TIZENKILENCZEDIK FEJEZET.
I. A nagy török invasio előestéjén, az 1552-iki országgyülés, s ez alkalommal Oláh Miklós püspök primitiája. II. Az egri várhoz tartozó megyék ez évi adója. III. Az 1552-iki török hadjárat kezdete, Temesvár elesik, ott hős Losonczy halála. IV. A szolnoki vár megszállása s megvétele. V. Az egriek kémrendszere, készülődés és segélyért gondoskodás, a felvidéki megyék urai s rendeinél. VI. Hadi és élelmi felszerelés az egri várban az 1552-iki ostrom alatt. A tüzérség. Ugyanakkor az élelmezett harczosok s egyéb várbeliek száma, az élelmezés módja hussal. VII. A felvidéki megyék s azok által a vár védelmére küldött csapatok létszáma. VIII. A várbeli. Zászlók színei: vörös-fehér-zöld nemzeti, s vörös-kék a mai városi szin. IX. Kenyér és bor készlet, s kiosztása az ostrom alatt. X. Dobó előlege a felvidék által küldött felkelőknek, s e feletti kellemetlensége a kamarával. XI. A várvédők száma, s a védelem rendszerezése Tinódy szerint. XII. Dobó neje az ostrom alatt.
I. Ezen idő alatt is mint előbb, jóformán napi renden voltak a megyében az apróbb összeütközések; s a törökök a farkas és a bárány meséje szerint, mindannyiszor az egriek ellen emeltek panaszt, hogy ezek a békekötést minduntalan sértik, s a törököket a jogos boszuállásra kényszeritik. A király több izben intőleg fordult az egriekhez, hogy tartózkodjanak minden kihivástól. De hát Arszlán bég fent ismertetett csele bizonyitja, mint jártak el a törökök s mint tisztelték a békekötést; kiknek legnagyobb részben alaptalan felszólalásaik csak azt árulták el, hogy ürügyet kerestek, a Ietelőben levö békeidö további meghosszabbitását most már ily indokokból is elutasitani és megrohanni az országot.
Világos volt, hogy a törökök az 1552-ik év tavaszával, összes erejök mozgósitását tervezik, végcsapást intézni az ország ellen. Alig is érinté a földet a tavasz legelső meleg lehellete, már megindult a borzasztó hadjárat, milyet az ország még nem látott.
Még Frater György a mult év őszén sürgette Ferdinand királyt, hogy Erdély átadása után, siessen összehivni országgyülést, mely most már az egységes országot képviselné, s intézkednék a további védelemről.
Az országgyülés összejövetele csakugyan 1551. év november 22-ére tervezve is volt, mert Oláh Miklós püspök, ezen alkalommal készült "első miséjét" Pozsonyban megtartani, melyre a rendeket, s Dobó Istvánt is sept. 19-én kelt levelével külön meghivta. Azonban ez is, az is elhalasztatott, s a primitia febr. 14-én Bécsben ünnepéltetett, melyen Dobó kiséretével együtt volt jelen. Meg is gyült emiatt baja a kamarával, mert ez utazás költsége 28l frtra ment, s a kamara kifogásolta, hogy miért ment Dobó, annyi személyzettel, elég lett volna, ha irnokával megy, igy költsége összesen 80 frtot tett volna, s több nem is állapitatott meg ennél. 1)
Oláh Miklós tehát ez ideig nem volt felszentelt pap, annál kevésbé praeconisalt püspök.
Valószinünek tartjuk, hogy ezen primitia emlékére készűlt azon köbe vésett felirat, mely az egri vár belső kapujának déli részén, Perényi Pétert megörökitő felirat mellett ma is olvasható, következö tartalommal: "Nicolaus Olahus, Ecclesiae Agriensis Epispopus, Consiliarius et cancellarius Regis Romanorum Hungariae etc. ANO DOMJ. M. D. W. II." A betük s számok töredezettek, de J.552-őt jelez kétségkivül.
E felirat hová helyeztetett akkor, tudva nincs. A mostani helyre Perényi Péter felirata mellé, valószinüleg Fuchs érsek idejében helyeztetett. 2)
Oláh Miklós czimeres pecsétjét s név aláirását itt közöljük.
Az országgyülés 1552. év febr. és marczius hónapjaiban tartatott meg, de Frater György nélkül, ki alvinczi kastélyában még decz. havában meggyilkoltatott. A mohácsi vész óta ez volt a ketté szakadt ország első egységes gyülése, melyben kimondatott, hogy a megyék elszakadt részeikkel, milyen Heves is volt, egyesitessenek. 3) Igy nyerte vissza megyénk a tiszántuli részt is régi határaival.
II. Hevesmegye egész terjedelmére szóló 1552-ik évi adóösszeirása szerint, az első részletre 1345 frt 50 d. adót fizetett 1288 összeirt porta után. A megyében a tiszántuli kerület kivételével, hol 506 porta után a félévi egész részlet 1 frt 50 denár szedetett, mint még nem hódolt területen; a megye többi részén csak fél adó-illeték, vagyis 75 denár szedetett portánként, minthogy e rész most is a töröknek adófizetője, vagyis hódolt terület volt.
