HUSZONKETTEDIK FEJEZET.
I. Ferdinand király békekötési kisérlete Ali budai pasánál 1553-ban. A hódoltság ügyének rendezési tervezete. Egervára javitásának neheztelése a törökök részéről. Verancz szereplése, s kineveztetései. II. Verancz és társai a béketárgyalásra Konstantinápolyba utaznak A hódoltsági ügy a béke feltételek között. Heves és K. Szolnok megyék hódoltsági ügyének szabályozása. III. A gönczi részleges gyülés intézkedése Eger védelmére. Bornemissa várgondnok lakodalma Egerben, Poroszlónál szerencsétlen esete, Zoltay lstvánnal, s Nagy Balázszsal török fogságba esnek. Ezért, a Fülekvára elfoglalásáért a király előterjesztése Konstantinápolyban. IV. Bornemissa helyére Zarkandy Pál neveztetett ki várgondnokká. Külön püspöki utasitása, birság pénzekre, s a török foglyok váltságdija megosztására a püspökkel. Ujlaky püspök halála. V. Ez évben tartott országgyülések. Nádasdy nádorrá választatik. Az egri püspökség betöltetlen marad. Zarkandy és Fügedy felmentetik. VI. Luther tana hirdetőinek gyarapodása a várban. Body György püspöki helyettessé neveztetik 1556. szept. 18-án. VII. Zarkandy Pál kezelési eredménye. A Jász-Kunok censusa. Külső-Szolnok s Borsodmegye egyesitése Hevesmegyével. Pest, Solt, Csongrád, Gömör, Borsod megyék adójárulékának összege. A nemesség telepedése Egerben.
I. Az országgyülésen, mint láttuk, a rendek által ugyan a fegyveres ellenállás sürgettetett a török ellen, kéz alatt azonban a király ujabb békekötés előkészületeivel foglalkozott. Már az egri fényes fegyvertény után, valószinüleg ennek behatására is számitva, érintkezésbe lépett A1i budai pasával, a ki Erdély átengedése, s a török hűbérések között kiosztott területről lemondás feltétele mellett, készségét nyilvánitá annak elősegitésére. 1) Ali pasa ezen levele folytán, Verancz Antal ez időszerint egri kanonok s pornói apát, és Palinai Pál küldettek a király által Budára a béke előzmények megállapitására, s annak megkötéseig fegyvernyugvás kieszközlésére. A király által utasitásképen elsorolt feltételek között, fontos helyet foglalt el Szolnok és Eger körül, a mult évi hadjárat folytán változott viszonyok szabályozása. Ali pasa kivánságával szemben, hogy a király mondjon le azon területről, mely a török hübéresek között kiosztatott, és hogy ott jövőre magyar részre sem országos adó, sem egyéb földesuri és tizedilletmények ne szedessenek, mert ez a szegény jobbágyokat tönkre teszi, a király azt ajánlotta: hogy azon terület jobbágyai, melyet Szolnok és Eger ostromáig a török ugy vett már birtokába, hogy ott rnagyar részre adók vagy szolgálmányok teljesitése nem történt, jövőre is maradjon ezen állapotban. Ha azonban ily birtokon levő jobbágyok, magyar részre is fizettek, jövőre is tartassék fel a kötelezettség. E viszonosság terjesztessék ki a magyar kézben levő területen is. Azon alattvalók és jobbágyok kötelezettsége most már, kik adót, censust mindkét részre fizettek, jövöre ugy szabályoztassék, hogy a fennálló kötelezettség összegének fele török, fele magyar részre teljesitessék, hogy igy a szegény jobbágyok tönkre ne menjenek, egyszersmind az igazságos megosztás e módja elégitse ki mindkét félt. Ugyanezen elv szerint történjék a deczimák szedése is. Hol eddig a magyar alattvalók szedték a tizedet, jövőre is szedhessék, még török területen is; hol pedig csak a törökök szedték, maradjon az nekik jövöre is, ugy azonban, hogy a szokásos régi illetéken felül ne terheltessenek a jobbágyok. A hol ezt is közösen szedték, szedjék jövőben is közösen, vagyis megosztva: Ha netalán egyes helyeken vitás kérdés merülne fel, ezen elvek alapján, helyi közös vizsgálat után döntessék el a kérdés. A rablók, tolvajok és egyéb bünösöket, ha a törökök elfoghatják, meg is büntethetik. Ha magyar területre menekültek, jelentsék fel azon terület hatóságának, és az fog a bünösség esetében eljárni. Ez a viszonosság legyen meg török részről is. Szolnokmegye területe, melyet Szolnokvára elfoglalása után, mint ehhez tartozó részt, hatalmuk alá hajtottak a törökök, teljesen vétessék ki onnan, és maradjon a régi állapotban, királyi területnek.
