TIZENÖTÖDIK FEJEZET.
I. Oláh püspök kineveztetése s leszármazása. II. Egervára s a püspöki javak kezelése ügyében egyezmény köttetik a kincstár és Oláh Miklós püspök között. Ill. Oláh Miklós püspök Hevesmegye főispánja. IV. Országos hadi költségvetés. V. Zay várnagy jelentése a tizedszedés akadályairól. Dobó megbizatása régi adók beszedésére s viszálya Országh Kristóf Sirokvára urával. VI. Országh Kristóf családi viszálya. A Losonczy testvérek egyezsége. VII. Dobó István követelése Hajnácskőre nézve. Oláh püspök fellépése Szarvaskővára visszaszerzésére; Dobó átveszi Szarvaskőt. Gróf Salm országos főhadparancsnok Egerbe teszi lakását. VIll. A törökkel való viszály, Thárnoky András budai küldetése, s török-magyar vegyes tanácskozmány 1550. IX. Dobó 1549. évi számadása, s ez évi adóösszeirás Hevesmegyében. A megyei szolgabirói járások ez évben.
I. Dobó István Egervárába helyezkedése után következett az egri püspöki s hevesmegyei főispáni szék sokat sürgetett betöltése is. Oláh Miklós az idő szerinti zágrábi püspök s kir. kancellár, ki Frangepán Ferencz halála után kérte az egri püspökséget, végre ki is neveztetett arra. Kinevezésének napja ismeretlen előttünk; de az 1548. évi nov. 23-án kelt királyi leiratból következtetve, melyben Oláh Miklós "egri püspök s kancellárnak" nagy érdemei méltatásául a családjára is kiterjedő magyar nemesség adományoztatik: 1) ezen időben történhetett meg püspöki kinevezése is. Ezen okmány előadja Oláh püspök származását is: hogy történelmileg hirneves, és igy is nemes ősök ivadéka Dáciából, "mely most az oláhok hazája," mint az okirat mondja, hol ősei fejedelmek voltak, kik valaha Rómából jöttek ide. Mátyás király s a kegyetlen Dragul oláh vajda idejében Erdélybe menekültek, hol a fejedelmi sarj egyik utóda Oláh István szászvárosi tisztességes só-inspector s városi biró volt szerencsés Oláh Miklós püspöknek, Tamás és Mihály fivéreinek és Anna nővéröknek Császár Borbála anyától életet adni, kiknek most, mint már születésöknél fogva is nemes törzsnek, a magyar nemesség nem annyira adományoztatik, mint inkább megujitatik. Az Oláh családra vonatkozó fellengő elbeszélését az okirat csak hallomásra alapitja, s igy a fejedelmi leszármazásnak alapja nagyon ingatag.
II. Oláh püspök kinevezése azonban, fontos előzmény eldöntésétől függött. Ugy az országgyülés, mint a megyék s részleges gyülések Egervára védelmét országos szükségnek jelentvén ki, most már a helytartóság megállapitása után, Egervára védelmi ügye s a püspökség ide forditandó javadalmának legfőbb felügyelete is, a királynak tartatott fenn. Oláh püspökkel egyezmény kötetett tehát 1548. decz. 20-án, mely szerint, tekintve Eger végvár jelenlegi rozzant állapotát, és a török közelségét, mely tetemesebb vidékezési eszközt és személyzetet igényel, ugy hogy ha azt a püspökség fogja fedezni, a püspöknek tisztességes megélhetése is bizonytalanná válik; ennél fogva a püspökség kezelése továbbá is gondnokság alatt hagyandónak határoztatott. Elhatároztatott; hogy a két várnagy, - egyike a javak gondnoka, provisora, - a parancsnokságok alatt álló lovas s gyalog katonáikkal a király s a püspök kezébe teszik le az esküt, hogy hűségesen fogják a várat védeni. A gondnok a püspök nevében kezeli a javakat, ki mellé egy kir. ellenőr fog neveztetni. Az összes püspöki jövedelem 3 részre osztatik. Egy rész a püspök rendelkezésére adatik; másik rész az egyház s egyéb épületek kijavitására s a vár erősitésére; a harmadik rész a vár katonasága fizetésének fedezésére fog szolgálni. Ha ez nem volna elég, a szükségletet a király a köz- jövedelmekből fogja fedezni. Ennek alapján egyelőre 200 lovas és 100 gyalog lesz a várban tartandó. Ha pedig veszély forogna fenn, a király gondoskodni fog a megfelelő őrség kiállitásáról. A jövedelmek beszedése szükség esetében szintén megfelelő katonai karhatalommal biztositatik. Ezen egyezmény 1549. febr. 5-én volt életbelépendö. Oláh püspöki javadalmát szintén e naptól kezdve élvezhetvén; oly intézkedés történt, hogy addig is, mintán ő felsége oldala mellett távol székhelyétől működik, kanczellári fizetése részére pontosan kiszolgáltassék. 2)