Pest és Külső-Szolnok megyék adója ez évben is az egri vár javára iratott össze, és pedig Pestmegyéből 781 porta után 585 frt 75 d. Külső-Szolnok megyéből 112 porta után 80 frt jött be. Itt mint hódolt területen fél adó-illeték számoltatott.
A második részlet fizetésnél Eger ostromának gyászos következménye, az elpusztult portákban mutatkozott. Csak 940 frt adó öszszeg jött be ezuttal. A megye 48 faluja jegyeztetett fel az összeírásban elpusztultnak. 4)
III. A törökök ez évi hadjárata két irányban kezdetett meg: egyik Drinápolyból kiindulva Amhat pasa vezérlete alatt Temesvár felé, másik Ali budai pasa alatt előbb Veszprém, majd innen visszafordulva Hont-Nógrád felé vette utját, hogy majdan Szolnok alatt egyesülve, induljanak Eger ostromára. Egerben idejében tájékozva lettek erről. 1552. máj. 19-én egy királyi megbizott volt itt, hogy innen Szolnok hadi felszerelésére intézkedjék. E napon tudósitja ez Nádasdy Tamást, hogy az egriek kémeket küldöttek ki, s értesültek, hogy a császár maga nem mozdul, de Aorostan pasa és a Beglerbég nagy haddal Temesvár, Szolnok és Eger megvételére indulnak. 5)
Amhat csakugyan jun. 27-én vette a Losonczy István által védett Temesvárt ostrom alá. Losonczy megyénk ismert birtokosa, hősieségének egész erélyével állott őrt Temes falai védelmére. Látta előre sorsát e szerencsétlen férfiu, midőn segélyért több felé irva, sehonnan sem érkezett. Akkor nejéhez Pekri Annához, Országh Kristófnak édes anyjához irt, elküldte hozzá végrendeletét, azon kéréssel, hogy tegye zálogba minden javait, szerezzen a kapott pénzen annyi embert és lőszert, a mennyit bir, s küldje Temesvárra. A derék nő teljesitette a hős férj kivánságát, 500 hajdut s tetemes lőport inditott utnak, de a gyávák széjjel futottak; s nem mentek Temesvárra. Jul. 26-án volt az utolsó roham, melynek a vár tornya áldozatul esett. A spanyol, német s magyar keverékből állott védők tábora; mely már felére olvadt le a hosszas küzdelemben, ennek láttára Losonczyt megadására kényszeritette. Az egyezség Amhat s Losonczy között jul. 30-án megköttetett; de midőn a kivonulás megtörtént; Loronczy apródját durván megtámadták s lováról lerántották a törökök, mit látva Losonczy, mélyen felindulva a hitszegő eljáráson, kardot rántott, s egy közelében állott törököt levágott; mire megeredt a vérengzés, s Losonczy több sulyos sebtől vérezve összerogyott. A törökök Amhat elébe hurczolták a haldokló hőst, ki rákiáltott, "kutyának" czimezve, hogy miért nem adta fel előbb a várat, s miért kellett annyi emberének elvérzeni. "Kutya hitű vágy te, - viszonzá a haldokló-gonosz, utálatos, esküszegő gazemberek vagytok, kutya hitüségteket ha tudtam volna, véresebb utat csináltam volna a várhoz; hogy emlékezetesebbé maradtam volna előttetek." 6) A haldokló helyben felkonczoltatott, s a temesi grófság egészen török uralom alá jutott.
IV. Az Ali pasa vezérlete alatt megindult hadjárat, Veszprém bevétele után Hontmegye felé fordult, hol Drégelvára a hős Szondy holt teste felett jutott birtokukba. Utána Szecheny, Hollókő, Bujak, Sagh, Gyarmat, apróbb nográdi várakat foglalták el. A két győztes tábor ezek után Szolnoknál adott egymásnak találkozót, hová előbb Ali pasa érkezett meg aug. 25-én, némelyek szerint 25, mások szerint 12 ezer emberrel s nyomban ostrom alá vette a várat.
Ime igaza volt Dobónak s mindazoknak, kik Eger érdekében Szolnok megerősitését sürgették. Eger felé Szolnokon át vezetett a törökök utja, s az egriek mitsem kiméltek, hogy saját érdekökben is Szolnokot lehetőleg megerősitsék.
Szolnok hatalmas földsánczczal s. nem könnyen áthágható vizárokkal övezve, könnyen ellenállhatott volna Ali és Amhat egyesült seregének is, ha falai fölött Losonczy, Szondy, vagy Dobó szelleme őrködött volná, vagy a vitéz Horvatinovics és Zay eddigi várnagyai maradtak volna a várban. Zay Ferencz azonban a naszádok kapitányává neveztetvén ki; onnan eltávozott. Horvatinovicsot pedig Ságh és Gyarmat közötti utjában meglepték a törökök s elfogták 1551. őszén, s Konstantinápolyban fogságban halt meg. Várnagyul Nyáry Lőrincz s Pekry Gábor rendeltettek oda, kiket sem vitézség, sem gyakorlott katonai szellem nem képesitett e tisztségre. A vár élelmi ugy egyéb védelmi szerekkel bőven ellátva volt. Őrsége 900 spanyol s német katonából állott s ez volt szerencsétlensége. Sept. 2-án érkezett meg Amhat tábora, mely körülvévén a várat, a várbeliek ennek láttára annyira megrémültek, hogy 4-én éjjel a Tiszan át, mindnyájan szökve elmenekültek a várból, vezérestől, hadnagyostól együtt. Némely adat szerint, Nyáry Lőrincz megszégyenlve e gyáva szökést, maga hajnalhasadtakor visszatért volna az elhagyott várba, hová most a törökök minden ellenállás nélkül vonultak be, foglyul ejtve ott Nyáryt, kinek sikerült 1553-ban őre segélyével onnan is megszökni. Itthon e gyalázatos gyávaságért kérdésre vonatván, pártfogói védelme alatt, különösen Oláh Miklós kancellár közbenjárására, sikerült felmentetését kieszközölni. 7)
Igy hiusult meg az egriek Szolnok erőditésébe. vetett bizalma, igy lett semmivé annyi munka s költség, mely ide forditatott, hogy, minden küzdelem nélkül a törökök birtokába jusson.