Ezen alapon folytak az előtanácskozások Budán april hóban, hol e czélból összejöttek Esztergom, Hatvan, Nógrád és Veszprém sandzsák főnökei is, és fejtegették az érveket, s vitatták a véleményeket, a béke feltételek mellett s ellene.
Török részről mint sérelem tárgya vettetett fel ez alkalommal, hogy Egervára ujabban erősitetik s ujból szereltetik. A mire a küldöttek kifejtették, hogy Eger a királyé volt, s ma is az, s igy joggal erősiteti azt, épen ugy mint a törökök erősitik az általok birt várakat.
Állhatatosan ragaszkodtak a törökök azon nézetökhöz, hogy hűbéreseiknek kiosztott falvakban, magyar részre többé semmi kötelezettség ne rnaradjon fenn. A hol két urnak szolgálnak, ott egyik sem ur, fejtegették a tanácskozó pasák. A császár nem akar tudni semmit arról, hogy az ő területén másnak is teljesitsenek fizetést. A hoszszas tanácskozmánynak eredménye az lett, hogy küldjön a király Ali pasának 1000 drb. aranyat, s most 6 havi fegyverszünetet kötvén: maga fogja Konstantinápolyba kisérni a király követeit, hol támogatandja a békekötésre irányzott kivánságát. 2)
A király ennek folytán Verancz Antal egri kanonok s most kinevezett pécsi püspököt, Zay Ferenczet és Malmezzi Jánost küldötte a béke tárgyalások folytatására Konstantinápolyba, kik is 1553. jun. 13-án küldetésök felé utnak indultak 3).
Verancz ez időben mint egri s esztergomi kanonok, és pécsi püspök, ki 1551. nov. 3-án kelt királyi adomány-levéllel a szent Margit cisterci rend pornói abbatiáját is megkapta, azonfelül gyulafehérvári nagypréposttá s kanonokká is kineveztetett. Verancz tehát. szépen összeszedegette kezeibe a jövedelmező egyházi állásokat s javadalmakat. Kétségen kivüli az, hogy diplomacziai tevékenységében nemcsak tekintélyre, hanem tetemes kiadásokra is volt szüksége, s igy e javadalmak reá ruházása, jövedelme emelése szempontjából indokoIt volt. Annál is inkább, mert az akkori viszonyok között, ez állásokhoz kötött jövedelem sem volt biztos. Igy az egri kanonoki állása után járó szabolcsi főesperesi illetékeit, Szabolcsban Báthory Endre foglalta le, kit 1552. év apr. 15-én ismételve sürgetett, hogy ezen általa beszedet illetéket, mely többre megy már eddig is 100 drb aranynál, miután szerény állásában nagy szüksége van reá, küldje már meg részére. 4)
II. A békekötés eszközlésére küldött követek aug. hóban érkeztek Konstantinápolyba, az 5 évre terjedendő béke feltételeivel, melyek között Ferdinand király által a török sultánnak fizetendő évi adó mellet, különösen a hódoltság ügyének szabályozása foglalt kiváló helyet. Ez most már nemcsak hatalmi, hanem a megélhetés kérdésévé vált. A törökök mindenfelé terjeszkedtek, s nemcsak adózási terhekkel zaklatták a falvakat, hanem a magyar földesuri viszony módjára, hübéri hálózataikat is kiterjesztették, s a magyar jobbágyi kötelezettség, megszüntetésével saját földesuri igényeik kizárólagos érvényesitésére törekedtek. Ez irányban a budai pasa fentebb emlitett érvelése, "a hol két urnak szolgálnak; egyik sem ur," s az ebből levont következtetés, hogy az ő császárja maga akar ur lenni a meghóditott területen, - mindent megmagyaráz.
