HUSZONEGYEDIK FEJEZET.

I. Dobó intézkedései az ostrom után. Lemondása az egri vár gondnokságáról. II. Dobó felmentetése, s Mekchey ideiglenes várnagy szerencsétlen vége. III. Dobó jutalmaztatása, s kineveztetése erdélyi vajdává. Megveszi Kömlőt Hevesmegyében. Pöre az almagyari biróval. IV. A felvidéki rendek gönczi tanácskozmánya, Eger, Sirok s a többi végvárak védelme ügyében. V. Bornemissa Gergely várgondnokká kineveztetik. VI. A török ostrom nyomai Hevesmegyében. Inséges év 1553-ban. VII. Oláh püspök esztergomi érsekké s Ujlaky Ferenez egri püspökké neveztetik ki. Kora, s halála. A tárkányi karthausiak birtoka az egri püspökséghez csatoltatik. VIII.

Az 1553-iki országgyülésen a rendek sajátjukból 10 denárt szavaznak meg az egri elesettek és sebesültek javára.

I. Dobó a törökök elvonulása után, rögtön hozzálátott a romba dőlt vár tatarozásához, hogy a küszöbön levő ősz s tél viszontagságai elől megmentse a másfél hónapig terjedő ostrom alatt ugy is megviselt várbelieit. A vár épületei legtöbbnyire tető nélkül, jó részök összedőlve ismét a pusztulás szomoru képét mutatta. Hasonló állapotban állott a lakosaitól elhagyott város s a körülfekvő falvak mindannyia. A visszatérő lakosok magok baját sem voltak képesek intézni, nem hogy a várbeli romok eltávolitásához segédkezet nyujthattak volna. Dobó a kormányszékhez s a távolabb vidékhez fordult, hogy jöjjenek segélyére a megviselt várbelieknek. Megszokta azonban már régibb időktől, hogy az ily esengés mily nehezen képes behatolni a szivekbe. E tapasztalata ezuttal is szomoruan igazolta magát. Tett a mit tehetett. Gondoskodása főtárgya volt, hogy a közeledő télre a legfőbb szükséglet, a kenyér biztositva legyen. A városban levő felégetett malmot helyreállitotta, s az Eger vizén még egy uj malmot is épitetett.

Lelke azonban végtére is teljesen belefáradt az évek során át tartó küzdelembe, melynek párját ritkán adja a történelem. Annyi zaklatás mellett, a rendezetlen viszonyok közepette minden oldalról reá tornyosuló baj, félreértés, ellenséges indulat, s még a becsülete után is ólálkodó ármány örvényében, valóban csak az ő nagy lelke volt képes az egyensulyt fentartani, mely nem kevésbé nagy eszméből a hősiesség, s haza-szeretet tiszta forrásából merité a kitartásra az erőt s a csüggedésre nem engedő türelmet. Eger hősi megvédésével küldetését itt befejezettnek érzé, s elbocsátását kérte a királytól. 1553. márczius 12-én zárta le számadását s megvált az ő hősi hirnevével örökre összekötött vártól.

II. Dobó felmentetését kérő előterjesztésére a király 1553. év elején Pallavicini Sforzia Mátyás hadi főkapitányt küldötte Egerbe, hogy a vár vezetésére nézve Dobó és Mekchey várnagyokkal értekezzék. Dobó semmi szin alatt tovább nem maradván, Sforzia Mekcheyt reá birta, hogy további intézkedésig, pár hónapig vezesse a vár ügyeit. Az 1553-ik év jan. 8-án kelt Sárosmegyéhez intézett felhivásában Sforzia már ugy szól: hogy a megye Mekchey egri várnagy felhivására fát s egyéb szereket küldjön a vár felsegélésére. Jan. 28-án maga Ferdinand hasonló értelemben irt Sárosmegyéhez. 1) Azonban Mekchey várnagysága hamar befejezést nyert. Időt vett ugyanis, hogy febr. elején családjához ránduljon látogatásra. Várkony faluhoz érve, ottani lakosokkal az utban viszályba keveredett, kik a derék Mekcheyt nem ismerve, agyon verték. Mekchey várnagysága oly rövid idejü volt, hogy Dobó neki nem is resignálhatott, s igy történt, hogy számadását tovább egész marczius közepéig kellett vezetnie, mikor is Bornemissa kezébe tette le Egervára további sorsát.

