HUSZADIK FEJEZET.

I. A Török tábor megérkezése Maklárhoz 1552. sept. 9-én. Dobó hiradása Bécsbe. II. Az ostromra érkezett török haderő száma. III. A török tábor körülzárja a várat. Az első ágyu lövés, és az ostrom kezdete. IV. Dobó szigoru fellépte az árulási kisérlet ellen. V. Az első nagy roham szent Mihály napján és Károlyi Zsigmond tisztjének tudósitása erről. András egri biró, és Bolyki Tamás hösi halála. VI. Hegedüs és társai árulási kisérleten kapatva, elfogatnak, Hegedüs felakasztatik. Az okt. 4-iki lőpor robbanás. VII. A törökök ujabb ostrom-kisérlete a vár déli részén. Az aláaknázási kisérlet. VIIl. Az okt. 12-iki nagy roham. Ali és Dobó személyes küzdelme a tömlöcz-bástyánál. Bálint pap halála. IX. A védelem diadala, és erről szóló jelentés. X. Az elesettek és sebesültek száma, azok özvegyei és árvái, s a védelemben kitüntek jutalmazása.

I. A törökök Szolnok alatti diadalmas munkájokat bevégezve, rohamosan törtek Eger felé. Sept. 9-én már Makláron volt az előhad, hová Buda felől érkezett meg Amhat (vagy Ahmet) pasa is, és Dobó sept. 10-én Vas Miklóst azon értesitéssel küldötte Oláh Miklós püspökhöz Bécsbe, hogy e nap éjjelén a pasa már Makláron hált meg, és kéri a rögtöni segély küldésére. Vas Miklós vissza is érkezett a püspök levelével és azon biztatással, hogy gondoskodva lesz a segélyről. Miután annak nyoma sem mutatkozott, Dobó nevezett lovast már az ostrom alatt okt. 14-én ismét Bécsbe küldötte, a segély sürgetésére, melynek ezuttal sem lett sikere. 1) Hogyan is lett volna sikere, midőn azon időben a királyi haditanács teljesen tájékozatlan volt a teendőkre nézve. A Győrött táborozó szász herczeg még okt. 15-én Bebek Ferenczhez Pelsőczre intézett levelében is arról tudakozódik: "hogy mennyien vannak az ostromló törökök, mi a tervök, hogy állanak az ostromlott várbeliek. " 2) A pozsonyi helytartótanács pedig még okt. 23-án sem tudta, hogy mi történt Egerben, mert e napon kelt levelével osztogatja tanácsát Nádasdy Tamás főkapitány és országbirónak, hogy Kassán kellene a könnyü lovasságot összehuzni, és innen intézni Eger felé a felmentő támadást, melyet az ostromló ellen nem is gyanitana. 3) Okt. 23-án a török ostromló had már elvonult Eger alól. Mindez mutatja a hadi tanács teljes tájékozatlanságát.

II. Az ostromló török had valódi létszámát, az egykoruak szerint alig lehet pontosan meghatározni. Tinody és utána Sambucus, elsorolják, hogy Ali és Amhát pasákkal ide érkeztek a nándorfehéri, szendrői, szegedi bégek, Mehmethan, Arszlán, Haszon, Veli, Musztafa, Kamber, Dervis bég. Maga Amhat tábora Tinody szerint 25, Sambucus szerint 35 ezerből állott. Istvánffy az összes ostromló tábort 150 ezerre teszi, de megjegyzi, hogy ennyinek csak ugy tünhetett fel, mert a törökök nagy tömegben hozták ide az utban általok ide hajtott vidéki népet, hogy a rengeteg tábor látszatával, mint Szolnoknál, megrémitsék a védőket, és megadásra kényszeritsék. A Dobót zászlós urrá és erdélyi vajdává kinevező királyi leiratban Ahmet főpasa, Ali budai pasa, Ruszlan bég, Mehmethan janicsár aga, és Veli beg vezérlete alatt szintén 150 ezerre tétetik az ostromló had. 4)