Ily helyzetben, képzelni lehet a. szegény jobbágy siralmas állapotát, midőn kétféle állami hatalom s földesúr igényei s követelései kielégitésére hajszoltatott. Mily önkény s durva elbánás tárgyai voltak, mi ellen panaszuk, csak ég felé szálló sóhajokban nyerhetett kifejezést ! Innen eredtek azután a végtelen helyi viszályok a török s magyar hatalom vidéki intézői, a várbeli bégek s kapitányok között, kik az igazságot kirohanó katonáik kardja élével szolgáltatták, ugy amint egyik vagy másik ereje tulsulyra emelkedett. A törökök elüzték a magyar részről küldött tized- s egyéb földesuri census és illeték szedőket; viszont a magyarok is ekként jártak el a török földes urakkal, s védelmökre küldött őrséggel, reájok fogva, hogy illetéktelenül járnak-kelnek. Az igy üldözött, s két tűz közé szoritott jobbágy egyaránt zaklatás tárgya volt, magyar s török részről. Mindkettő egymást állandóan rabIással vádolhatta, s igy állandósult a vérengzés is: Az egri várszámadásokban több helyen fordul elő bevételi tételként: "a törököktől harácsolt decimák vagy census visszavételéből buza, bárány, vagy bormennyiség ennyi s ennyi."
Ily körülmények között a magyar diplomacziának törekvése most már, - miután fegyveres erővel meg nem akadályozhaták, - csak az volt -, hogy a törökök által meghóditott, s önként is meghódolt területekről teljesen ki ne szoritassanak; hanem a két urnak is kiszolgálás elve fentartásával, ugy a hatalmi érdek, mint a magyar földesur megélhetési módja megóvassék.
A most Konstantinápolyban folytatott béketárgyalás anyagát tehát e kiváló kérdés képezé. Míután, különösen a végvidékbeli várőrség, a magyar igények foganatositására erélyesen közremüködött, az örökös harcz a török követelőket is fárasztá; s a közös megegyezés, illetőleg megosztozkodás elve, itt- és ott egyenlő érdeküvé emelkedett ki. Az országos adókra az országgyülés már régebben kimondotta, hogy csak felét követeli a hódolt területeken; a másik fele a törökökkel leendő kiegyezés folytán, török adóba fizettessék. A földesuri illeték s census szedési jog biztositása s szabályozására most azon módozat ajánltatott magyar részről, hogy a statusquo legyen irányadó, és hol mindkét fél szedte a földes uri illetéket, ennek beszedése s az illetékes helyre szállitása, a községi birák által eszközöltessék; vagy a török s magyar közegek együttesen járjanak el, közösen szedjék oszszák meg, s féltékenységre szolgáló külön-külön eljárás többé ne engedtessék meg. Különös tárgyalás anyagát képezte Heves és K. - Szolnok megyék hódoltsági ügye. Hevesmegyére ajánltatott, hogy az mint egészben hódolt terület, fele részben magyar, fele részben török adózónak jelöltessék; a tizedek s egyéb földesuri szolgálmányok az eddigi gyakorlat szerint szedessék; az egri püspöki tized s kilenczed most már mint királyi jövedelem tekintessék, s beszedése akadálytalanul történjék, mintán a király által a török sultánnak fizetendő évi adóösszeg az ily jövedelmek rovására esik. Szolnokmegyére nézve bebizonyitatott az, hogy területe még Szolnokvára eleste előtt az egri várhoz csatoltatott s a megye községei ide adóztak, és csak az erősités idejében, deiglenesen teljesitettek oda szolgálatokat, s igy most is az egri várhoz tartozó területnek tekintendő, s mint hódolt terület, szintén fele részben magyar, fele részben török részre adózónak volt megállapitandó. 5)