Mekchey meggyilkoltatásáért Várkony lakosain vérdijul négy ökör, 9 borju s 56 véka tavaszi szedetett be. 2)

Dobó Egerből eltávozván, ugy a király, mint Olah Miklós püspök elismerésökkel és kintüntetéseikkel halmozták el. A püspök márcz. 5-én Zemplén és Bary kerületek decimái 4 évre terjedő szedési jogával ajándékozta meg. 3) A király pedig egy nagy fontosságu ügyet, Erdély sorsát bizta reá, kinevezvén máj. 26-án Erdély vajdájává. Kinevező okmányában hizelgő elismeréssel sorolja el Dobó halhatatlan érdemeit. 4)

Dobó sietett uj tisztét, a zavaros viszonyoknál fogva is elfoglalni, s jul. 13-án a tordai országgyülésen a rendek előtt esküjét már le is tette. Vajda társává Kendi Ferencz, alvajdákká pedig Ödönffy László s testvére Dobó Domokos neveztettek ki. Az erdélyi elégedetlenek mintegy 500, már ez év tavaszán Kerekiben tanácskoztak, hogy Izabella királynét visszahivják. Nehéz s hálátlan feladat várt tehát itt Dobóra.

Hevesmegyében eltávozása után rendezni való magán ügye is volt még. Tarczay György Kömlő földesurának 300 frtot adott régebben kölcsön, melyet ez visszafizetni nem volt képes. Dobó ennek fejében május 2-án kötött záloglevéllel Kömlőt birtokába vette. 5) Ezen Kömlői birtokot Dobó fia Ferencz 1592. évben Rákóczy Zsigmondnak adta zálogba Panyok abauji és Izsép zempléni birtokokkal 4000 magyar frtért aranyok s tallérokban, ugy hogy egy arany 160 denár, a egy tallér 1 frt vagyis 100 d. értékünek vétetett. 6) Igy került Kömlő későbben a Rákóczyak birtokába.

Egy másik ügye is volt Dobónak, mely már birói eljárás tárgyát képezte. Még a mult év pünkösd ünnepe táján történt, hogy az akkori lázas védelmi készülődések közepette az almagyari biró, Biró Miklós ellen Dobó valószinüleg engedetlensége miatt, kényszert alkalmazott, Nagy Péter gyalogtizedessel megkötözve hozatta a várba, s ott megfenyitette. Ezért a nevezett biró az egri káptalan előtt, panaszlevelet vétetett fel, nagyobb hatalmaskodással vádolva Dobót, mely is Ő felségéhez felterjesztetvén, illetékes eljárás végett azután a leleszi conventhez küldetett le. A leleszi konvent ez ügyben 1553. év Ur menybemenetele napjára (május 19.) tüzte a tárgyalást, melyre Dobót megidézte. Az idézés Ruszkavárába küldetett kézbesités végett. Dobó azonban már akkor Erdélybe utazott. A konvent tehát szokásos módon, miután Dobót ruszkai várában nem találta, ott kihirdette az idézést azzal, hogy ő ha nem jelennék meg, távollétében is folytatják, az eljárást. 7)

IV. A nagy ostrom kudarcza, s az egriek fényes győzelme, melylyel megmutatták, hogy csekély erő is, csak akarat és összetartás legyen, képes diadallal szembeszállani a nagy tömegnek: uj erőre s tevékenységre bátoritá különösen a felvidéket, a hová visszaérkezve küldött harczosaik, élő szóval is tolmácsolhaták a már legyőzhetlennek hitt török hatalom megalázó vereségét. Más részről, ujabban Szolnok és Szecheny elvesztése növelte az aggodalmat, mely a török hóditás következetes irányát körvonalazta, világos alakban. Deczember 29-én Gönczön, Abaujvár, Zemplén, Sáros, Szepes, Gömör, Borsod, Torna megyék jöttek össze részleges gyülésre, hogy védelmök ügyében, ujabb intézkedéseket tegyenek. Elhatározták, hogy Egerben saját költségökön 200 lovast fognak tartani, s ennek kapitányául Bebek Györgyöt választották. Fülekvárába 100 lovast ajánlottak fel, hasonlóan felszerelve. A felvidékí urakat is felszólitották, hogy erejökhöz képest, szintén szereljenek védő csapatokat; s e szerint Egerbe Perényi Gábor 60, Seredy György 50, Báthory György 50, Beniczky Péter 50, Dobó Ferencz és Domokos 25, Büdy Mihály 20 lovast volt küldendő. Fülekvárába ehhez aránylag igérték az urak a segély-csapat kiállitását. Országh Kristóf, ki Temesvár védelmében elesett mostoha apja Losonczy István helyére deczember havában Nógrád főispányjává neveztetett ki, 8) Sirok és Somoskeő várában 100 lavas tartására hivatott fel. Ő felségéhez felirat intéztetett, hogy Eger s Fülek végvárak erősitéséről intézkedjék.

