Az ér mögött

Csendek fekszenek egybe a nesszel,
az agyban zajló idegi kereszttel,
mely összevész a szívvel is,
s mi kész volt, káosz lesz megint.

Hullámzanak nagy szóködök,
gerincben kúszó örömök,
és rémült kis hegek között,
utat marnak az ér mögött.

Zaj

Elvetlek visszahívlak
szép szó vagy fejemben
ablakpárkány szegletében
megtalált emlékem
zongorán a kopott karcok
kandallóban gyufaláng
a tegnap esti kerti sétán
ottfelejtett kardigán

A délelőtti csendben zaj vagy
s elcsitulni nem tudok
fázom amíg fölkavarva
az élethez ízt lopok.