A heves s k. szolnokmegyei hódoltsági ügy ez alapon nyert a béke tárgyalások folyamán később megoldást; és mint a más helyen ismertetendő tized-rovásokból látni fogjuk, a hatvani s szolnoki bégektől évenként bizonyos dijak fizetése után kiadott szabadalomlevéllel eszközölhették az illető közegek a tized beszedését. Ezen egyezményből folyólag Hevesmegye területén, a magyar állami hatalom köréből egyetlen pontocska sem esett ki, s még maga Hatvan városa is, a hatvani sandzsák székhelye, fizette a magyar adót, egyezség szerint megállapitva évenként 32 frtot. 6)
III. A békekötés feltételei tárgyalásának folyama alatt; a megkötött fegyvernyugvás daczára, Eger és Hatvan végvárak között, ugy Nográdmegyében is a fegyverek nem pihentek, s napi renden volt ugy a török terjeszkedési kisérletnek, mint a magyar visszatorlásnak esete. Az egri várban a vitéz Bornemissa Gergely erős kézzel vezette a védelmi szerelés dolgait, hová megérkezett a gönczi tanácskozás elhatározása folytán a felvidéki rendek által kiállitott 200 lovas, Pethö Gáspár s Zoltay István kapitányok vezetése alatt. Ennyivel emelkedett most már a vár védőinek létszáma, ezzel emelkedett egyszersmind a kiadás is, miután ennek költsége is Bornemissa számadásában vétetett fel. Valamint Dobó, ugy Bornemissa is az egri várban tartotta lakodalmát 1553-ban, mely alkalommal a király kiváló figyelme bizonyitékául, 100 frtos ezüst kupát küldött Bornemissának ajándékul. Sukán János számvevő lakodalmára pedig a püspök ajándékozott 15 köböl bort. 7) A vitéz s ezuttal boldog Bornemissa nem sokáig élvezhette az egri várban derülő örömének szép napjait. Az 1554-ik év utolsó része mély csapással sujtotta ugy Bornemissát, mint vele a várőrségét is. A fegyvernyugvás daczára, mint érintettük, a törökök minden irányban intézték terjeszkedési törekvéseiket. Ez évben csellel kézre keritették Fülekvárát, majd Salgót foglalták el; csak Csobáncz vára alól távoztak el véres fővel. A harczias Veli hatvani bég, különösen Hevesmegye területén s legtöbbnyire Poroszló vidéken garázdálkodott folytonosan, s ennek megfékezésére Bornemissa, Zoltay István s Nagy Balázszsal, 40 lovast véve magok mellé, október hóban Poroszló fele megindultak. Az ott portyázó török csapat idején hirül kaphatta Bornemissa kirándulási tervét, mert jól kiszámitott helyen cselt vetettek az érkezők utjába, s okt. 18-án Poroszló alatt a rejtekből előrohanva, a mit sem sejtő lovasokat körül vették, sokat levágtak, Bornemissa, Zoltay s Nagy Balázs foglyul estek. 8) Bornemissát, Nagy Balázszsal Konstantinápolyba vitték, hol igéretekkel arra akarták birni, hogy legyen törökké, vagy álljon Izabella királynéhoz, azután fedezze fel Egervára gyengébb oldalait, honnan könnyen megostromolható. Bornemissa nem hajlott az igéretekre, végre 1555. évben meghalt. Állitólag megöletett. 9) Zoltay Istvánt, Veli bég Hatvanból ideiglenesen szabadon bocsátotta, hogy eszközölje ki Dobó István fegyveresei által szintén azon időben fogollyá tett s Szerednye várában őrzött Cselebi török urral kicserélését. Ez azonban nem sikerült, Zoltay 239 frt megszabott váltságdija 1556-ban a. kamara által fizettetett le, s ekkor nyerte vissza végleges szabadságát. Ekkor ő ismét Egerbe ment, de nem sokára Komáromba neveztetett ki a király által várnagyul. 10)
A király nem késett annak idejében tudatni Konstantinápolyban, a béke tárgyalására küldött megbizottaival Bornemissa s társai esetét, ugy Fülekvára elfoglalását s azt, hogy most legközelebb ismét 13 egri lovas ejtetett foglyul, kik a deczimák beszedésére küldettek ki: hogy kérjenek elégtételt, a fegyvernyugvás ezen durva megsértéseiért.