III. A török sereg előcsapata, mint emlitők, sept. 9-én érkezett Maklár alá, hol a vár előörséből két lovast elfogniok sikerült. A többiek siettek a várba, tudatandók a törökök érkezését. Nyomban erre Bornemissa, Zoltay és Fügedi vezetése alatt mintegy 100 főből álló csapat kémszemlére jött ki, és a vár felé közeledő törököket megtámadva, nagy zsákmánynyal rakodva tértek vissza. Egy másik kirohanás nagy szerencsétlenséggel végződött és vezetőjök Paksy Jakab több társával foglyul esett, többen pedig levágattak. 11-én megérkezett a többi ostromló had is, és még az nap megindultak Eger alá és a vár körül helyezkedtek el. Ali pasa serege a vár keleti és éjszaki, Amhaté a déli és nyugati részét szállotta meg egészen Felnémetig terjedve. Ali Almagyaron, Amhat a város déli részén, az egykori vadaskert, most érseki kertben ütötte fel sátorát. Ez nap Ali három ágyut vonatott fel a vár éjszakkeleti része felett álló almagyari hegyoldalra, és onnan 9 lövést intézett a várba, jelzendő az ostrom megkezdését. Három nap mulva indult meg a valódi ostrom, midőn a vár éjszaki része átellenében fekvő ugynevezett királyszéki dombról, a mai dézsma szék terén 5) rögtönzött sáncz mögül kezdetett meg a templom tornyán emelt bástya lövetése.

Dobó a bástyává alakitott templom tornyán levő ágyúból maga tette meg az első viszonlövéseket, s oly sikerrel, hogy a törökök ágyúit felszerelésével tönkre tette.

Ezzel kezdetét vette az ostrom, és. a vár falainak szakadatlan rornbolása, a török ütegek által. Négy felől történt különösen a falak törése. Az éjszaki részről volt a vár leginkább megközelithető, honnan a magaslatról gyilkos tüzelés rettegteté a védőket. E részen, mely leginkább veszélyeztetett volt, maga Dobó intézkedett, s itt foglalkozott legtöbbnyire. Az ugynevezett tömlöcz- és Sándor-bástya; melyeken belől a káptalan és püspök székházai állottak, legtöbbet szenvedtek az ostrom alatt. Káptalani lakul ma is a vár éjszak-keleti részén fennálló, belől egészen gothikus szerkezetü épület szolgált. A püspöki lak a templom előtt állott, hol ma a honvéd-raktár emelkedik. Ez teljesen leromboltatott később, s a mai raktár épitésénél, itt-ott csekély alapozási romok voltak találhatók. A Sándor-bástya volt a vár keleti oldalán átnyuló védmü. Az éjszak-keletí részen, az ugynevezett hóhérpart felé nyuló oldalon, hol ma a honvéd laktanya áll, volt a tömlöcz-bástya, mely előtt egy ma is látható domb emelkedik. E domb helyén Dobó egy védtornyot emeltetett, s ez volt a később nevéről emlegetett Dobó-bástya. Megjegyzendő még itt, hogy a most szóban levő ostrom után a vár egyes részeiben nagy átalakitáson ment át; különösen a vár éjszaki s keleti oldalán a Sándor s tömlöcz-bástyák körül egészen uj fal-öv emeltetett.

A vár délkeleti s déli részein a Bebek-féle erőd s az ujkapu bástyája voltak a romboló ágyuk s faltörő mozsarak legexponáltabb helyei. A külső-vár, az ugynevezett Csaby-féle bástya s erőd, a mai sáncz-negyed délkeleti részén, oly haltalmas védmüvek voltak, hogy ezek jóformán kivül maradtak az ostrom müködési körén. Talán az is okozhatta ezt, hogy a vár ketté szakasztásával, ha nagy áldozatok árán el is foglalták volna ezt a részt, mit sem nyertek volna, mert itt tarthatatlanná vált volna helyzetök, a belső vár uralgó állásánál fogva a külső váron. E mellett a külső vár csak egy oldalról, az Almagyar hegyéről volt megközelithető, s a tetőn a müködés lehetetlen volt, a belső vár templom-tornya és a szentély-bástya jól felszerelt ágyui miatt.