Az egyesült török tábor, ennyi fényes győzelemtől lelkesitve, magokat már-már ellenállhatatlanoknak tartva, indult nyomban a hadjárat végczéljához Eger alá.
V. A törökök ezen nyári hadjárata meginditása idejében, mint láttuk, az egriek kitünő kémeik utján rögtön tájékozást szereztek a mozgalomról, s ahhoz képest Dobó megtette előkészületeit.
Az egri vár kémrendszerét is megismerteti Dobó számadása. Budán, Hatvanban folytonosan jártak kémei. Nevezetes szolgálatókat tett e nemben a hatvani plebános, ki a törökök között lakván, mint értelmes müveltebb egyén, biztos tájékozást szerezhetett dolgaik állásáról s adhatott hirt az egrieknek. 8) Ebből az is kitünik, hogy a törökök Hatvan keresztény lakóit, papjukkal együtt, békében hagyták.
Elképzelhetni, hogy a török tábor megindulására 1552. tavaszán mily lázas tevékenység folyt Egerben.
A megyék sem maradtak tétlenül. Jul. 21-én Gömör, Borsod, Abauj, Zemplén, Torna, Sáros, Szepes és Hevesmegyék követei tanácskozásra gyültek össze Szikszón. Ezen gyülésen részt vett a vár részéről Dobó által küldve Mekchey István, hogy ismertesse az itteni állapotokat. Hevesmegye részéről Dormány alispán és Dersy Ferenez voltak a küldöttek, kik is jul. 18-án indultak oda. 9) Az összegyült rendek általános felkelést határoztak, hogy a nemesek és urak, jobbágyaik felét rögtön felfegyverzik, s augusztus hóban Szikszón összpontositják. A költségre nézve a jövő adórészlet terhére az urak elő-legnől intézkedtek, s jóváhagyás végett ő felségéhez felirtak. Pénzt azonban, a mihamar beállott ostrom miatt már nem küldhettek a várba s igy az ide küldött felkelők diját Dobó előlegezte nekik. Követek küldettek a bányavárosokhoz, hogy 1000 embert, a szabad királyi városokhoz pedig, hogy 500 embert küldjenek, és ágyukat, golyókat, lőport s egyéb hadi szert adjanak. Dobó jun. 28-án Káldy Márton gyalog kapitányt a borsodi rendekhez, jul. 26-án Porkoláb Kálmánt Bebek Ferencz és Perényi Gáborhoz küldötte a király levelével, melyben felhivatnak a hadi segély rögtöni kiállitására. Ennek folytán Bebek Ferencz, Perényi Gábor 4 ágyut, Seredy Benedek 1 ágyut ajánlottak fel. Elhatároztatott, hogy a várak részére élelmi szereket szállitanak, s a felkelő sereg élén a megyék alispánjai álljanak, kiknek gondja lesz, hogy a sereg, az illető kapitányok rendelkezése szerint megfeleljen feladatának. 10)
Ezen gyülés határozata folytán szállitatott a várba a megyék által 838 véka liszt s 338 db. vágó marha,
VI. A hadi felszerelés a május 19-én Egerben járt hadi biztosnak Nádasdy Tamás dunántuli főkapitányhoz intézett levele szerint,11) még igen hiányos volt. De az ostrom lefolyásából látjuk, hogy Dobó igyekezett megszerezni ezt is. 1552. aug. 16-án nagy mennyiségü lőpor s ólom küldetett; ugyan azon időben érkezett a várba Bécsből két ágyu is. Gondoskodott Dobó különösen kitünő tüzérekről, kik a várban teljes ellátást s egy évre 20 frt dijt kaptak. Ezek közül 5 idegen volt. Igy József mester prágai, nős volt, s különös tekintettel évi 28 frt dijban részesült. János mester szepességi, Cseh János mester kisbeszterczei, Endorfer Lajos inspruki, Brum János mester bécsi, György mester trencséni, Lajos mester endorfi, Szalay Mihály pelsőczi, Fayrich Laibachból való volt.
A vár ostroma alatt az élelmezési viszonyokról, ugy a vár e nembeli felszereléseiről, s az ott volt fogyasztók számáról Dobó 1552. év jan. 1-től 1553. marcz. 12-ig terjedő számadási könyvéből a következő adatokat nyerjük. 12) Az élelmi készletek ezek voltak: ezen évi bárány bevétel volt 8050 db. Ebből 1750 db, darabonként 15 1/2 denarért eladatott. 925 db az ostrom előtti s azutáni időben 1553. év febr. végeig fogyasztatott el.
