A Bakonyban
A bükkfák szálfán állnak a dombtetőn,
Bóklászó marhák és lovak a legelőn.
Hogy ember jár erre
a villanypásztor árulja el.
Este leszáll a kékes köd,
Alkonyi ég alatt fut az őz.
A madarak elcsitulnak,
A tücskök túl hangosak.
A lét és a tér végtelen.
Csiga siet az avarszőnyegen.
A csillagok átszúrják
az éj fekete palástját.
Borospalack az asztalon
Baráti beszélgetés a padon,
Elmosódnak a kontúrok,
A tűz még erősen ropog.
Patak folyik ráérősen
Csak csörgedezz,
csak csöndesen,
fel ne verd a félelmeimet!