A falak megkezdett lövetése s az ütegek szakadatlan müködése daczára, kezdetben Dobó, népének mintegy szoktatása végett is, nem sietett a vár kapui elzárása s eltorlaszolásával, sőt néhány napig, a mellék ajtókon, a vár alatt folyó patakhoz is megengedte. a kijárást, barmaik itatására. Csak midön mindig hevesebbé lett az ágyuk müködése szüntette meg az engedélyt, s hozzálátott az ovatosság minden módja alkalmazásához. A várbeli házak zsindelyét s éghető tetejét leverette, s nyers és nedves bőrökkel boritatta be. Az élelmi szerek, gabnafélék, bolthajtásos pinczékben s vermekben, a barmok s lovak, a vár földalatti helyiségeiben, tüzmentes helyeken biztositattak.

IV. A török vezérek egyike az anatoliai basa, megérkezésükkor, rögtön felhivta Dobót a vár átadására, biztositva szabad elmenetelükről s egyéb jutalmakról. is. E levelet egy jobbágy által kézbesitették.

Dobó a levérhordót börtönre vettette s összehivta az összes őrséget, nyiltan felolvastatá, s 4 pontból álló határozatot hoztak, hogy senki a törökkel érintkezni, tőlök levelet vagy üzenetet átvenni vagy velök szóba állani nem fog. A ki ez ellen vét. halállal lesz büntetendő. Dobó szigoruan végrehajtotta e határozatot, s midőn a szentmihálynapi ostrom után Arszlanbég Sáry nevü maklári jobbágy utján ismét egy megadásra hivó levelet küldött be, ezt a levélhozóval irgalmatlanul megétette, s a szerencsétlent nehéz vasban börtönbe záratta. Istvánffy szerint Ahmet pasa, Tihamér alá érkezve, hivta fel Dobót és Mekcheyt, egy jobbágy által vitt levélben a vár feladásra, első izben. A felhivó levél fenhéjázó modorban szólott a várnagyhoz: "hogy a hatalmas Soliman serege előtt hódoljanak meg, melynek már eddig egymásután meghódolt Temesvár, Lippa, Csanád, Szolnok, a Körös és Maros, a Tisza és Duna közötti vidék, ugy Drégel, Szécheny s más várak az Ipoly folyóig. Gondoljátok meg, hogy a leghatalmasabb uralkodó kegyét, ugy fogjátok kiérdemelni, javaitokat és szabadságtokat biztositani, ha alázatosan meghódoltok. Különben a legyőzhetlen sereg áldozatául fogtok esni."

A törökök kezdetben csekélyre becsülték a vár védelmi képességét. Diadal mámorukban azon képzelet játszadozott előttük, hogy nagy tömegük szemlélete lefegyverzi a vár őrségét, s vagy megszöknek mint a szolnokiak, vagy megadják magukat. Nem tudták, hogy a kor legnagyobb hősével állanak szembe.

Dobó öntudatos müködése négy éven át, czéljához ért; s a mihez készült immár előtte állott. Négy éven át foglalkozott Eger védelme problémájával s ezt megoldotta a történelem örök dicsőségére.

A védelmi intézkedések szabatossága a megfelelő erőhöz mérten; a szerepek pontos felosztása mutatja, hogy Dobó feladata magaslatán állott. De intézkedéseinek sarkpontja volt amaz elhatározás, melyet a véderő összeségének hozzájárulásával hozott, hogy a ki a vár feladásáról csak emlitést is mer tenni, halál fia. Az elhatározás szentesitését is megnyerte azon tény által, hogy az első nagy roham után, midőn egy gyalog hadnagy Hegedüs István a vár feladása érdekében bujtogatott társai között, rögtön elfogatván, a vár piaczán felakasztatott. Ezzel kérlelhetetlen sanctiót nyert Dobó feladata, mely a vár hősies megvédésében állott. Vezérek s legénység innentul egygyé olvadt a gondolatban s érzelemben, hogy e vár fokát át nem lépheti az ellen.

Ezen öntudatos s önfeláldozó elhatározás, a népies s nemzeti lelkesedés magas fokával párosulva, a férfias bátorság s merész tettek lelkesitő példáira ragadta aztán a védőket, mely tetteknél Dobó sietett az elösmerés kifejezésével kitüntetni vitézeit, s jutalmakkal serkenteni, a további küzdelemre. Az ostrom alatt mint a számadásból látjuk, 31 frt 20 denárt osztott szét elismerés fejében Dobó az ily bátor s merész tettekért az egyes vitézek között.