Az ostrom ideje alatt sept. hó 9-étől okt. hó 18-ig, az összes várbeliek élelmezésére felment 2437 db bárány. A számadás 1 bárányban 13 fontot számit. Igy az ostrom idejét 39 napra téve, a fogyasztott bárányhus összege 31681 fontra megy, melyből 1 napra 812 font hus esik. Elpusztult 832 db, az év végén maradvány volt 921 db, és 331 dbnak füstölt husa.
V á g ó m a r h a, ökör, tehén, borju, összes évi készlet volt 486 db. 338 db közvetlen az ostrom előtt, a felvidéki megyék által rendelve hajtatott be. Ebből az egész készletből az ostrom előtt és utáni időben 30 db fogyasztatott el, 20 db pedig felfüstöltetett. Az ostrom időtartamát a számadás e tételnél sept. 11-étől okt. 18-ig, igy 37 napra teszi. Ezen idő alatt a szokásos várbeli élelmezésre, ezenfelül a várba jött mesteremberek, jobbágyok stb élelmezésére a számadásban 196 db ökör, tehén, borju tétetik. 13)
A lovas és gyalog várvédők, ugy a zsoldos csapatok élelmezésére pedig az ostrom alatt, a számadás 218 ökör, tehén és borjut mutat ki, 14) még pedig ugy, hogy a vágó marhák két részletben osztattak fel, mely felosztás folytán az egész időre minden 10 emberre esett egy db; és ha egy darabot 150 fontra számitunk, amint ez a későbbi számadásokban előfordul, 10 emberre egy napra mintegy 4 font hus esik. Mintán 218 db a hivatkozott tétel szerint, minden 10 után egyet számitva fogyott el; - ezen fogyasztók számát 2180 főben találjuk, ugy azonban, hogy egy főre egy napra még csak 1/2 font hus sem esik.
Dobó számadása, a várbeli hussal élelmezetteket az ostrom ideje alatt, két részre osztja. Egyik rész a vár mindennemü zsoldos katonáit foglalja magában; a másik rész, Dobó és tiszttársai, ezek udvari személyzete, az élelmezésre jogosultak, és a várba bejött mesteremberek és jobbágyokból áll. Voltak pedig ezek Dobó, Mekchey várnagyok, Paxy Barnabás algondnok, Vitéz Ferencz és Nagy Bertalan alvárnagyok, Nagy Balázs és Nagy Imre gyalogkapitányok, Dobó és Mekchey apródjai, Guthay Péter ellenőr, Szukán János számvevő, Dersy Ferencz püspöki ügyész, két egyházi férfiu, kik az előbbi években hozott törvény szerint, tábori lelkészeknek voltak tekinthetők. Imre kulcsár, az irnok a kenyérosztók, sáfár, szakácsok, kenyérsütők pinczemesterek, kovácsok, lovászok, kocsisok, hóhér, börtönőrök, foglyok, mosók, a szolgaszemélyzet; mely az udvar háztartását vezette, ezenfelül a várba jött sebészek, mesteremberek, jobbágyok, azok nejei és gyermekei, kiknek számára az élelmezés mérvéből következtethetünk. Nevezetesen, ha ezen csoportban élelmezettek, a mint már érinettük, a számadás szerint 196 ökör, tehén; borjut fogyasztottak el az osrom alatt, és egy darabban 150 fontot veszünk fel átlag, az igy felhasznált husmennyiség 29400 fontra megy, ebből 39 napot véve fel, naponként 753 font hus esik fogyasztásra. Ezen fogyasztók száma tehát feltehető 6-700 főre.
A fogyasztók másik csoportját, a számadás szerint, mint azt fentebb érintettük, a vár zsoldos csapata képezi, melyre esett 218 db vágó marha.
A számadás tételei szerint, ezen zsoldos csapat állott: 200 rendes lovasból, 49 gazdasági tisztből, kik behivattak, 200 rendes gyalogból, kikhez járul 405 főre menő 2 frtjával fizetett és a vidékről behivott puskás, 15) ismét 9 gyalogos, 2 zászlótartó, 2 dobos, 8 tüzmester, kik Dobó által vétettek fel a várba, kiknek száma 875. Ezen vidékről behivott puskások, Eger, Felnémet, Tálya, Maklár stb községekkől kerültek ki. Az egriek élén, András diák akkori birájuk állott, ki az ostrom alatt el is esett, mint erről alább megemlékezünk.
VIII. A felvidéki megyék fentebb érintett gyülése folytán, a következő fölkelő csapatok érkeztek a várba, a számadások elsorolása szerint:
Nagyságos Perényi Ferencz küldött 25 embert Nagy Barnabás vezetése alatt. A jászai prépost Jászai Márton kapitány alatt 40, ngos Báthory György Nagy Pállal élén 30 harczost küldött: Regécz várából Fekete Lőrincz vezetése alatt 13 ember érkezett. Ezenfelül Seredy György Pribék Imrével 49, Hamonnay Gáborné Somogyi Ferencz alatt 24 drabantot küldött. Küldöttek még: Borsodmegye Bolyki Tamás vezetése alatt 50 gyalogot, Abaujmegye Choron Farkas alatt 50, Gömörmegye Kis Antal Péter alatt 49, Sárosmegye Bor Mihály alatt 70, Szepesmegye Szucsi Márton alatt 41, Ungmegye Szalanky György és Nagy Imre alatt 18, a szabad városok Lökös Mihálylyal élükön 100 gyalogost, vegyest lovassal. Kassáról Plathko Antal és Zádor Ambrus vezetése alatt 210 felkelő érkezett. Ehhez járul még az egri káptalan 9 drabantja Szijgyártó János s a karthausi barátok 4 drabantja Kádas Péter vezetőjök alatt; mind ez összesen 782 főre megy.
