TIZENHETEDIK FEJEZET.
I. Szolnok erősitése az egriek által. Szolnok története a mohácsi vész után. Stratégiai fontossága. II. Az egri tanácskozmány Szolnok ügyében. A magyar haditanács Szolnok megszállását jóváhagyja. III. Zay Ferencz szolnoki várnagyul kineveztetik. IV. A törökök boszankodása Szolnok miatt. V. Szolnok felszerelése. VI. Szolnok várkapitányai. VII. Salm gróf halála, Egerben.
I. Az 1550-es év más irányban is a lázas tevékenység éve volt Egerben. Ez évben alig pár hó alatt hajtották végre az egri várból kindulva, Szolnok, mint kiválóan fontos strategiai pont megszállását, s hatalmas védsánczokkal ellátva, erőddé átalakitását. E bámulatot keltő gyors végrehajtás is Dobó genialis szelleme lüktetö erejének fényes bizonyitéka.
Szolnok város s maga a megye is már 1549-ben, midőn Fráter György átengedte, Hevesmegyéhez csatoltatott, országos adói Egervárához szedettek, innen nyerte védelmét, s ez idötől volt Hevesmegyével mintegy összeolvadva.
Előzetes története ez:
Szolnok város a mohácsi vész után, mint szintén Pálóczy-birtok, nevezetes versenytárgyul maradt az egymással szemben álló pártbeliek kezében. 1528- nov. 5-én Ferdinand koronázásán, a megye főispánja Hadnyczer Vitus még jelen volt, s 1530. aug. 5-én kelt donatióval, Ferdinand király Szolnokot Choron Andrásnak adományozta; 1) de azután nem sokára János király hatalma alá jutott Szolnok, a ki ezt a már akkor nevezetes tiszai révvel, ugy Csász és Köre hevesmegyei, szintén Pálóczy birtokokkal, a Pathochy testvéreket mint Choron örökösöket kitiltván a jogtalan birtoklásból, Verbőczy István és Imre fiának adományozta, s 1537-ben a budai káptalan a tényleges birtoklásba nevezetteket be is vezette-mint ezt már ismertettük. A Dobó testvérek azonban 1539-ben a váradi káptalan előtt, mint a pálóczy-javak törvényes örökösei, valamint a többi, ugy ezen idegen birtoklás ellen is óvást emeltek, s attól Verbőczyt eltiltották. A Dobó testvérek azonban jogaikat itt sem voltak képesek érvényesiteni. Verbőczy Imre, István fijának halálával 1561-ben Ferdinand adomány levele alapján, Verbőczy unokáját, Henyey Miklós nejét Dombay Annát vezette be a birtokba az egri káptalan. mely ellen 1565-ben Horváth György és János és Parlaghy György a káptalan előtt tiltakozva, jegyzökönyvet vétettek fel. 2)
Szolnok strategiai szempontból kiválóbb figyelem tárgyává csak Budának török-kézre jutása után vált, a mint a törökök támadási iránya, s ezzel a magyarok védelmi kényszere a tiszai vonalra ment át. különösen azon körülménynél fogva, hogy a törökök értesülve Izabella királyné és Fráter Györgynek Ferdinand királylyal Erdély átengedésére vonatkozó egyezkedéséről, támadó s hóditó törekvésöket erre irányozván: az igy Ferdinand kezére jutandott Erdély és magyarországi részeknek védelmi vonala ekként a Tisza lőn.
Más oldalról Szolnok strategiai fontossága még inkább emelkedett Hatvan és Nógrád vára eleste után, különösen a felvidék kulcsának mondott Egervára védelme szempontjából; mert ha Szolnok is török kézre kerül, Eger oly támadó gyürüvel öveztetik körül, hogy lehetetlen lesz tartania magát.
Szolnokmegye János király halála után is az özvegy királyné birtokterületéhez tartozott, s Frater György kormányzott ott; mignem az 1548. évi országgyülés sürgetése után, Szolnokmegye is átment Ferdinand király birtokába.