V. 19 napon át történt szakadatlan lövés után, szent Mihály napján intézték a törökök az első nagy rohamot a vár ellen. A már emlitett pontokon sikerült a támadásra alkalmas réseket töretni a falakban, s igy e napon kora hajnalban előkészitett támadási terv szerint, a nap legelső sugarára, óriási lármával törtek elő rejtett sánczaik árkából a falak tátongó réseire. A küzdelem két ponton folyt leghevesebben. A keleti részen az ugynevezett Bolyki bástyánál melynek falát Bolyki Tamás vére festé be, kit épen az ostrom előtti napon ott vitézkedve teritett le egy gyilkos golyó, s emlékét megőrzé a kegyelet a bástyának nevére történt megörökitésével, 6) - hol most Bornemissa Gergely és Zoltay István vezették a védelmet; s az ó-kapu 7) bástyájánál, melyet a vár nyugati részéről a város falai közül törettek ostromló ágyuikkal a törökök, hol maga Dobó István forgolódék vitézei között. Egy pillanatra nagy veszély állott itt elő. Sikerült az ó-kapu bástya tornyát elfoglalni az ostromlóknak, honnan heves puskatüzelést intéztek a védőkre. Dobó lélekjelenléte segitett a veszélyen. Ágyuit a torony tetejére irányozá, s találó lövései mihamar elüzék onnan a már is diadalittas ostromlókat. Ez alkalommal esett el lit. András egri biró ágyugolyó által találva. A törökök dél felé kudarczczal vonultak vissza a vár falai alól.

Ezen rohamról, melynek hire rögtön messze szárnyalt, Károlyi Zsigmond tisztje okt. 5-én Károlyban kelt levelében, következőt irja: " még Eger alatt vannak a Törökök; az elmult csütörtökön oly igen nagy ostromuk volt, hogy hajnalkor kezdötték-még benn is voltak a várban immár, de azokat le vákták-az álló sereg vákta ki őket.'' 8)

VI. Ezen roham után, mely tagadhatatlanul megrendité a védőket is, történt Hegedüs István, Seredi György gyaloghadnagyának árulási kudarcza, mely a már emlitett rögtön biráskodás után felakasztatásával fejeztetett be. Hegedűs, Seredy György hadnagya ezen ostrom után társaival szövetkezve, külön követeléssel fordultak Dobóhoz, s külön ostrompénzt kivántak azzal, hogy ennek megtagadása esetében, a várat elhagyni fogják, sőt török kézre juttatják. Dobó kitudván Hegedüs gonosz szándékát, társaival együtt elfogatta, s rögtönbiráskodást ülvén, felakasztatta. Társai 8-10-en, Tinodi szerint fül s orr csonkitással sujtattak.

Egy másik esemény is adta elő magát, mely nem kevesbé megrenditő vala a vár védőire. Eddig megmagyarázhatlan okból, a templom sekrestyéjében felhalmozva volt lőpor okt. 4-én felrobbant, s, pusztitást idézett elő egész környékén. Különösen a közelben levő száraz malom elpusztitásával okozott fenyegető kárt a vár élelmezési viszonyára. A veszteség azonban csakhamar pótolva lett s a készen álló ács s molnár mesterek, a védő nép megnyugtatására egy új száraz malmot rögtönöztek. A robbanás okozta zajra a törökök rohamra indultak, de a helytálló örség csakhamar megérteté velök, hogy kisérletök hasztalanná vált.