Jöttek még az országos főkapitány utasitása folytán: Zoltai István 40, Pető Gáspár 40, Gergely diák (Bormemissa) 250 gyalogossal. Ezen elsorolt várbeli védsereg száma 1987-re megy. Valószinü, hogy a megyék, városok s urak által küldött 782 főben elsorolt csapatokból utközben többen el is maradtak. Ennyi létszám szerepelhetett névleg, de tényleg ez már megfogyhatott. A várszámadás egyik helyen 709 főre menő nemesi felkelő hadról szól, kik Dobótól kapták meg dijukat. 16) Tehát ennyire olvadt le a létszám.
A vágó marha-félék elszámolásánál 2180 főre tettük a mindennemü várvédő fogyasztók számát; a fentebbi adatok szerint 1987 főre megy. Ezen felül a várban levök számát még 6-800-ra számitottuk. Erre még visszatérendők, folytatjuk előadásunkat.
VIII. Itt kell megemlitenünk azt, hogy a várbeli gyalogosok berendezésénél, rendszeresen feltüntetve van két zászló-tartó. Tehát a gyalogosok két százada két zászlóaljat képezett. Már az 1551-iki leltár ismertetésénél láttuk, hogy ott is szerepel "két zászló." A szinre nézve Bornemissa Gergely, Dobó közvetlen utódának számadása nyujt felvilágositást, melyre nézve bizonyosra vehető, hogy ugyanazonos volt a Dobó által is használt szinnel. Bornemissa 1553-4. évi számadása szerint, uj zászlók készitettek, mert a régiek, a vár ostroma alatt elkoptak, s elrongyollottak, és pedig: "1553. okt. 28-án adatott ki vörös szinü 10 rőf taphotára 2 frt 1 denár zászló készitéshez; ugyanehhez vásároltatott 7 rőf zöld taphota l frt 72 denárért ugyanezen zászlóhoz gyolcs 1 frt 1 denárért." Egy másik zászló is készitetett, s ehhez, ugyanezen összegért vétettek az anyagok, vörös és zöld taphota s fehér gyolcs, 17) Arky György kereskedőtől. Világos, hogy az egri várban, a mai nemzeti, vörös-fehér-zöld szinü zászló lobogott. Ezután Dobó 1552-iki számadásának egy tételét kell idéznünk, mely igy szól: 18) "kék szinü rácz taphota, és vörös velenczei taphotáért, a résekhez szükséges két zászlóra kiadatott 4 frt."
Tehát a réseken "vörös-kék" szinü zászlók is lengettek. Eger városa zászlójának szine ma is "vörös-kék. `` Az egri érseki szin, a mennyiben használatban van, sötét-vörös, lilába játszó kékkel; a káptalané halvány vörös-kék. E szinek közös eredetre vallanak, Vajjon a résekre tüzött zászló vörös-kék szine az egri egyháznak vagy püspöknek szine volt-e kezdetben, mely később a fentjelzett árnyalatokra oszlott? vagy Egervárosának szinét képezte volna, a mi az akkori állapotnál fogva nem hihető: adatokkal igazolní nem vagyunk képesek.
IX. A várbeli élelmezési felszerelés fontos kiegészitő részét képezte a kenyér és a bor is. Számadás szerint évi buza s liszt készlet volt 11671 véka. 19) Ezt is egészen felvehetjük, miután az ostrom megkezdésekor az aratás már befejezve volt. A szikszói gyülés folytán Egerbe küldött 838 véka liszt is e Iétszámban van. Tavaszi, vagyis árpa és zab alig volt 1540 véka, s ez csakhamar elfogyott, ugy hogy az ostrom alatt 383 véka buzát kellett a lovak élelmezésére forditani.
A buza-számadás kiadási tételeiből az tünik ki, hogy a vár katonái élelmezésére a számadás terhére mi sincs felvéve. Elsoroltatnak ott a szokásos éví buza kiadások, például a vár szeméIyzete részére felhasználtatott 1719 véka, természetesen egész éven át, illetöleg-1553. év marcz. 12-ig; a különféle munkásoknak s a vár éjjeli öreinek 244 véka, a szegényeknek s betegeknek 94 véka stb; összesen, az ostrom alatt megromlott 1358 véka buzával, az évi buzamag kiadás 6583 vékára megy épen, s maradványul 5088 véka van feltüntetve. A várba jött védő csapatok élelmezésére tehát a számadás rovatai kiadást nem tartalmaznak. De miután kétségtelen az, hogy kenyeret ettek, a fogyasztás tételét más czim alatt kell keresnünlc s meg is találjuk azt.
