Újraéled a csodát, mintha
korábban itt már jártál volna,
mégis először válik valóra:
érzed a provence-i illatokat.

Várak, mosolyok, napsütés,
ős öreg olajligetek
hal, rubinbor, zöldkagyló,
amott a Rhone folyó
méltósággal ömlik a tengerbe
a fűben fehér lovakat rejtve.

Újraéled a csodát, mintha
korábban itt már jártál volna
mégis először válik valóra:
látod a provence-i tájat.

A Szent Victoire hegyén
magasabbra nőttek a fák,
rendületlenül  ott áll –
két háborút is végigélt.

Cézanne kopott kabátja lóg
az aix-i  műteremfogason,
csíkos nyugágya szétporladt
az eltelt százhúsz év alatt,
almái huncutul piroslanak
érthetetlen módon szétgurulnak.

Van Gogh sárga kertje Arles-ban
hangulatzárványként fogva tart,
Roussillon titkos okkerhegye
feledhetetlen szépséget rejt.
Avignon kopogós kis kőhídja –
felcsendül az énekórák dala.

Áll a híd, táncot járnak Avignonban.
Eszembe jut Szindbád barna hídja,
én már gyerekkorom óta tudtam:
a mesék egy régi városban laknak…

  

 

Vissza a tartalomjegyzékhez