VII. Most a vár nyugati részére forditák figyelmöket az ostromlók, s a külső vár déli része alatt, a hol most az ugynevezett hosszu pincze áll, akkorában nagypréposti lak volt, álliták fel ostromló ütegeiket az ugynevezett Bebek erőd ellen. A vár külső kapuja törésére is a házak között rendezték be ágyuikat. Majd az ókapu felé, a falak alatt futó árkokat kezdének ásni, hogy azon át juthassanak a várba. Ezzel a vár az aláaknázás veszélyének is kitéve volt. Bornemissa és Zoltay csakhamar tisztában voltak a teendőkkel. Ellenárkokat ásattak, szembe a külről jövővel, s a tervezett aláaknázást meghiusitották. Egy másik törekvést is meghiusitottak, mely nem kevesbé fenyegető volt. A déli részen levő bástyák árkaiba, fel a falig, nagy mennyiségü fahasábokat hánytak, hogy kényelmes utat nyerhessenek a falakhoz. Erre oldal-szalonnákat, fagy- gyut hánytak a védők, s meggyujtván, elhamvasztották a sok fáradsággal készitett rohameszközöket. Ezen czélból Dobó számadása szerint mintegy 20 oldal szalonnát dobáltak az árkokba.

VIII. A második nagy roham oktober hó 12-én volt, mely estélig tartott. A leghevesebben folyt a viadal az ó-kapu s tömlöczbástyánál, majd a Bolyki erődnél, hol Zoltay, Bornemissa és Figedi vitézkedtek, s Zoltay megsebesült. Az ó-kapunál Mekchey, a tömlöcz-bástyánál Dobó intézkedtek. A roham másodnap még hevesebben indult meg. A török vezérek csapataik élére állva vezették a rohamot. A nap végzetességét érzék ugy az ostromlók, mint ostromlottak. Dobó diszruháját ölté fel e napon, aranyos sisakját azonban kedvencz apródja fejére tevé, s ez volt a védelem szerencséje, az apródnak szerencsétlensége. A tömlöczbástyánál folyt heves viadal közben Tarjány Kristóf az aranyos sisakot viselö kedvencz apród, golyó által találva rogyott össze. A roham e ponton oly bőszültté vált, hogy Dobó összes erélyének kifejtésére volt szüksége, annak utját állandó.

Ali pasa személyesen állott szembe Dobóval, s aranyos zászlóját lobogtatá az ostromlók lelkesitésére. A tartalékcsapat ide rendelhető része, a vár szolgák, sőt az asszonyok is ítt csoportosultak, s itt vettek részt a védelem dicsőségében. Bálint pap szóval s tettel bátoritva a harczosokat, a bástya élén lelte halálát. Dobó maga kezén s lábán könnyü sérüléseket kapott. Hasonló sérüléseket szenvedtek Bornemissa és Fügedi János is, kinek fogait üték ki. Ez utóbbiak a Bolykiféle bástyánál működtek. Az ó-kapu bástyájánál Mekchey parancsnokolt.

IX. Végre is a védők diadalmaskodtak, s Amhát, Ali s a többiek visszarendelék sátraikhoz a falak alól ott megtizedelt katonáikat. Ali zászlója a tömlöczbástya védői kezében maradt. Több zászló esett még a védők birtokába. A megfeszitett roham után három napig még szakadatlanul lövöldöztek a várba, s ez után okt. 18-án Felnémetet felgyujtva, sietve távoztak Eger alól, szerte hagyva táboruk egyes felszereléseit is. A gyors elvonulásban a mieink cselt sejtettek, s egy darabig teljes készenlétben várakoztak. Csak midőn jól eltávoztak már, tört ki a kétségtelen diadal öröme körükben, s tevék le vállaikról nyugodtan fegyvereiket.

A távozó ellen nyomaiban; a vár lovassága kémszemléket tartott, melyeknél teméntelen zsákmányra tettek szert. Okt, 19. a védelmet vezető 5 parancsnok, Dobó, Mekchey, Pethő Gáspár, Gergely diák Bornemissa és Zoltay István, Nádasdy Tamás országbiró s dunántuli főhadparancsnokhoz, a következő jelentést tették a lefolyt ostromról, melyben leirják, hogy a vár mezöhöz hasonlóvá lövetett, és sürgős intézkedést kérnek a vár helyreállitására s erősitésére.

