a ködben

...futok...
a kor elől
a kór elől
a szívbe lőtt hegek felől
míg hordanak
mint rezdülőt
ködbe űzött térnyerőt
ez némaság
és zajhegyek
a fejben összetettelek
ittléted élő karcolat
a semmiből sóhajtalak
hogy te legyél
teljesen
agysejtbe konvertált felem
és így futok
immáron veled
a testben felismertelek