III. 1549. febr. 5-étől kezdve tehát uj viszony állott be, ugy megyére nézve, mint a vár s a püspöki javak kezelését illetőleg. Oláh püspök, most már mint ilyen, Hevesmegye örökös főispáni tisztét is viselte. Használta is e czimet, mint azt mutatja 1550. jun. 9-én Verancz Antalt egri kanonokká kinevező okmánya, hol magát "Hevesmegye örökös főispánjának" is nevezi. 3) Tényleg ugyan folyton távol lévén, miután ő felsége kanczellárja is volt, - mint püspök s főispán, közvetlen a tisztséget nem gyakorolta; ugy hogy az 1550. évi jan. havára összehivott országgyülésre szóló hevesmegyei regálisok is Dobó Istvánhoz küldettek kézbesités végett. 4) Dobó tehát a püspök s főispán távollétében ugy a püspök földesuri, mint főispáni tisztét is tényleg gyakorolta.
Dobó most már uj utasitást kapott, s a szerződésben ismertetett módon kellett a jövedelmet kezelnie s eljárnia. Mellé, kir. ellenőrül Rakovy Sándor küldetett.
A kamara is felvette most már Egervárát ez évi költségvetésébe. E szerint itt 200 lovas s 300 hajdu volt tartandó. A lovasoknak egyenként 3 frt, a hajduknak 2 frt, a kapitányoknak összesen átlag 150 frtra menő havidij számoltatván, egy havi kiadási összeg 1350, egy évi 16200 frtra tétetett. 5) A vár ekkénti katonai berendezését már előbb ismertettük.
IV. Érdemesnek tartjuk itt tájékozásul feljegyezni a kir. kamara 1549. évi országos hadi kiadásának költségvetését. E szerint az összes várakban s véghelyeken tartandó katonaság dija felment renusi értékben 616,840 frtra, a mely összeg magyar pénzben 493,472 frtot tett. Egy renusi frt 75 denár, egy magyar frt 100 denár értékü volt. Erre felvétetett bevételképen a dikákból 130,000 magyar frt. 363472 frt hiány egyéb közjövedelmekből volt fedezendő. Épitkezési s erőditési czélokra 100000 m. frt vétetett fel ezen kivül. 6)
V. A tized beszedésére nézve az akadályok, bár Dobó vaskézzel igyekezett azokat elháritani, nem igen szüntek. Igy az év tavaszán a bárány-tized szedési idő elérkezvén, a megbizottak minden felé kiküldettek. Hogy mily küzdelmeik voltak, mutatja Dobó távollétében Zay Ferencz jelentése máj. 17. - én a kamarához: "hogy a Tiszán tul, a kishevesi s nádudvari kerületekben Ispán Péter, Frater György kun tisztje szedte be a tizedet, a mieinket elüzvén; az abauji decimátorokat pedig a kassaiak foglyul ejtették, Hejczét megszállották, s Frater György utasításából Csécsey Lenárd kapitánya társaival, az egész megye tizedét lefoglalta, kijelentvén, hogy itt senki mást nem engednek decimálni, mégha 1000 katonára lesz is szüksége ennek megvédésére. Ily körülmények között, miután Egervárában oly erő nincs, hogy veszély nélkül ily mérközésre tetemesebb számban vitethetnék ki, - hogy mitévő legyen, utasitást kér." 7)
Ily viszonyok között inkább jóhiszemünek jellemezhetjük Ferdinánd királynak Dobóhoz jun. 11-én közvetve adott megbizását: "hogy még a vár átvétele előtt, Salm gróf volt katonáinak 4 havi 1200 frtra menő hátrálékos illetékök lévén fizetetlen, miután ugymondja a hir, hogy Egerhez közel Hevesmegyében az adó nehézség nélkül szedhető be, s Dobó kész beszedni az összeget, engedje meg a kamara, hogy ezt Dobó katonái szedjék be, s elszámolás mellett fizessék ki a hátrálékot."