Ezen rendkivüli érdekes jelentést, mely valószinü; hogy Gergely diáknak (Bornemissa) kézirása, és eredetiben az országos levéltár kiállitási osztályában látható, hason-másában itt közöljük. Magyarul igy hangzik: "Tekintetes és Ngos urunk, ajánljuk legkészebb szolgálatunkat. Mióta vette ostrom alá a kereszténység ellensége a török ezen egri várat, bizonyosan tudja Tekintetességed. A kemény ostrom, Isten változhatatlan kegyelméből a tegnapi napon megszünt. Ezen ostrom alatt Isten segélyével mindnyájan, hűségünket és buzgalmunkat Ő felsége legkegyelmesebb urunk, s annyira sujtott szegény országunk védelmére nem csekély küzdelemmel és vérünk ontásával, ugy az ellenben okozott kártétellel, a mennyire lehetett, tanusitani igyekeztünk. Mivel pedig most a vár annyira lerombolva van, hogy a mezővel egyenlönek mondható, s mindenben hiányt szenvedünk, mint erről Ő felségéhez is elég bőven irtunk, és a következő nemes férfiak, Vajda János, Ivány György, Somogy András és Kőszeghy Albert, mint megbizottaink fogják még némelyekről kimeritőbben tájékoztatni; miért is igen kérjük tekintetességedet, hogy küldötteink elbeszélésének hitelt adní, s oda munkálni méltóztassék, hogy Ő felsége elébe bocsátatván, kegyesen kihallgattassanak s jóakaró jelentéssel térhessenek vissza: hogy Ö kir. felsége ezen várat, mely a török végvárhoz közel van, megujitott erős őrséggel, hadi s egyéb felszerelvényekkel ugy fogja ellátni, hogy az ellenség által megvivhatlan legyen. Isten tartsa és erősitse Tek. és Nagys. szerencsével. Egervárából okt. 19-én. Az Urnak 1552. évében. Dobó István, Mekchey István, Pethew Gáspár, Lit. Gergely, Zolthay István." Mint fentebb megjegyeztük, az irás valószinüen Lit. Gergelyé, ki egyszersmind társai nevét is aláirta. A névaláirás után azonban, mind az öt aláirónak saját pecsétje igazolja-régi szokás szerint-hogy az irás tartalma sajátjának tekintendő. A küldöttek Nádasdytól Bécsbe mentek a királyhoz, hová az elfogott török zászlók is felvitettek bemutatás végett. A küldöttek nagy örömet keltettek Bécsben, s gazdag jutalmakkal halmoztattak el.

X. A törökök elvonulása után, egyéb szorgos teendők mellett, Dobó nem feledkezett meg a vár-védelemben elesettek özvegyei, árvái, ugy a sebesültek, s magokat kitüntetettek érdekeiről sem, s azokat összeirva, további gondoskodás végett a királyhoz terjeszté fel. Az 1553-iki országgyülésen a rendek portánként 10 denárt szavaz tak meg ezek felsegélésére. Az ostrom alatt elhaltak számát Tinody s utána a többi egykoru is több háromszázra, a sebesültek számát több 200-ra teszi. Dobó összeirása csak 28 özvegy vagy árvákat hátrahagyó elesettről emlékszik. 9) Ezek között nevezetesebb Literatus András egri biró özvegye Agnes 2 árvával, 10) a ki az első ostrom alkalmával a tömlöcz bástyájánál esett el; Bolyki Péter, a ki a róla elnevezett Bolyki-bástyánál elesett testvére Tamás után kért kárpótlást; Országh Tamás, a ki testvére Országh Imre és Kovács Antal Gömörmegyében hamvai illetőségü elesettek nevében kér szintén kárpótlást. Az elhaltak között Eger, Felnémeth, Tihamér, Sarud lakosai szerepelnek számosabban.

Kétségkivüli az, hogy ezen összeirásban az elhaltak mindnyája nem foglaltatik. Ennyi eshetett el, kik után árvák, özvegyek maradtak. Számosan lehettek, a kik után nem maradtak ily segélyre szorultak. Igy a vár szolgálatában volt és elesett 4 lovas Gasparith, Horváth György, Nagy István és Onory Gábor nevei sem fordulnak itt elő, kik Dobó számadásában mint elesettek emlitetnek meg.

A segélyt kérők között szerepel még Vas Ferencz felesége is, a ki a védelem közben megölt anyjáért kér kárpótlást. Tehát egy nő halott is fordul elő Dobó előterjesztésében.