A gönczi gyülés határozatai jóváhagyás végett a királyhoz felterjesztettek, kitől 1553. jan. 17-én érkezett meg a válasz, melyben a rendek előleges engedelem nélkül ily gyülések tartásától jövőre eltiltatnak. A mostani azonban már tudomásul vétetik, s ő felsége elismeréssel fogadja a haza s önvédelmökre irányzott ezen lépésöket; tudatja, hogy már személyesen készült seregével a törököket megtámadni, ha abba nem hagyták volna Eger ostromát, s a tél nem lett volna épen küszöbön. Helyesli Eger s Fülek iránt hozott határozataikat, s maga is fel fogja szólitani a felvidéki urakat, hogy nagy javadalmaikból szereljék fel a tervezett csapatokat. Igéri, hogy a maga részéről is meg fogja tenni a védelem érdekében a szükségeseket 9).

A felvidéki megyék ezen mozgalma folytán, Eger ujabb felszerelése erősitésére csakugyan történtek intézkedések. 1553. jan. 19-én kelt királyi resolutióval Gömör, Borsod, Abaujvár évi adója e czélra utaltatott. Szolnok megye területe Heves megyéhez csatoltatott. Febr. 20-án utasitatott Murányvára provisora, hogy kőtöréshez szükséges vas eszközöket, a hidak épitéséhez fát, 200 ásót szállitasson Egerbe; ezen felül kőmüveseket, ácsokat s egyéb kézmüveseket, s még 32 rövidebb minőségü puskát küldjön ide. Ezen szerelvényekre és szükségletekre 3000 frt utalványoztatott. Tokajból pedig 3000 drb kősó szállitatott. A királyi városok is felhivattak, hogy puskákat küldjenek Egerbe. 10) A király febr. 20-án három egri katonának, Nagy Albert és Antal és Károly Miklósnak egyenként 50 frtot utalványozott. 11) Ezen intézkedések további végrehajtása most már, az uj egri provisor Bornemissa Gergelynek, a vár védelmében kitünt Gergely diáknak teendője volt, ki Dobó István után, hasonló jog s hatáskörrel vette át a vár vezetését.

V. Dobó leszámolása s Mekchey rövid várnagysága után, 1553. év márczius 13-án Bornemissa Gergely vette át az egri vár és püspöki javadalmak kezelését és vezette ezt 1554. év november haváig, midőn is török foglyul esett. Ez év márczius 27-én kelt királyi leirat a bártfaiakhoz, szivökre köti, hogy gondolják meg, mit köszönhetnek az egri vár hősies ellenállásának, s ne késlekedjenek Bornemissa Gergely uj várnagy felhivására, a vár helyreállitása s megerősitése végett, oda fát s egyéb szükséges eszközöket gyorsan szállitani. Bornemissa mellé várnagytársul Zarkandy Pál küldetett.

A uj várnagy nagy eréllyel látott a vár romjai eltávolitása s jókarba helyezéséhez, ugy hogy ez évben 3 ezer frtnál több adatott ki a vár épitkezéseire; hadi szerekért pedig Bécsbe, honnan azok szállitattak, 258 frt fizettetett. A várban a két szárazmalom helyre álIitatott, s két óra szereltetett fel, mely 52 frtba került. Minthogy pedig a vár körül levő falvak s maga Egervárosa is feldulva volt, lakosaik saját maguk bajaival voltak elfoglalva, igy a jobbágy-tartozások, közmunkák ezek részéről nem teljesitettek, és a várbeli épitkezésekhez messze földről kellett munkásokat szállitani.