Hogy milyenek voltak itt a viszonyok, s hogy Dobó valószinüleg kényszerülve volt a legerősebb módokhoz nyulni az adók s egyéb illetékek beszedése végett, mutatja Országh Kristóf panasza, melyet Nádasdy Tamás országbiró előtt Dobó I. és Dormány Kristóf alispán ellen emelt ez év okt. 26-án, mely szerint Dobó: Tar, Jobbágy, Domoszló, Szent-Jakab, Karácsond, Eörs, Visonta s Nánavára és más községeiben Dormány Kristóf alispánnyal, 100 lovas segélyével nemcsak az ő barmait hajtatja el, hanem jobbágyait kimondhatatlanul exequálja 8). Ez érdemben kir. leirat is érkezett az egri várnagyokhoz, hogy tartózkodjanak a tullépésektől. Országh Kristóf oroszlánykői várnagyával különben, mint Dobó számadása mutatja, már a mult évben is sok baja volt Dobónak a tizedek körül, miután nevezett várnagy önhatalmulag tett foglalásokat.9)
VI. Országh Kristóf e panaszából látjuk, hogy nagyterjedelmü javai: Nána, Sirok, Oroszlánykő, Boldogkővára s járulékai kezelését már átvette, s igy Losonczy István mostohájának gondnoksága megszünt. Az Országh-testvérek, Mihály fiai János, Ferencz, Imre, László ez utolsó kivételével, fiörököst nem hagytak magok után. Lászlónak Kristóf egyetlen fia s két leánya Ilona, ki Perényi Gáborhoz ment nőül s Borbála később Török Ferencz neje, maradt hátra. Országh Imrének, neje Homonnay Ágnestől három leánya született: Krisztina, Orsolya és Magdolna, ki Bánffy István neje lett. Bánffy Istvánné Országh Magdolna, 1548-ban Nádasdy Tamás országbiró előtt pert inditott az Országh javak egyetlen fiörököse Kristóf ellen, s részét követelte azon javakból, melyek mindkét nemre háromlandók voltak; melyek pedig fi-ágon voltak örökölhetők, azokból a leányi negyedet (puellaris quartalitia) s az anyai ágon volt jegyajándékot s hozományt (res parapernalis) kivánta kiadatni. 10) Az igy peressé vált birtokok ezek voltak: Tar, Nána, Sirok, Oroszlánykővárak; s járulékos községeik; Fegyvernek, Verpeléth, Gyöngyös, Patha, Pásztó részbirtokok Hevesmegyében; Cseythe, Tapolchán, Surán, Jókő Nyitramegyében; Szomolyán, Modor Pozsony megyében; Hollókő, Tamás, Szécheny, Losoncz Nógrádmegyében; Guth Szabolcsmegyében, Ványa Biharban; Kebly, Sümegh, Visk, Rimaszombat, Szemered, Hontmegyében. A per 1560-ban dőlt el, Bán ffyné javára, a mikor is Kristóf ellenszegült a végrehajtásnak, melyet későbben kiegyezéssel fejeztek be.11)
A Losonczy-testvérek István, kinek neje Országh László özvegye Pekry Anna volt, és Antal 1549-ben a leleszi convent elé egyezséget kötöttek: hogy gyermekeik nem lévén, ha egyikök vagy másikok igy elhalna, özvegyeik háboritlanul élvezzék férjök után javakat, s ezért igénynyel egymás ellen nem Iépnek fel. 12) Losonczy István a későbbi temesi hős derék neje, megérdemelte e gondoskodást.