1553. jan. 8-án kelt előterjesztésben Dobó a vár védelmében sulyosan megsebesültek névsorát is összeállitá, segélyezés végett. A sebesültek között 15 nemes lovast találunk, kik 30-50 frt között jutalmaztattak és néhányának 8-10 jobbágy ajándékozás is kilátásba helyeztetett. A sebesült zsoldosok és egyéb jobbágyok száma 76-ra megy, kik 1-12 frt között segélyeztettek, és öltözéknek való posztóval ajándékoztattak meg. Ezen sebesültek között van Margit, Kocsis Gáspár felesége is, ki férjével együtt sebesült meg, és együtt 4 frt es férje öltözékre való posztóval jutalmaztattak. A sebesültek jó része szintén Eger, Felnémeth, Tárkány, Tályáról és Czeglédről valók leginkább. 11) A sebesülések tulnyomóan puska golyóval vagy bombával történtek, de több, kővel, nyillal, dárdával ejtett sebesülés is fordul elő.

Dobó felterjesztésében nem feledkezett meg azon tiszti személyzetről és a várban volt iparosok, és egyéb foglalkozásuakról sem, kik az ostrom alatt, a vár szolgálatában, emberfeletti erőt fejtve ki, teljesiték kötelességöket, és a gyözelem elősegitésének hathatós részesei voltak. Ilyenek Sukán János számvevő, a ki nemcsak hivatását tölté be a bor és kenyérárak beszedésénél 12) ugy az illető zsold kiosztásánál, hanem éjjel-nappal a réseken is őrködött; igy egy alkalommal, egymaga állott ellen és verte vissza a tömlöcz-bástyánál feltörő ellent. 13) 40 frttal és 8 jobbágyra szóló igérettel jutalmaztatott. Imre kulcsár, Mihály a czipóosztó, egyik a bor kimérésnél, másik a kenyér kiosztásnál, a legpontosabb és fennakadás nélküli kiszolgáltatást teljesité, a mi a küzdelemben kifáradt vitézek nagy megnyugtatására szolgálhatott, és elégedetlenségre nem engedett tért. E mellett a bástyákon kivont karddal is vitézkedtek és lelkesiték a védőket. Jutalmul szabaddá tétettek és minden szolgálmány és fizetés teljesitése alól felmentettek Jakab, Mátyás és Tamás egri puskamüvesek, nyolcz egri mészáros, Kovách Jákab, János, György és Lőrincz egri és felnémeti kovács mesterek, molnárok, ácsok Eger, Tálya, Maklár és Tihamérról, mint fáradhatatlan tényezői a győzelemnek, részint a védelmi eszközök és szerszámok előállitása kijavitásánál, részint a roham idejében mint bátor és rettenthetlen védők soroltatnak fel, és ajánltatnak királyi kegyelemre: 25-30 frttal jutalmaztattak, részint a taksa fizetéstől örökre felmentettek. Dobó királyi kegyelemre ajánlja még Szabó Imre tizedest, a ki az ostrom alatt, két izben ment ki a várból, Dobó által kiküldetve, és tért vissza oda. Nagy Lukácsot, a ki a vár körülzárolása után, sok viszontagság között juthatott csak be a várba Szarvaskő felől, résztveendő a védelemben.

Dobó ezen előterjesztése, és abban egyesek hősi tényéröl szóló megemlékezései tüntetik ki, a védelem igazi nemzeti lelkesedéssel párosult népies jellegét, és azt, hogy az egri hősök mindannyia magyar volt, kezdve a zsoldosoktól, a várnak rommá lőtt sánczain ásóval dolgozó jobbágyig, kivéve az öt tüzmestert, kiket másutt névszerint felsoroltunk. Itt tehát nem volt idegen, vagy más nyelvü, itt mindenki magyar volt, érzésben és lelkesültségben egy formán.

Megállapithatjuk még azt is, hogy a vár rendes védői sorában, a városból és környékéről való lakosok több száza foglalt helyet, a munkások és mesteremberek sorát pedig teljesen Eger vidéke lakosai tölték be. Egerváros birája hősi halála a nagyszerü védelemben az egri polgárság akkori hősies szerepének emlékét örökiti meg.