Dobó István, Egervára 1548. jul. hó végén történt átvétele után, rögtön felismerte a helyzetet, s Eger erősitése mellett, az eddig igénytelen Szolnokra is kiterjeszté figyelmét. Mert a mint a törökök Szegedet elfoglalták s megerősitették, világossá vált, hogy Szolnok is, Zagyva torkolata s a tiszaivonal egyik csomópontja, hasonló sorsra fog jutni. Nem késett tehát az intéző körök figyelmét erre felhivni, s a rögtönös megszállásra s erősitésére sürgetni.
Más oldalról Fráter György, a ki most már komolyan s minden utógondolat nélkül, de diplomacziai gondossággal működött azon, hogy Erdély s a magyarországi részek egy fő alatt egyesitessenek,
s Izabella királyné engedje át Erdélyt Ferdinand királynak, - ő maga is Hevesmegye tiszántuli részét és Szolnokmegyét Ferdinand birtokába bocsátván, - ezen czél biztositása szempontjából, Ferdinand királyhoz intézett leveleiban Temesvár, Eger és Szolnok, mint kiváló védelmi pontoknak sürgős megerősitését ajánlá különös gondoskodása tárgyává.
II. 1550. jun. hóban, Dobó kezdeményezésére végre Zemplén, Heves, Ung, Gömör, Borsod, Torna, Bereg, Marmaros; Ugocsa, Szabolcs, Közép-Szolnok és Kraszna megyék küldöttei Egerben tanácskoztak ez irányban. Megállapitották, hogy a török tervezet Szolnok elfoglalására irányul, s hogy már fa s egyéb erőditési anyagok is halmoztatnak e czélból, - Szolnoknak a törökök megelőzésével rögtöni megszállását s védelmi szempontból megerősitését sürgetendő küldöttséget biztak meg, hogy keresse fel Ferdinand királyt, vagy ha nem találná Pozsonyban, az ott működő magyar hadi tanács előtt tolmácsolná, a halaszthatatlan intézkedés sürgősségét. A tanácskozó megyék, a helyzet komolyságához képest elhatározták: hogy magok részéről a rögtönös felkelés érvényesitésére jobbágyaik 25-öd részét ajánlják fel két hónapra, és saját költségükön tartandó 40 jobbágy után 1 lovas kiállitására kötelezték magukat. Mely felkelés Báthory Endre 300, Horváth Bertalan 200, s az egriek részéről küldendő 100 lovassal egyesitve, eléggé tekintélyesnek igérkezett.
A megyék küldöttsége ő felségét nem találván, a pozsonyi haditanácsnak nyujtá át előterjesztését, honnan az haladéktalanul Ferdinand királyhoz, a tanács által tett egyéb intézkedések felterjesztésével, el is küldetett. 3)
A hadi tanács teljesen jóváhagyta Szolnok rögtöni megszállására vonatkozó tervezetet, s ez irányban ugy Salm Miklós főhadparancsnoknak, mint Báthory Endre magyar hadak főkapitányának, megfelelő utasitást adott; egyszersmind Bebek Ferencz gömöri, Balassa Zsigmond borsodi, Losonczy István nógrádi, Perényi Gábor abauji s Homonnay zempléni főispánokat felhivta, hogy fegyvereseikkel Szolnokra menjenek; aug. hó 8-án pedig a felvidéki megyéket általános felkelésre szólitotta fel. 4)
Aug. hó 9-én a haditanács ő felségéhez intézett felterjesztésében irja: "hogy a budai pasa Földvár felé indult seregével s a Duna és Tisza között látszik állást foglalni, hogy bennünket tehetetlenné tegyen. Lehet, hogy a török a békét nem szegi meg, de tényei azt mutatják, hogy meglepni készül. Szolnok elfoglalására irányul készülődésök, mely ha megtörténik, Eger tarthatatlanná válik. Eger megerősitése is halaszthatatlan. Bebek Ferencz sok ágyuval rendelkezik, ezeket Egerbe kellene szállitani. Pápáról is a spanyol katonák, oda rendelendők lennének." Majd a dunamelléki főhadparancsnokságnak is jelezve ezen körülményt, figyelmeztette: hogy a törökök Belgrádnál 100 sajkát tartanak készenlétben, jó volna a komáromi sajkásokat ellenműködésre vezetni. A legfőbb figyelmet Eger erősitésére és élelmi szerekkel ellátására kéri forditatni. 5)
Igy történt intézkedések folytán Salm Miklós főhadparancsnok, Báthory Endre főkapitány, Dobó és Zay egri várnagyok, egyetértve a felső megyék felkelő hadával, Egerben megállapitott tervezettel, aug. hó végén hozzáláttak Szolnok megszállásához. Salm Miklós felszólitotta még Nádasdy Tamás dunamelléki főkapitányt is, hogy a Dunántulról is juttasson Szolnok felé segélyerőt. Nádasdy e czélból Pápán összpontositá katonáit.