VII. Dobóék is folytatták a Pálóczy javak iránti pörösködést s ez évben különösen Hajnácskő s járulékai iránt lépett fel István nagy buzgalommal, megidézte Feledi Eustáchot, kivel ez ügyben fegyveres tusára is került a dolog, - az egri káptalan elébe, hogy nála levő e birtokra vonatkozó s Dobót illető iratokat adja vissza. 13)
Az 1549. évben Szarvaskővára ügye is közelebb jött a megoldáshoz. Ez évben az egri püspök kinevezve s a püspökség ügy rendezve lévén, Szarvaskő s a beeli apátság birtokai sem maradhattak Horváth Ferencz kezében. Oláh püspök, mint kanczellár, kezdetben röviden akart elbánni Horváthtal, kit maga elébe idéztetett, hogy adja át a várat s a birtokokat. Horváth azonban azzal állott a kanczellár elébe, hogy csak rendes biróság illetékes döntení ügyében, mert Szarvaskő s tartozékai zálogképen adattak át nekí, s mig kielégitve nincs, birtokában tartani jogosult, mire tanu maga ő felsége is. 14) Akkor azután alkura vették a dolgot, s ez sikerre vezetett, - mint erről alább leszen szó, - ugyhogy 1549. márcz. 11-én Dobó már átvehette a várat, hová várnagyul Szalkay Balázs neveztetett ki. 15)
Dobó számadásaiból azonban az tünik ki, hogy a szarvaskői várhoz tartozó falvak s a beeli apátság birtokainak kezelése tovább is Horváth Ferencz kezében maradt, kihez 1550. marcz. havában érkezett a királyi leirat, hogy birói itélet nélkül el nem mozditható Szarvaskő s tartozékai élvezetéből; a király tehát ennek fejében száz jobbágyot biztosit részére, s mihelyt rendelkezése alá jön, rögtön adományozni is fogja. 16) Igy maradt Horváth Ferencz addig, mig ez meg nem történik, a szarvaskői vár falvai birtokában, mint annak praefektusa. E szerint a vár őrei és szereléseinek költsége az egri vár számadása terhére ment át, minden innen jöhető jövedelem nélkül. Dobó 1550-iki számadásában, a kir. kamara e viszonyt szellőztetve, azon utasitást adta ki, hogy miután a vár tényleg püspöki birtok, de jövedelmet nem hoz, költsége nem vehető fel az egri vár bevételének rovására, hanem ez számoltassék el a püspöki harmad terhére.
Gróf Salm országos főhadparancsnok 1549. évben Egerbe, nevezetesen annak Szabadhely nevü külvárosába tette lakását. 17)
VIII. A törökökkel való viszony ez idő szerint is mindinkább élesedett; mert Dobó igyekezett utját állani azon törekvésnek, hogy a megye török hódoltsággá tétessék egészen, és igy a hatvani s nográdí kirohanásokat s pusztitásokat megtorolni sietett. Kétségkivül, hogy a szegény zaklatott s védtelen lakosok vették ennek legtöbb kárát; mert a törökök mellett a portyázó várbeliek, mint az könnyen feltehető, vissza is éltek sok helyen, s a mit a török meghagyott, ők prédálták fel. Részint a lakosság hangos panasza: részint a törökök vádaskodása Dobó ellen, hogy ezzel a maguk istentelenségeit s folyton előre törő hóditó eljárásukat fedjék; részint viszont Dobó előterjesztései a törökök dulásairól, arra birták a királyt: hogy 1549. aug. 25-én Thárnoky András naszadisták kapitányát Kászon budai pasához, mint a török császár magyarországi helytartójához küldötte, a kötött béke alapján a vidéki viszonyok rendezésére, egyezkedést megkisérlendő. Thárnoky utasitásában felvilágositás is foglaltatik a törökök panasza s vádjaira, melyet Kászonnak volt előterjesztendő. Ez utasitás 3-ik pontja a hevesmegyei viszonyokra vonatkozik, s igy szól: "a mi a budai pasának az egriek elleni panaszát illeti, utána nézetett ő felsége, s épen az egriek állottak elő kifogásaikkal, tagadva az ellenök felhozottakat. Ezek szerint, az egri várhoz tartozó 4 falu csak most pusztitatott el a törökök által, a lakosok legyilkoltattak, mint Kakaton, mely az esztergomi vár tartozéka. Sarud falu kiraboltatott, 5 jobbágy, 14 ló és kocsi s más eszközök elhurczoltattak. 