Dobó előterjesztése során a sebesültek között kiosztatott készpénzben 632 frt, s pénzértéket képviselő sóban 683 frt, összesen 1315 fxt. Az özvegyek s árvák részére 318 frt értéket képviselő só, s 23 frt ára posztó. Egyesek jutalmazására 337 frt értékü só s 26 frt értéket képviselő posztó. 14) Számadása szerint pedig, mint már érintők 31 frt 20 drt, még az ostrom alatt, a helyszinén osztott ki, hősies elszánt vitézkedésekért az egyesek között. Igy jutalmazta meg Bornemissa csapatából Bakocsai István tizedest, 50 denárral, a ki szept. 17-én, midőn ágyuzás közben a réseken felhatolt törökök egy zászlót kitüztek, ezt meglátva, oda rohant, s a zászlót letépte. Egy másik vitéz Török László, midőn az ágyuzás folytán leomló fal, a vár zászlóját lesodorta, oda ugrott, s a zászlót visszahozta, ezért kapott 1 frtot s ruhának posztót. A szept. 29-iki nagy rohamnál, egy török zászlós ismét kitüzte lobogóját a vár falára. Komlosi Antal reá rohant, s a zászlót tartó törököt zászlóstól levágta, s a mélységbe dobta. Ezért 2 frttal jutalmaztatott. Tóth László vitéz volt az, ki az utolsó rohamnál Ali zászlóját elfoglalta. Ezért 5 rőf posztóval jutalmaztatott. Ily vitézkedéseket Dobó sietett a helyszinén elismeréssel kitüntetni.

A szakaszvezető sérült nemes lovasok ezek voltak: Budaházy István, Nagy Antal, Balogh András, Ormandy János, Galházy Miklós, Nagy Tamás, Porkoláb Kálmán, Gyulay Gergely, Fekete István, Bay Ferencz, Kamuthy Balázs, Baxay Tamás, Baranyay György, Paxy Barnabás, Val Miklós, Szabó Imre, Nagy Lukács, Nagy Antal. A sebesülések könnyebb természetüek lévén, ehhez képest adatott a jutalom is. Igy Balogh Andrásnak egyik szeme ütetett ki, ezért 8 jobbágy igértetett részére. Bay Ferencz lábán sérült 32 frt áru só utalványban részesült. Gyulay Gergely, jobb kezébe golyó furódott, lábán is megsebesült, 50 frtot kapott stb stb.

---

1) Orsz. ltár Limbus.

2) Proy epist. proc. II. 334

3) Nádasdi ltár 10. cs. országos ltárban.

4) Okmánytárban 19. sz. a.

5) E hely időnkben sőt később is, állandóan "Király-széke" nevezett alatt jön elő. Egy legenda füződött a helyhez: hogy szent István király, midőn a várbeli székesegyházat épiteté, itt üldögélve szemlélte azt, és gyönyörködött müve nagyszerüségében. Igy nyerte a hely "király széke" nevét; később, a török világ után elmosódott az uj kor emlékéből e legenda, mely több történetirónál feljegyezve van. Ez elnevezés megérdemelné megujitását.

6) A Kiszögelló redout a vár délkeleti részén az almagyari dombtető felé, romjaiban is figyelemre méltó.

7) Az ó-kapu a mai felső kapu volt, hol Perényi és Oláh feIiratai befalazva állanak. E kapu elötti bástyákat a város házai közül könnyen megközelithető volt, a igy juthattak annak élére.

8) Károlyi csal. ltár III. k. 275. l.

9) Történelmi tár 1888. évfoly. 388-400. l.

10) Honesta domina Agnes relicta Andreae lit. judicis Agr. suplicat pro merte mariti sui per bombardae ictum dilacerati-orphanos 2 habet." Tinodi igy ir róla:

Im az palotákat meglóni kezdék.

Holott Szegén egri birót ellövék.

András deák holtig ott jól forgolódék.

11) U. o.

12) Ebből is látszik, hogy a bort és kenyeret megfelelő ár mellett szolgálták ki.

13) Tinody is megemlékezik erről.

14) U. o. 388-400