A fentebb érintett időben megindult Szolnok megszállásának hadi müvelete. Báthory Endre Abád és Roff körül a Tisza partján mintegy 10000 felkelő haddal ütött tábort, hogy a törökök netaláni rohama ellen biztositsa a megszálló sereget, mely sept. elején Szolnokba bevonult, s 10-én már hozzálátott a terv szerinti földsáncz s palánkok készitéséhez, megfelelő mnnkás kézzel dolgoztatva, ugy hogy rövid néhány hét alatt, Szolnok megerősítése készen volt, és Salm Miklós okt. 16-án Egerből válaszolva Nádasdy Tamás levelére a dunántuli felkelők tárgyában, a ki értesité őt, hogy rendelkezését Pápán várják, irhatá: hogy Szolnok már oly állapotban van, hogy ellenállhat a törökök támadásának, és igy a dunántuli haderő most már haza küldhető. 6)
III. Szolnok erőditési tervezetének keresztül vitelében Dobó István, Zay Ferencz és Aldanus Bernard a spauyol katonák vezére, és Shardellatus Ágost váczi püspök tüntek ki leginkább. Bebek Ferencz, Losonczy István, Perényi Gábor és Teufel Erasmus sept. közepén érkeztek oda seregeikkel. Sept. hó utolsó napján Salm rendelete folytán Báthory már Egerbe ment víssza, hová betegen érkezett. 7) Szolnok örsége vezetésével Gay Ferenczet, ő felsége további rendelkezéséig megbizva, okt. 2-án Salm is Egerbe tért vissza, egyelőre mintegy 1400 felkelő maradt még ott. Ezen idő alatt a törökök csendesen maradtak, Szolnokot nem háborgatták, ámbár folyton érkeztek baljóslatu hirek. Hanem e helyett Szécheny és Ságh felé tettek kitöréseket, mire Bebek, Losonczy s a többiek is haza siettek most már. Majd Eger felé intéztek mozgalrnat a törökök, és Salm seregével oktober 3-án Puszta-Szikszó alá ment, hogy utját állja a netán tervbe vett támadásnak, s az egri és szomszédos hegyek szüretjét, épen ez időben az elpusztitástól biztositsa. 8)
IV. A törökök látván a szolnoki munkálatokat, képzelni Iehet, mely boszuság öntötte el a gyorsan és ügyesen keresztül vitt megszállás felett. Ezt, mint a béke megszegését, és közvetett támadást jelentették Konstantinápolyba, és véres boszuval fenyegetve, elégtételt követeltek. Salm Mliklós Kaszon budai pasához küldött követei utján igyekezett felvilágosítani, hogy itt békeszegésről szó sincs; mert Szolnok, mint Ferdinand király uralma alatt levő végvidék, saját biztonsága szempontjából erösitetett meg, a mihez a törvényes jog kétségbe nem vonható. A pasa a felvilágositásra azzal válaszolt, hogy a követeket börtönre vetette. 9)
V. Szolnok a Tiszába ömlő Zagyva torkolatánál, tehát két oldalról hatalmas folyammal övezve, csakugyan kevés munkával, kiváló védelmi ponttá emeltethetett. A folyam által nem védett oldalon, hatalmas földsánczok és karókkal megerősitett palánkok rögtönöztettek, és ezen felül a Tiszától egészen a Zagyváig egy árok huzatott, melylyel az erősség egészen vizzel keritetett be.