600 frt kár tétetett. Kömlöről elhurczoltatott Balassa János tisztje. A Mátra erdejében a károk egész sorozata látható. Most jul. havában Patha városának polgárai három kocsival mentek Gyöngyösre bort venni, az utban a törökök megtámadták s Hatvanba hurczolták el. Nincs száma a panaszoknak, melyek ő felségéhez folytonosan érkeznek a törökök garázdálkodása folytán. Thárnoky utasitatik mindezek előterjesztésére; s tegyen lépést, hogy elégtétel szolgáltassék. Ő felsége utasitotta a kapitányokat, ugy az egrieket is, hogy a törököket ne ingereljék. Hivja fel a pasát e tekintetben közös eljárás s megállapodásra. A mi pedig az egri püspökség jövedelmeit illeti, - szól az utasitás, - ezeket egyedül magunknak kivánjuk megtartani, mert mindezek fejében, nem épen csekély ajándékokat adunk évenként a császárnak, igy tehát jogos az ehhez való ragaszkodásunk. Utasitandók lennének tehát a hatvani török tisztek, hogy a lakosokat ne tiltsák el e nembeli kötelességök teljesitésétől." Utóiratként foglaltatik, hogy Thárnoky adja elő azt is: "hogy Eödenffy László, György barát tisztje, sok jogtalan támadást s foglalást tesz javainkban, mint Nagy-Mihályon is, hol a kir. adókat s Egerhez tartozó tizedeket szedette be. A barát már figyelmessé tétetett erre, de mitsem használ, s igy erővel kell jogainkat megvédeni. Ha egyes fellépések történnek György barát szolgái ellen, a pasa ne vegye ezeket olyanoknak, mintha a császár ellen lennének intézve.`` 18)
A törökök, mint már érintve volt, hűbéreseik között jövedelem arányában osztogatták ki a falvakat s jobbágyokat, mint azok magyar földesuraik alatt állottak. A tényleg elfoglalt területekről a földesurakat kiszoritották, s a jobbágyokat nem engedték földesuri tartozásaik lerovására. Az egri püspökségi javadalmak, az egyezmény szerint most már kir. jövedelem tárgyát is képezvén, ennek alapján követeli a király, hogy Hatvan vidékén a püspöki illeték érintetlenül hagyandó a törökök által, mert: "mindezek fejében nem csekély ajándékok adatnak a császárnak," - melylyel a békeért fizetendő évi adóra tétetik czélzás.
Thárnoky András utasitása szerint elvégezte küldetését a budai pasánál, kinél tolmácsolta a törökök által okozott sérelmeket, hogy a törökök megrohanják a védtelen falukat, s elhurczolják a jobbágyok csekély vagyonságát. A pasa szintén megtette ellenészrevételeit, s megjegyezte, hogy a lakosok közé azért mennek a törökök, mert az adót nem hozzák be az illetők. Ha esetleg többet vennének be, majd le fognak vele számolni. Egyébiránt a pasa megigérte, hogy mindent a császár elé fog terjeszteni. A hevesmegyei sérelmekre azt adta elő a pasa, hogy az egriek sarczolják a császár hatalma alatt levőket, holott ők az egriek területén semmi mást nem kivánnak, mint a mivel tartoznak. Ebben nem engedhetnek. Az egriek ellenben követelnek ott is, mely Egerhez soha nem tartozott. Igy most néhány nappal a Duna mellett egy faluból hozták el a censust, mely Egerhez nem tartozik, hanem a császár birodalmához. Keresztény foglyokról csak olyanokról van tudomása, kik rablásokat követtek el. Kéri a névsor előmutatását. Ily modorban 19) folyt le a budaí tanácskozmány, melyről Thárnoky 1549. sept. 15-én, a kormányszékhez beadta jelentését.
