Egy ködös, novemberi éjszakán, Béla úr egyedül botorkált haza a kihalt utcán. Egy kissé kimaradt, mert barátai, a haveri kör, már megint talált okot az ünneplésre, a közös ivásra. Béla úr tehát egy kissé bizonytalan volt, hogy hol, merre is jár.
Egyszer csak a ködből két fiatalember bukkant elő, akik egy autót próbáltak beindítani, de az, mint egy csökönyös szamár csak állt, csak állt és meg sem moccant. Béla úr természetesen ezt nem hagyhatta. Szolgálatkészen felajánlotta a segítségét és az elfogyasztott italoktól felerősödve:
- Majd én megtolom! – kiáltással azonnal a kocsi mögött termett. A fiatalokat egy kissé megzavarta a dolog, de aztán beugráltak a kocsiba.
- Na, tolja meg! – kiáltott oda az egyik, mire Béla úr alaposan nekigyürkőzött és megtolta a kocsit. Láss csodát, a kocsi beindult. A fiúk azonnal nagy gázt adtak és eltűztek a helyszínről.
- Köszönöm szépen. – morogta Béla úr dühösen a kocsi után nézve, de ebben a pillanatban megfordult vele a világ, mert a távolodó kocsin a saját kocsija rendszámát olvasta.
Megkockáztatom, hogy Béla úr azon nyomban ki is józanodott, és első kábulatából felocsúdva, a szélvésznél is sebesebben felrohant az ötödik emeletre. Feltépte a lakása ajtaját és félretolta az őt számon kérni kész feleségét. Az asszony a meglepetéstől mintha a nyelvét is lenyelte volna, szóhoz sem tudott jutni. Béla úr ezt kihasználva nyomban a telefonnál termett és azonnal a rendőrséget tárcsázta. A vonal végén Béla úr hívását egy álmos férfihang fogadta.
- Ki az? Mit akar éjjel fél háromkor? A jó…
Béla úr izgatottan előadta, hogy ebben a pillanatban lopták el a gépkocsiját. De ez túl gyors volt a Szervnek. Kérdések következtek, tehát:
- Neve, anyja neve, személyi száma, lakcíme, telefonszáma…
Aztán a gépkocsi adatai következtek. Hősünk persze arról mélyen hallgatott, hogy maga is segédkezett a saját autója ellopásában.
- Hogyisne, nem elég a kár, még a szégyen is? – gondolta Béla úr – hogy mindenki rajtam röhögjön?
Másnap reggel két rendőr csengetett Béla úr lakásán. Vasárnap lévén azonban egy kissé körülményes volt Béla úrba lelket verni. A két rendőr kitartó bolt, végtére Béla úr is felébredt és a két rendőr közölhette Béla úrral, hogy a következő sarkon ott áll az elveszett autó.
- Szerencséje volt, – közölték a nyomozók – mert az autóból kifogyott a benzin, így a tolvajok nem tudtak vele tovább menni.
- Hogyan? Hiszen tegnapelőtt tankoltam tele? – hüledezett Béla úr.
- Akkor valószínű, hogy az autó tolvajokat megelőzték a benzin tolvajok. – felelték a rendőrök.
- Éljenek a benzin tolvajok! – sóhajtott Béla úr, és nekünk semmi okunk kételkedni abban, hogy szavait komolyan gondolta.
Következő alkotás vagy vissza a tartalomjegyzékhez