Vágják a szárnyakat

Nincs itt az Isten se,
hogy rám nyissa az ajtót,
rohadt egy szabadság,
leköti a "még jót",
és elereszti a "már keveset",
hogy se menni, se maradni,
- na meg egyébként is minek.
Hát köpje magát szembe,
aki keresett, de csak
pénzben méri az időt,
azt a keveset, ami marad -

Aztán törik a szárnyakat.
Vagy vágják?
Vajon, látta előre
gyengéi hatalmát,
önmaga felett, az elveszett?
Szeretett...
Ezzel nem sokra megyek.

S hogy engem rántott a mélybe,
aztán meg rám esett,
azt már... senki se látta meg.