Thárnoky kir. megbizott által a budai pasával kezdett tárgyalás végre annyira ment, hogy 1550-ben Gyöngyösön tartandó vegyes tanácskozmány tüzetett ki a viszonyok tisztába hozatalára. Ezen vegyes tanácskozmányra magyar részről megbizattak Mekchey István, Ugronovith Vitus, Bogárdy János kir. ügyek igazgatója, és Iit. Budai Jakab. A tárgyalás miként vezetésére szoIgáló utasitásból olvassuk, hogy tárgyalási helyül a városon kivülí tér jelöltetett, hol sátor állitatván, még az étkezés sem engedtetett meg a városban, sőt a város kapuihoz örök rendeltettek. nehogy a törökök behatoljanak, s ellenőrül egy keresztény s egy török állitatott az őrök mellé. Vigyázni kellett, nehogy a török biztosok oda nagyobb számu őrséggel jöjjenek, s ha megtörténnék, utasitásuk volt, hogy rögtön távozzanak onnan. A tárgyalás alatt ügyelniök kellett a csendre s rendre, nehogy a törökök a tárgyalási helyre betolulva, lármát üssenek és zavart csináljanak. Ha megtörténnék, távozásra utasitattak. A tanuk hallgatásánál őrködniök kellett, nehogy fenyegetés vagy erőszak történjék. A hódoltság területének kérdése tanácskozás tárgyát ezuttal nem képezte, erre bevárandó volt a török császár válasza, kitől utasitás kéretett. Egyebekben, adott utasitás folytán a birtokok s falvak ügye, az elöbbeni megállapodások szerint volt hagyandó. Ok nélkül, a béke értelme ellenében ejtett foglyok kölcsönösen kibocsátandók voltak; a meggyilkoltak vérpénze a szerint, a mint a törökök szedték, szintén követelendő volt. 20)
A tárgyalás 1550. év jul. végére tüzetett kezdetben, de ez elhalasztatott, az aratási idő miatt késöbb tartatott meg; s a küldöttség részére Dobó 22 bárányt 21) is utalványozott, melyből a felülvizsgálat csak tizet fogadott eI, a többit Dobó terhére rótta. A tárgyalás eredménye ez ideig ismeretlen előttünk.
IX. Dobó 1549. év febr. 5-étől az egyezmény értelmében decz. végéig terjedő számadását most már oly módon készitette s adta be, hogy az összes jövedelmet s ezt terhelő kiadásokat elsorolván, a tiszta bevételt 3 részre osztotta: egy részt a püspöknek kézbesitett, egy részből fedezte külön részletes számadás szerint az egyház s épületek, ugy a vár erősitésére tett kiadásokat, egy részt pedig a várőrség fizetésére forditott. E szerint tiszta pénzbeli bevétel, mely 3 részre volt osztandó ez évben 10549 frt 74 denár volt, egy részre esett 351 6 frt 58, denár. Pénzben ennyit kapott kezéhez akkor Oláh püspök.
A vár épitkezési czéljára szolgáló számadásból látjuk, hogy kővágók, kőfaragók, kőművesek, tégla-égetők, ácsok, asztalosok, üvegesek dolgoztak; kövek, fák hordattak a várba; vas, szögek, pallók, deszkák; festőszerek, golyóbisok, ólom stb. vásároltattak.
A várőrség fentartási szükséglete most már fedeztetett a tiszta jövedelem harmadából, mely 3516 frtot, Hevesmegye dikalis bevételéből, mely 1030 frt 75 denárt, Pest, Solt, Külső-Szolnok és Csongrádmegyék ide utalt szintén dikalis bevételeiből, mely mintegy 565 frtot tett ki, s a váczi püspökség 149 ftra menő jövedelméből, mely mind összesen 5262 ftra ment. Mindez azonban a fizetésekre elég nem volt, még 3853 frt 32 denár adatott a kamarától, és igy összesen 9115 frt volt a fedezet. Ebből fizettetett két kapitány, 200 lovas s 170 gyalogos, két dobos, két zászlótartó s 3 ágyus. Dobó mint provisor, a közös kiadásra vezette évi fizetését, rnint várnagy fizetést nem számitott. A fizetési összeg azonban nem telt ki egészen.