VI. A török hadjárat szomoru következménye Bormemissa 1553-4. évi számadásában tükröződik hiven, midőn a tizedbevételi rovatoknál majdnem rendszeresen találkozunk a pusztitás folytán előállott illetékelengedés jegyzeteivel. Főleg Eger völgye, Felnémet, Tárkány, Szőllőske, Tihamér, Noszvaj, Tálya, Maklár stb részesülnek e kedvezményben, s különösen a földesuri kilenczed vétetett elengedés tárgyául. A szokásos census-összeg alábbszállitása észlelhető a jászok és kunoknál is, ez utóbbiaknál a tavaszi után fizetendő rész teljesen elengedtetett, minthogy a hadjárat miatt, nem müvelhették földjeiket. A tavaszi után fizetett census évenként 510 fertályra szokott menni.

Hevesmegye ez időbeli inséges állapotát mutatja az is, hogy a buza ára szokatlan magas volt. Mig ezelőtt 3 fertály ára 1 frt volt, most 80-90 denárért adtak egy fertály buzát. A jövő 1554-dik évben már 50 denárra szállott le egy véka (fertály) buza ára. Messze vidékről is jöttek az egri várba buza vásárlók, igy gyöngyösi polgárok 1554-ben 110 véka buzát 99 frtért vettek; még debreczeniek is vásároltak az egri vár buza készletéből. Egri polgárok 76 vékát 60 frt 80 denárért vásároltak. 12)

Minden téren mutatkozik ez időben a gazdasági nagy hanyatlás. A megyében beszedett báránytized ez időben alig ment 657 darabra. Hevesmegye összes adója csak 700 frt volt.

A legszomorubb következmény pedig az volt, hogy a török hübér egészen Eger alá terjeszkedett már. Nagy-Tálya, Maklár is timárokul osztatott ki, s már ez évben lakosain be is hajtatott a török földes ur részére a tized, minek fejében, a szám-adás szerint részökre a püspöki földesuri kilenezed elengedtetett. 13)

VII. Az uj várnagyokkal más személyváltozás is köszöntött be az 1553-ik esztendőben. Hevesmegye alispánja is változott, az uj alispán Barna János lett. De a nagy fontosságu változás a püspöki és ezzel a főispáni széken történt. Olah Miklós az esztergomi érsekségre emeltetett, és helyébe Ujlaky Ferencz győri püspök neveztetett ki. A kinevezési nap ismeretlen előttünk, de Bornemissa számadásából tudjuk meg, hogy Ujlaky egri székét 1553. jul. 1-én foglalta el, mikor is testvére János lelkész mint megbizottja jelent meg Egerben az átvételre, és az uj püspök beiktatása alkalmára 16 köböl bor osztatott ki áldomásképen a várbeliek között, egyszersmind nevezett naptól a jövedelem harmada Ujlaky részére iratik elö. 14) Igy Ujlaky tényleges egri püspökségét és megyei főispánságát e naptól szárnithatjuk. Ez év aug. 19-én a Majthenyi család részére kiállitott okmányban mint egri püspök, Heves örökös- s Borsod főispánja van aláirva. 15) Tehát Borsodmegyét az országos védelem szempontjából a nagy ostrom után Hevesmegyével már egybekapcsolva találjuk, a mennyiben az egri püspök a borsodi főispáni tisztet is viselte. Balassa Zsigmond borsodi főispán halála után többé külön főispán ide nem neveztetett ki.

Ujlaky Ferencz előrehaladott koru férfiu, 68 éves volt már, midőn kineveztetett. Előkelő családból származott, Szalaházy egri püspök idejében egri őrkanonok volt, majd győri püspök lett, és Varday érsek halála után kir. helytartóvá neveztetett ki. Képzett, tudós férfiu volt. Az 1552-ik évi országgyülés által a Verbőczy-féle hármas könyv átvizsgálására küldetett ki. 16) Lakását Pozsonyban tartotta, s püspökségi ideje alatt Egerben nem volt. Az agg férfiu, másfél évre 1555. év febr. 1-én 70 éves korában Pozsonyban meghalt. Érdekeit képviselendő, testvére János, több izben fordult meg Egerben, mint a számadásokból látjuk.