A törökök azzal védekeztek, hogy Bornemissával itt külön egyezkednek; Fülekvárát jogosultak voltak elfoglalni, mert az nem a királyé, hanem Bebek Ferenczé, a ki Izabellához pártolt; az elfogott egri katona pedig, mint zsákmányra portyázók ejtettek foglyul. 11)
IV. Bornemissa szerencsétlen esete után, várnagytársa Zarkandy Pál neveztett ki várgondnokká, várnagytársául Fügedy János, királyi ellenőrűl pedig Pelinyi Gábor. Zarkandy 1555. jan 1-én vette
át a várat, az addig fennállott rendszer, s kezelési mód szerint, melyhez Zarkandy részére 1555. jan. 1-én Ujlaky püspök a maga részéről is kiadta utasitását: 12) hogy a javak, ő felsége illetőleg a kir. kamara és a püspök között kötött s már eddig is fennállott egyezség szerint a kir. ellenőr befolyásával lesznek kezelendők, s a jövedelem három részre osztandó: egyik rész a vár épitkezései s szereléseire, másik az őrség dijazása fedezésére, a harmadik rész a püspöknek lesz kiadandó. Ugyanazonosan felsoroltatnak itt a kamarától nyert utasitások, ugy a kezelést, mint a várbeli felszerelést s őrség beosztását illetőleg, melyeket már nagy részben Dobó idejéből ismerünk. Itt megemlitjük még az utasitásnak a birság pénzre vonatkozó intézkedését, mely az egri völgyben levő falvakra, Felnémet, Czegléd, Eger s külvárosai, Maklár, Tálya, Szőllőskére terjedt, melyek felügyelő tisztje a két várnagy volt, jelenleg Zarkandy Pál és Fügedy János. "A törvényes birságok-szól az utasitás-2 frtig mint eddig a várnagyokat illetik; ezen felül a püspöké. Más accidentiák s apró bevételek, a gondnok, Zarkandy uré lesznek. Ha a püspök távollétében érkeznének szokásos ajándékok például a kereskedőktől, a várnagyok ezeken közösen osztozkodjanak; holmi konyhára szolgáló ajándékokat a gondnok maga használja fel. A jászok s kunoktól adandó ajándékokon azonban a várnagyok közösen osztozkodjanak." 13)
Kiemeli az utasitás, hogy az egri lakosok, "régi szabadságuk s jogaikban" ne háborgattassanak. Hogy miben állottak e jogok, majd Verancz püspök korában fogjuk ismertetni. Az utasitás végén a török foglyok és zsákmányokra ez foglaltatik: "méltányos, hogy zsákmányok, nyeremények s török foglyok utáni illetékekből most is, megfelelő arányban adassék tiszteleti dij a főtisztelendő püspöknek." E kérdés volt az, mely később Verancz idejében oly összeütközést keltett közte s az őrség között, melyről maga helyén leszen szó.
Ujlaky püspök azonban nem sokáig élte tul intézkedéseit. 1555. febr. 1-én Pozsonyban 70 éves korában meghalt.
V. Ugyanezen időben, marczius havában nádorválasztó országgyülés tartatott Pozsonyban, melyen nádorrá az általunk sokszor emlegetett Nádasdy Tamás, szavazattöbbséggel választatott meg. Ez év julius havában ismét összehivatott az országgyülés, melyen a tiszáninneni hadak főkapitányává Perényi Gábor neveztetett ki. Ez országgyülésen szóba jött az egri vár s épen most üresedésben levő püspökség is, és .azon nézet nyilvánult, hogy ez idő szerint ne töltessék be, és a püspök részére fentartott jövedelem is a vár javára forditassék.