A kiadás tételei első pontja ugyanis 1557 fertály buza eladást emlit, egy fertály után 25 denárt számitva, 390 frt 34, denárért. Ezen eladás természetét, a só-számadás világositja meg, melynek egy tétele szerint: "az ostrom alatt pénzért adott kenyerek sütésére felment 508 db kősó." Tehát az ostrom idejében mintegy 1557 véka süttetett kenyérré, mely pénzért adatott, kétségen kivül a zsoldos katonáknak, s bejött ezért 390 frt 34 denár. Ha most már az itteni szokás szerint egy fertályból csak 100 czipót veszünk fel, 155700 czipó adatott el 37 napi ostrom idő alatt; melyből egy napra 4284 czipó esik. A bevételi összeget tekintve, 4 czipó 1 denárért adatott. Az itteni szokás szerint egy emberre 4 czipót számitva, a napi fogyasztás összege 3 mintegy 1140 fogyasztónak felel meg.
Hasonló észlelhető a számadás bor-rovatánál is. Itt sem látunk a vár védői részére borkiadást. Egy tétel 142 köböl borkiadásról ugy szól: "hogy a jobbágyoknak s az ostrom idejében a falak javitása s egyéb szükséges munkálatokkal foglalkozóknak adatott ki, ugy a mint a szükség hozta magával." Dobó és a személyzet évi szükségletére 2215 köböl jegyeztetik fel, de ez csekély különbséggel megfelel más évek e nembeli kiadásának. Igy a vár megvédésében fáradó vitézek borfogyasztását azon tétel alatt kell keresnünk, mely a borkimérésből eredő jövedelmeket sorolja fel. Debrői György és Nagy László várbeli korcsmárosok 6-8 denárért mérve pintjét, mintegy 1293 köböl bort mértek ki, s mintegy 1100 frtot számoltak be az elmért borok után. Ebből, 37 ostromnapot véve fel, egy napra mintegy 525 pint esik, mely 1/2 pintjével számitva 1110 fogyasztónak felel meg. A kenyér- s bor-fogyasztók tehát, 1140-1110, ugyanazon mennyiségben voltak. Az egri hősök, a vár pinczéinek borából a csapszékekben 6-8 denárral fizetve pintjét, hűsitgették a szakadatlan küzdelemben lázassá vált hevöket.
Kétségkivüli ezek folytán az, hogy a vár katonasága részére: egyedül hus szolgáltatott ki, azon 334 db marhából, mely a szikszói gyülés határozatából hozatott ide; egyéb élelmi szükségletet a vár éléstárából kaptak ugyan, de azt rendes fizetéssel fedezniök kellett.
A bor-készlet nem állott oly bőségesen az ostrom idejében, mint a buza volt, miután a folyó évi szüret bevétele csak az ostrom után állott rendelkezésre. A vár pinczéiben a mult évi maradvány, mely 6885 köbölre ment, volt fogyasztható. Ennek is egy része a heiczei pinczékben volt. Hogy a borban nem volt bőség, mutatja az is, hogy a számadás szerint, különösen az ostrom idejében, vizzel kevert bort itattak a munkásokkal. 20)
Ezekből látszik; hogy csak buza-készlet volt bőven, a huskészlet azonban csak épen az ostrom alatti idő szükségletét fedezte. A hiányt e tekintetben érezte s tudta Dobó is, ugy hogy okt. 18-án az ostrom végén Varsány Jánost küldötte Tokajba, hogy küldjenek részére rögtön élelmi szereket.
Sertés volt készletben 139 db, és füstölt szalonna 215 db. Az ostrom alatt a törökök a vár árkaiba fát és galyat hánytak, hogy igy betöltve, azon könnyebben áthatolhassanak. A várbeliek ezt ugy hiusitották meg, hogy a fát felgyujtották, még pedig hogy jobban égjen szalonnát és faggyut hánytak reá. Erre elfogyott 20 oldal szalonna és 10 mázsa fagyu. A többi készlet legnagyobb részben elhasználtatott.
X. A várbeli viszonyok felderitésére a .számadás pénzkiadási rovata szolgál még nagy felvilágositással. Ennek egy tétele szerint, a megyei urak és szabadkirályi városok részéről Egerbe küldött 782, vagy a tényleges létszám szerint 701 főre menő felkelő csapatnak, Dobó az ostrom alatt, kialkudott dijuk fejében kifizetett összesen 3197 frt 4p denárt, mely megfelet 1/2 havi, fejenként 3 frtjával számitott dij összegnek. A szikszóí tanácskozmányból ismerjük, hogy ott a felvidéki megyék s nemes urai, elhatározták a fenyegetett várba hadi és élelmi felszerelést s véderőt szállitani. Igy küldetett az egri várba a már érintett Iiszt s marhaszállitmány, és érkezett a felkelő csapat is, melynek dijazására a tanácskozmány ugy intézkedett, hogy az a jövő megyei segélyből leendő megtérités fejében általok fog előlegeztetni. Azonban a pénzt már nem küldhették a várba, mert a körülzárolás megtörtént, s igy kényszerült azt Dobó előlegezni, mely kiadás szám-adásában a kamarai felülvizsgálatnál azon megjegyzéssel rovatott meg, hogy sem a fizetés módja megjelölve, sem nyugták mellékelve nincsenek. Mintha egyéb dolga sem lett volna Dobónak, az ostrom alatt, mint a katonákkal nyugtát iratni ! Ezen ügy a deczember hó 29-én tartott gönczi tanácskozáson szóba jött, s az ott összejött rendek felterjesztést intéztek Ő felségéhez, hogy a Dobó által előlegezett összeg ne kivántassék most tőlök, hanem Ő felsége számoltassa le a megyei dikákból. Ezen felterjesztésre az érdekelt megyék azon választ kapták, hogy Eger megvédésére saját érdekökben is küldött katonáiknak diját, melyet Dobó fizetett ki előlegképen, csak fizessék ki s téritsék meg Dobónak, mert a dikákra más irányban is nagy szükség leszen. 21)
Dobó számadásából még az derűl ki, hogy a vár rendes katonaságából, a lovasok közül esett el négy: Gasparics Mihály, Horváth György, Nagy István és Onory Gábor, s a gyalogok két kapitánya kiknek illetékét, az ostrom utáni időre a számadás felülvizsgálója a kiadásból levonandónak irja elő. 22) A vár rendes fizetéses személyzetében egyéb hiányról nem emlékszik a számadás.
