, úgy a természetszeretet sem múlt el az idővel szerzőnkben, pontos megfigyelőként ábrázolja a körülöttünk élő világ csodáit.

Kiemelendő az írások természetessége, szívből jövő őszintesége. Olyanok, amilyen szerzőjük: szerényen, egyszerűen, sallangoktól mentesen tárja elénk tiszta gondolatait, érzéseit, emlékeit; s mindezért elegendő számára egy hálás mosoly - ahogy a cím is utal rá.

Mélyedjen el Ön is Tuza S. Tibor meséiben, történeteiben!

Zsoldos Árpád
az Irodalmi Rádió főszerkesztője