E tervezet folytán alkottatott az 1555. évi 15-ik trvczikk melyben szigoruan meghagyatik minden rendű s rangu ur és nemesnek, hogy tekintve Eger védelmi fontosságát, az ehhez szolgáló jövedelmek, tizedek elfoglalása vagy visszatartásától, nagyobb hatalmaskodás büntényének sulya alatt mindenki ovakodjék. Az országgyülés mintegy előre látta, hogy püspök nem létében a javak ismét egyes hatalmaskodók zsákmánytárgyai lesznek. De Zarkandy Pál nem is birt Dobó erélyével s az egri vár dolgai rohamos hanyatlásnak indultak, daczára a törvény szigoru utasitásának; mert Bebek Ferencz, Perényi Gábor, Homonnay, Seredy, kik püspöki tizedeket nagy terjedelemben béreltek, Dobó távozása után jóformán, mit sem fizettek. Mások is követték a példát. A vár pénztára üressé lett, s a katonák hónapokon át nem kapták meg dijaikat. Zarkandy és Fügedy várnagyok a siralmas helyzetet egész őszinteséggel tudatták Miksa főherczeggel, kinek közbejárását kérték, hogy a kamara küldjön pénzt részökre. "A javak kezelése nagy nehézséggel jár-szól 1555. szept. 25-én kelt panaszos iratok, - mert a bérlők fizetni nem akarnak. Perényi, Bebek, Homonnay, Seredy 1553-54-től nem fizetnek, hátrálékuk 1055 frt. A bormérésből is megfogyott a .jövedelem, mert sok bor termett s denárért adják pintjét. A lovasok 4 hó, a gyalogok 1 hó óta várják dijuk kifizetését; melyet üres pénztár mellett most sem teljesithetnek. Folyton biztattuk s hazudoztunk - folytatják-s annyiszor igértük már kielégitésöket, hogy már szégyenkezve állunk előttök." - Zarkandy végre kéri felmentését azzal, hogy ő mint irástudatlan, nem képes ily nagy javak gondozására. Fügedy János várnagytársa hasonló előterjesztéssel fordul a főherczeghez, hogy a jövő jan. 1-től ő is felmentessék tisztségétől. 14)
A két várnagy ezen lépésének egyéb okai is voltak. Nemcsak a vagyon kezelés, hanem a fegyelem ügye is felbomlott a várban. Fügedy annyira megfeledkezett magáról, hogy egy alkalommal az alprovisort megverte. Fügedy János azonfelül az uj vallás hive volt, s egy predikatort is hozott a várba, hirdetni annak igéit. A káptalan e miatt ő felségénél bepanaszolta Fügedyt, hogy "sacramentarius concionatort" hozott a várba, hogy Zarkandyval rosszul bánik, a kir. ellenőrt gyalázó kifejezésekkel illeti, az alprovisort megverte. Kezdetben atyai intések óvták Fügedyt ezen kikapásoktól. De végre is 1555. decz. 15-én Fügedy felmentetett állásától, s helyébe Zekel Miklós neveztetett ki, kinek utasitása akként irja körül hatáskörét: "hogy mint várnagy élén áll a lovas s gyalog őrségnek, Zarkandy mint provisor kezeli a vár vagyoni viszonyait, a katonai ügyekben azonban Zarkandyval mindenben egyenlő hatalmat s tekintélyt gyakorol." 15) Ezzel egyelőre rend és nyugalom idéztetett elö a várban, hol már nagyon is élére állott a fegyelmetlenség s a viszály.
VI. Fügedy távozott ugyan a várból, de az uj hit követői maradtak, sőt gyarapodtak is. Ezen gyarapodás okát abban is kereshetjük, hogy az egri egyház, a várban kitört viszály folytán is minden fő nélkül, mint elhagyott nyáj, szakadozott széjjel. Ezen segitendő, a király Body György csanádi választott püspököt 1556. szept. 18-án, püspök-helyettessé s a lelkiekben a püspökség vezetőjévé nevezte ki. A Body részére adott utasitásban a püspök-helyettes kinevezés azzal indokoltatik, hogy ő felsége egy oly püspök kinevezésére vár, ki ugy a lelkiekben, mint tekintve az itteni helyzetet, katonai ügyekben is jártas. A püspök-helyettesnek egyébiránt ugy a rendes püspöki vicarius, mint a káptalan engedelmességgel tartozott; az egyházi méltóságokra ő felségéhez kijelölési joggal birt; a vallás érdekeit minden irányban gondozta. Fizetéseül évi 400 frt, 200 véka buza, 100 nagy köböl bor, 200 bárány, 10 lovasra ellátás állapitatott meg. Ezen felül a volt karthausi barátok minden jövedelme is részére engedtetett. 16)
VII. Ezen időben az összes püspöki javadalmak a vár javára megosztás nélkül kezeltetvén, Zarkandy Pál 1555. évi számadása szerint az egri vár szükségletei fedezésére következő összegek folytak be: A jászoktól fizettetett 432 frt census. Ezen összegben Hatvan censusa is 32 frt benfoglaltatik.