Ujlaky püspökké kineveztetése a javadalmak és a vár kezelését illetőleg, ugyanazon feltételek mellett történt, mint Olah Miklósé. Igy a vár és javadalmak kezelésében más változás nem történt, mint az, hogy a tárkányi karthauzi szerzet épületei a nagy ostrom idejében feldulatván, a szerzet tagjai elszéledtek, javaik kezelése is a vár gondnoksága, alá helyeztetett. Ezen javakból bejött bortizedben 701 köböl, a szőlőbirtokból pedig 123 köböl. E javadalom Szirmay Pál tiszt által gondoztatott, kinek illetéke 150 köböl bor volt. 17)

VIII. A mult évben végbement török támadás hóditó sikerei, melynek Eger hősei vetettek véget, aggodalmat idézett elő az ország minden részében, kivált midőn csekély jelét észlelték a hatásos védelmi intézkedésnek. A király ily viszonyok között jónak látta az országgyülést összehivni, ez uttal a Pozsonyban pusztitó pestis miatt Sopronyba, hol a király személyesen nyitotta meg, és leiratában tudatja, hogy személyesen készült a török támadással szembe állani; de a mult évben a német rendek zavargása miatt, honnan segélyt nem nyerhetett, nem tehette; de most fogja érvényesiteni erre irányzott törekvését, mi végből felhivja a rendek áldozatkészségét is. A rendek között nagy volt a visszatetszés, és a kérdést ugy formulázták: hogy a király békekötéssel vagyis meghódolással és adófizetéssel, vagy fegyverrel készül a törökkel elbánni. Végre lecsillapodott az ingerültség, és megszavaztatott az évi adó 2 frtban portánkint.

E mellett egyéb intézkedések is történtek. Nevezetesen az ingyenes közmunka ellen, mely Eger erősitésénél is nagyban igénybe vétetett, - az ugy is sok bajjal küzdő jobbágyok érdekében óvást emeltek a rendek, s oly napi bért kivántak, milyen Bécsben volt gyakorlatban, vagyis 5 denárt.

Ezen országgyülésen a rendek megemlékeztek Eger hős védőiről, és az elesettek özvegye és árvái, ugy a sebesültek felsegéllésére jobbágyonként saját erszényökből 10 denárt szavaztak meg. Ennek folytán ez év jul. 8-án megjelent királyi rendelet szerint, az egri sebesültek s elesettek árvái felsegélésére 600 frt, s egy csomó ruházatra való posztó utalványoztatott. 18) A posztó Sonnenbrodt nevü franczia kereskedőtől 140 frtért vásároltatott. Carasiai posztó vége 4 frt, Braslai (breslaui) 4 frt s thynkespiller posztó 5 frt volt. 19)

Egyéb ügyek mellett szóba jött ez országgyülésen azon körülmény is, hogy Eger mint végvár, folyton fenyegetve van, s, az ott levő káptalan alig teljesitheti ily viszonyok között törvényszerü feladatát, a kereső felek javára s nyugalmára. Más biztosabb helyre, Kassára kellene átköltözködnie. Nagy felindulást keltett e terv a felvidéki szabad kir. városok között s Kassán is, melyek szabadalmaikat vélték fenyegetve ily káptalani székhely folytán, s feliratot intéztek a rendekhez, nehogy e terv keresztül vitessék. 20)

---

1) Muzeum. ltár 1180. sz.

2) Bornemissa számadás 1553/4.

3) NRA. 807. cs sz

4) Okmánytárban 19. sz. a.

5) NRA. 807. 2. sz.

6) NRA. cs. 1772. sz. 19.

7) NRA. 807. cs. 4-5. sz.

8) NRA. cs. 396. sz. 17.

9) Magy. orszgy. Eml. III. k. 404-4 1.

10) Liber instructionum, kamarai levéltárban.

11) U. 0.

12) Bornemissa számadás 1553-4.

13) Nagy-Tálya, Maklár. Quia isthic Thurcis decimam dare coacti sunt etc. Bornemissa számadás, 1553-4.

14) Lásd Bornemissa számadásait.

15) Muzeumi ltár Jankovich gyüjt.

16) Szalay. IV. k. 298

17) Lásd Bornemissa számadásait.

18) Liber Instruct.

19) Bornemissa számadása 1554.

20) Magy. Orsz. gyül. Eml. III. k. 442