Nehéz mosoly

Úgy szorította lelkét,
könnyei végül bent ragadtak.
Szenvedő, karmazsin szívéig
lassan, csillogón lecsurogtak.
Leguggoltak a puha lepedőre,
lüktető karcain szétfutottak,
sebeit szelíden lemosták,
elterülve az érdes pirosban.
Kettőt dobbant akkor az űr,
nagy sóhaj szaladt a tüdőbe
és nevetéssé görbült a száj,
megremegő ütemében.

Tangó

Ismerlek,
mint egy jó tangót
ismerhet az ember.
Nem fürkészem titkaid,
éppen annyit lépek,
míg szobád lámpája engedi,
mit bevilágít a fény -
Kétszer egyméternyi
színezett zenét.