A halál kapujában
Ülsz a padon, csak ülsz
nem történik semmi
csak ülsz azon a padon
morzsolod a perceket,
a könnyeket
és az életed.
Ülsz a padon, csak ülsz
nehéz lenne itt hagyni
szorít idebent valami
morzsolod a perceket,
a könnyeket
és az életed.
Ülsz a padon, csak ülsz
valaki átvágott az imént,
hitted: nem ezt ígérték
morzsolod a perceket,
a könnyeket
és az életed.
Ülsz a padon, csak ülsz
időtlen idők óta vársz
minden felborult
morzsolod a két kezed,
a könnyeket
és a terveket.
Ülsz a padon, csak ülsz
a semmiből építgeted
lassan újra önmagad
morzsolod a két kezed,
a könnyeket
és a hitedet.
Ülsz a halál kapujában
eddig padnak láttad
életet kaptál s adtál
morzsolod az éveket
a könnyeket
és a terveket.
Ülsz a halál kapujában
eddig padnak láttad
örökké küzdöttél
most sem sietnél
morzsolod az éveket
és a hitedet.
Ülsz a halál kapujában
háttal az életnek
arccal a sötét felé
morzsolod a drága fényt
a könnyeket
és a két kezed.
Ülsz a padon, csak ülsz
mégis történik valami
felkapod a fejedet
morzsolod a perceket
s megköszönöd
az életet.