Xl. Tinody verses krónikája szerint, melyet nyomban az ostrom után 1553-ik évben irt, az összes várbeli fegyverforgatók száma 1935 főre ment. Tinody adatai, csekély különbséggel összevágnak a számadás általunk fent kimutatott adataival. Ezeket Tinody közvetlen forrásból, valószinü, hogy magától Dobótól nyerte. Sambucus, csak Tinody verses előadását forditotta át németre, Ferdinand király részére, hogy Tinody előadását megérthesse. Sambucus müvét különben Dobónak ajánlotta. Istvánffy és mások, Tinody adatait használják leginkább.
A már emlitett fegyveres védőkön felül felsorolja még Tinody, hogy behivatott borbély 13. A számadás szerint ezek voltak: Péter, Balázs, János, Gáspár mesterek; Jakab, Lőrincz, Józsa, Péter, Gáspár, Márton, Vincze és egy másik Lőrincz segédek. Összesen 12. Dijuk volt az ostrom alatti gyógyitásért 17 frt. Ostrom után még 10 frtot kaptak. Lakatgyártó volt 3, kovács 4, ács 5, molnár 9, mészáros 8, "és egyéb férfiak." Falukról azonfelül 34 paraszt, sütő asszony 14, egyéb asszony és gyermek 45 volt. Az igy számszerint felsoroltak összege 2012-re megy. Tinody nem szól a vár rendes tiszti és szolgaszemélyzetéről, mely 60-70 főre ment; és ama idézett sorokkal "és egyéb férfiak" azt sejteti, hogy a várban levők száma ezzel nincsen teljesen kimeritve.
A vár védelmi rendszere, és az ostrom lefolyása részleteiről Tinodynál találunk adatokat. A várbeli őrség következőleg volt felosztva a belső és külső vár egyes részein: az uj kapu bástyáján a vár mai főbejáratánál, egészen az ó kapu nyugati részéig, hol Dobó uj bástyája állott, Pöstyéni János, Kustovics, Horváth György, Gasparics Mihály és Horváth Gergely hadnagyok vezetése alatt, 99 drabant rendeltetett. Innen a tömlöcz bástyáig, a mostani ugynevezett hóhérpart felé, Nagy Bálint, Nagy Antal, Fülöp Demeter és Kálmán porkolábbal élén, 140; a tömlöcz bástyától a vár éjszaki részén, a Sándor bástyán át a közép kapu felé, hol ma Dobó emléke áll,
Vitéz István, Fülöp András, Gyulai György, Liszkai György alatt 150, és a székesegyház hét tornyába 20 drabant állitatott. Ez összesen 529 főre megy. A külső várban szintén négy részben történt az elhelyezés. A mai sánczkülváros délkeleti részén egy szeglettorony állott, melytől keletnek erős bástya huzódott, ennek védelmére Rédey János, Kis Dienes, Nagy János, Vitéz János vezetése alatt 90 drabant rendeltetett. E délkeleti toronytól, a Bebek-féle erődig, Gersei Benedek, Nagy Mihály, Kustos Balázs, Tegnyei Péter hadnagyok alatt 130, a közép kaputól vezető bástyára 58, és onnan felfelé 35 drabant állitatott fel, mely összesen 313 főre megy. A tartalék négy csoportra osztatott. A belső vár piaczán a templom előtt 269 fő állott készenlétben, az ó kapunál levő térségen pedig 210 Mekchey rendelkezésére.
A külső vár kapujánál 101 Pető Gáspár alatt, a külsővár keleti részén Bornemissza Gergely rendelkezése alatt 280 legény, és a külső kapunál Zoltay István és Fügedy János alatt 100-100 állott készenlétben, mely összesen 1902 főre ment. E szerint a harczkész őrség 1902 főből állott. Ebben nem foglaltatnak a vár tiszti és szolgaszemélyzete, a várba jött munkások azon része, mely kézi munkára volt rendelve, a mesteremberek, a tüzérek és ezek segédszemélyzete, az asszonyok, gyermekek stb. kiknek száma 700 főre tehető. Tehát a tényleges harczkész őrség összege 1902 volt. Névleg, a számadás szerint 1987 főre menő őrség szerepel; de feltehető, hogy ennek 5%-tólija időközben elmaradt, elszökött vagy elveszett.