Hevesmegye 1549. évi adó összeirása, mely most már szabatosabban vétetett foganatba, 919 portát tüntet fel, mig az 1546-iki 492-őt tartalmazott. A rendezettebb viszonyok képét mutatja ez. Hiányzik azonban még mindig a megye tiszántuli része. Ez összeirásból látjuk, hogy Hevesmegye már mint török hódoltsági terület iratott össze, portánként az adóösszeg felével. Az 1548. év végén tartott országgyülés, minden porta után 2 frt 50 kr, két részletben fizetendő adót szavazott meg. Egy részletre esik 1 frt 25 kr; mint hódoltsági területre, ennek csak fele 62 1/2 denár vettetett portánként. Az első részletfizetés Epiphania vasárnap vagyis jan. 6-án a fentirt porták száma szerint 574 frt 37 1/2 denár összes, s a kiadások levoná-sával, 515 frt 35 d. tiszta bevételt eredményezett. Hasonló összeget tesz ki a jun. 24-én esedékessé lett második részlet is; s igy az egész megyéből 1030 frt 70 denár évi adó szerepel bevételképen, mely egész összeget Dobó István vette kezéhez az egri várőrség fentartási költsége fedezetére.
Mint az adóösszeirás feltüntetí, Kürthy Sebestény szolgabiró járása állott Eger környéke s a Mátra egész vidékéből Pásztó, Apcz, Tarig, melynek több községében a porták számlálása a törökök által meg nem engedtetett, s csak a birák bevallása szerint történt az összeírás. A második, Csiga János szolgabiró járása a Mátraallján át Gyöngyöst is beszámolva a Tarna felé eső; s a Tarna menti községekböl Verpeléttől Hevesig állott. Gyöngyös vidéke községeiben hasonlólag nem engedte a török a számolást. Tharkány Szaniszló járása a harmadik, Maklártól Köréig a Tiszáninneni vidék volt. Csiga János még egy járást kezelt, mely itt feltűntetve nincs, ez a tíszántuli a kis hevesi kerület volt, hol még mindig Frater György gyakorolta a hatalmat. Ez időben is Dormány Kristóf volt az alispán. 22)
1) Pray Hist. Crit. lI. k. 801 1.
2) Katona 8l7 1.
3) Muzeumi ltár. Jankovich gyüjt.
4) Országos ltár. Belügy. oszt.
5) Országos ltár. Liber instructionum. I. k. 10. l.
6) U. 0. Liber Instruct.
7) NRA fasc. 1009. n. 7.
8) NRA. cs. 805. sz. 41. Exped. Reg. Hung. 334. l.
9) Castellani arcium Somos et Orozlankew-- propria auctorita triturari fecerunt. Dobó számad.
10) NRA. cs. 522. sz. 48.
11) NRA. 617. cs. 26. sz.
12) NRA. 16. cs. 15. az.
13) NRA.664. cs. 33. sz. 757. cs. sz. 2.
14) NRA. 834. cs. 37. 38. 39. sz.
15) … Die Marcii Dom. Steph. Dobo occupavit arcem sacr. reg. Zarwaskew datum ad usum dieti arcis cb. 30. Dobó számad.
16) NRA. cs. 834. sz. 34.
17) Rhédey ltár a muzeumban.
18) Orsz. levt. Belügy. 1. cs.
19) Expedit. Reg. Hung. II. k. 29. l.
20) Okmánytárban 16. sz.
21) ad usum Comissarior. in Gyenges constitutor. dati sunt agni 22. Ex agnis 22 gui Comissaiis Regiis ad Gienges dati acceptent saltem 10. Dobó számadás 1550.
22) Okmánytárban 11. sz. a.