Maga a város a haderő, élelmi és védekezési szerek befogadására alkalmas épületekkel nem rendelkezvén, a katonák és lovaik részére szükséges lakhelyek, ugy raktárak, és kellő védmüvek rögtönöztettek. Élelmi szereket, hust, bort, Dobó Egerből is küldött részökre; a mi azután csak baját növelé a kamarával, mely ezen kiadásokat nem fogadta el, még azon bor-kiadást sem, mint egy 30 köböl bort-melyet az ott táborozó felkelőknek küldött. 10)
Ezzel ugyan még az erőditési tervezet befejezve nem volt. Szakadatlanul folyt a következő évben is, és közmunka-erő messze vidékről is hajtatott munkálatra ide, ugy hogy ez több irányu elégedetlenségre is adott okot, különösen az 1551. év nyarán, midön a szolnoki közmunkára hajtott bihariak, az engedelmességet már felmondani készültek. Ennek folytán Frater György 1551. aug. 8-án Ferdinand királyhoz fordult, és továbbá is kiváló figyelmébe ajánlva Szolnok erősitését, az alkalmazott közmunka viszás és helytelen felhasználása miatt emelt előtte panaszt, hogy a kunok mint szomszédok könnyen dolgozhatnak ott, de Biharból nem kellene oda fárasztani az embereket; inkább vagy 1000 morva munkást kellene ide hozatni, és ezek dija lenne a távolabbi vidékiektől beszedendő. Javasolja: hogy az egri és váczi püspökség erre lévő tized-jövedelme Szolnok fentartására forditassék. Ő maga mint váradi püspök, részére, e vidékről járó tized-jövedelmeit készséggel ajánlja fel e czélra. A király aug. 24-én kelt válaszában, Frater György tanácsának figyelembe vételét helyezi kilátásba. 11)
VI. A Szolnokot megszálló sereghez 1550. év okt. hó végén; Zay Ferencz mellé Egerből a fiatal Balassa János, Dobó István sógora, küldetett, hol minden pillanatban várták most a törökök támadását, kik erősbödő hadi készülődéseik és fenyegető mozdulataikkal sejteni engedék a támadási szándékot; ugy hogy az innen jövő jelentések alapján a pozsonyi hadi tanács, okt. 23-án azt jelenté ő felségének, hogy a budai pasa Szolnok elfoglalására van utasitva, és a király segély küldésére sürgősen kéretett. 12) A törökök azonban ezuttal tartózkodtak a fegyverszünet ilyetén megsértésétől, és miután ez Erdélyre ki nem terjedt, ennek elfoglalására küldötték Szolnok felé seregöket, hogy meggátolják Frater Györgyöt Erdélynek tervezett átadásában, Izabellát visszatartsák és további maradásra bátoritsák: A török csapatoknak Erdély felé vonulása az év végén már oly tömeges volt, hogy a magyar kormányférfiak aggódtak Erdély sorsa felett, hogy Szolnok fejében el fog veszni, és ezért a királyt külsegély hivására
VII. Szolnokvára ekként szereltetvén, Egervárában is folyton hadi készenlétben állottak, figyelve a török-mozgalmakat, melyek ezuttal Erdély felé vették irányukat.
Egerben mély gyász érte a. vár őrséget ez idöben. Az ügybuzgó és itt nagy népszerüségnek örvendett Salm gróf főhadparancsnok, 1550. év nov. hó végén betegeskedni kezdett, és betegsége teljesen ágyhoz e kötötte a jeles katonát. Többé fel sem kelt beteg ágyából, ez. év decz. hó 26-án meghalt. Halála nagy részvétet keltett. A gróf holtteste Egerből Bécsbe szállitatott és ott temettetett el. 13)
1) Orsz. lev. tár. limbus l. cs.
2) NRA. 834. cs. sz. 13.
3) Okmánytárban 14. sz.
4) Okmánytárban 15. sz.
5) Kovachich Exped. Reg. Hung. II. k. 192. l.
6) Orsz. ltárban Nádasdy Iev.
7) Pray Litt. Proc. II. k. 210. l.
8) Lásd Verancz levelei VII. k. 116-122. 11.
9) Verancz. lev. VII. 124. l.
10) Lásd Dobó szám. 1550.
11) Frater Gy. lev. Tört. tár 1880 évf. II. füz. 248. l.
12) Exped. Reg. Hung. II. k, 192. l.
13) Verancz 10. k. 158. 1. Exped. Reg. Hung. II. k.