Az egész létszám, a munkások, asszonyok és a vár tiszti személyzetével 2600 főre tehető. Ennél többre semmi esetre sem.
XII. Itt van helyén megérinteni azt, hogy vajjon Dobó István ifju neje, az ostrom alatt a várban volt-e? Gyárfás István "Dobó István Egerben" czimü székfoglaló értekezésében (Értekezések tört. tud. köréből VIII. k. V. sz. 1879.) az orsz. levéltár rendezetlen iratai között talált Dobó levelét emliti fel, melyet a hős 1552. aug. 21-én irt Ferencz és Domokos testvéreihez, melyben a törökök hadi mozdulatait tudatja és azon gyanuját fejezi ki, hogy a törökök Egervárát fogják tnegtámadni. A levélben némi követeléseit sorolja fel, és a végén igy ir: "mindezt kegyelmetek visszakövetelhetik. Sárát (nejét) a nekem való szolgálat miatt, ne hagyják el, és reménylem, ezt meg is fogják tenni. Éljenek boldogul."
A levél, Dobónak a törökök tervéről helyes tájékozottságát tünteti fel, és azt, hogy aug. 21-én már készen várta a támadást. Levelének végsorai valóban végrendeletszerü hangon szólanak, melyek hősünknek a halállal való szembeszállási elhatározását világosan bizonyitják. "Sárát ne hagyják el" szavakban; sötét sejtelmének ad kifejezést; testvérei jó akaratába ajánlja szeretett nejét. Mindennek szüksége nem következett be. Valószinü, hogy e levél keltével küldötte ki Dobó nejét a várból, hogy a vár ostroma alatt a szeretett nő jelenléte zavarólag ne hasson elhatározására. Mekchey Istvánnak 1551. nov. hóban nejéhez intézett levele (Pesti Frigyes hagyatékában) azt igazolja, hogy a védelem vezérei, kiknek nejei voltak, biztos helyre küldötték el innen asszonyaikat, és némely része még nov. havában is távol volt. Némely német irónál olvasható állitás, hogy a vidékről érkező nemesek nejeikkel jöttek Egerbe, igazolva mivel sincs. Az ostrom alatt a várban levő nők leginkább a rendes várőrség asszonynépe, és az ide beszorult egri lakosok nejei és leányai lehettek.
1) Exp. regim. reg. Hung. Dobó számad.
2) Lásd a felirat rajzát a 62-ik lapon.
3) Orsz. gyül. eml. 3. k. 33
4) Lásd az okmánytárban 12. sz. a.
5) Orsz. levtár. Nádasdi irat. 9. cs.
6) Szalay Magy. tört. IV. k. 282-83. l. Forgách Hist. 41. l.
7) Tud. gyüjtemény 1820. X. k. 37
8) 1 die mensis decembris plebano de Hathwan explorationem exercenti dati fl. 6. Dobó számad.
9) Lásd Dobó 1552. számadás.
10) Magy. orszgy. eml. III. k. 295. l.
11) Nádasdy lev. az ország. levtárban.
12) Lásd Okmánytárban l8. sz. a.
13) Ab 11. m. sept. usque diem 18. oct. sub totum tempus obsidionis ad usum mensarum dom. Praefect. Capitaneor. familiariumque ac diversor. Colonor. et oim prebendarior. boves vaccae et vituli 196. Dobó számad.
14) Stipendiariis militibus tum equit. tum peditibus arcis Agr. cum etiam omnibus sub obsidione et pendium habentibus ad singulos decem hominea singulum bovom dando, in prima et secunda divisione dati sunt boves vaccae et vituli 218. Dobó számad.
15) Numerus peditum instaute obsidione auctus fuit, videtur auctio peditum ordinationem exessisse in flor. 811. den. 55 etc. (ez összeg 2 frtjával 405 embernek felel meg.) Lásd Dobó számadás.
16) Instante obesidione in subsidium per certos magnates et nobiles etc. expediti erant 709 stipend pedites quibus per provisorem arcis diversis vicibus soluti 3197 fl. Dobó számad. Erre a kamarai észrevétel: "nec dies nec certus modus solutionis in regestis dom. Dobó exstat et nec quietantiae."
17) 28 die mens. octob. pro decem ulnis r u b e e taphote Racine ad faciendum vexillum pro peditibus arcis-soluti fl. 2. d pro septem ulnis viridis taphote ad eundem vexillum fl. 1 d. 72 pro sindone ad eundem vexillum fl. 1 d Bornemissa számad. 1553/4. Jerney gyüjt. kecskeméti akad. könyvtárában.
18) "Pro Thaffotta rasciana keek et Veneciana rubra pro duobus vexillis ad rupturas necessariis emte soluti fl. 4. 1552-iki számadás.
19) A véka elnevezés alatt, mindig a várban használt "quartál" "fertály" ürmérték értendö, melyől alább bővebben leszen szó.
20) Colonis diversorum possessionum in obsidione varios et difficiles labores exercentibus expositi demtis vinariis et aquis in vinum infusis puri vini cub. 142.
21) Magy. Orszgy. EmI. III. k. 408
22) "Sed ex ducentis illis quatuor equites in obsidione interemti etc. Duobus Capitaneis peditum in obsidione arcis ictu bombardorum occisorum. etc.