A kolbaszszéki kunok által censusként fizettetett összesen 410 frt. A Kunság több községe, mint Marialaka, Kaba, már akkor Gyulához adóztak.
Az 1553-ik évi számadás szerint a következő jász községek fizették Egervárához a censust: Jászváros, Magyarváros, Felső-Sz. - György, Aga, Árokszállás, Dósa, Nagy-Szállas, Jákóhalma, Mihálytelek, Aláthi, Ladán vagy Alsó-Sz. - György, Bódogháza, Fénszaru. Ezekből a községi birák összesen 600 véka őszit s 1152 véka tavaszit szolgáltattak be királyi census fejében.
A kolbaszszéki kunok következő községei fizettek ez idő szerint: Kápolnás, Ködszállás, Szent-Miklós, Asszonyszállás, Magyarszállás, Madaras, Marialaka, Kisthurgony, Kisujszállás, Moritz, Tóth-Turgony, Kakath, Boltha és Kolbász, Karczag-Ujszállás, Csorba. Fizettek pedig censnsként összesen 179 véka buzát; a tavaszi census a hadjárat dudásai miatt most elengedtetett.
Mint érintve volt fentebb, Szolnokvára eleste után, 1553. febr. 19-én kelt kiralyi rendelettel Külső-Szolnok községei is Hevesmegyéhez csatoltattak, illetőleg Hevesmegyébe kebebeztettek. Törvénynyel való egyesitése csak később következett be.
A nagy török hadjárat következtében Borsodmegye is szorosabban összekapcsoltatott ez évben Hevesmegyével, s Heves örökös főispánja Borsod főispánja, illetőleg administratorává is kineveztetett miután Borsodmegye főispánja Balassa Zsigmond meghalt. Ennek oka az volt, hogy maga Egervára, s az egri völgy egy része Borsodmegyéhez tartozván, igy az intézkedés egyöntetüsége megkivánta, hogy az egész, egy védelmi ponthoz utalt terület, egységesen kezeltessék. Érintettük már kezdetben Dobó viszályát Borsodmegyével, ki hatalmi körébe vonta Borsodmegye Eger alatt fekvő vidékét, mely most ugy oldatott meg, hogy Borsodmegye szorosabban kapcsoltatott Heveshez. Ez összekapcsolás fennállott egész Egervára elestéig. Ez időtől Borsodmegye alispánja s egy szolgabirája fizetése is a vár számadásában vétetett fel. Igy Bornemissa 1554. évi számadásában Geszty Péter borsodi alispán és Horthy Mátyás szolgabiró részére bor, bárány s buza deputatumok iratnak elő. Ez időtől az általunk ismert számadásokban a borsodi alispán illetéke rendesen felvéve van.
Ami az adózási viszonyt illeti, nemcsak Borsod, Szolnok, Csongrád, Pest., Solt., Jászok, Kunok, hanem Abauj s Nógrád megye adója is Egerhez rendeltetett már; mely utóbbinak főispánja, ez időben Országh Kristóf, Sirokvára ura volt. Pest, Solt és Csongrádmegyékböl összesen 3513 porta után, mint a töröknek is adózó összeg, tehát fél porta után fizetőktől bejött 1757 frt. Gömör, Borsod, Heves megyékből 3326 frt 6 denár folyt be.
Torda Zsigmond Eperjesről a legénység fizetésére posztóban s készpénzben 3000 frtot., s a kamarai praefectus Gekel Miklós lovaskapitánynak 350 frtot adott át. Ez évi összes bevétel 22429 frtra ment, mely most a püspöki szék üres lévén, egészben a vár szükségletére forditatott.
Kir. ellenőr Peliny Gábor, számvevő most is Sukán János volt. Hevesmegye alispánja Szőllősy Márton, 1557-ben is ugyanő, készpénzben kapott 50 frtot. Később a pénzfizetés bárány, bor s búza-illetményben adatott ki, régi szokás szerint.
Bár Borsodmegye Hevessel összekapcsolva volt, s a két megye administratiója az egri vár főnökének vezetése alatt állott, a két megye azonban mégis külön-külön intézte teendőit, külön önálló gyülések határozatai értelmében.
Ez idő szerint püspök nem lévén, a vár gondnoka teljesitette a főispáni teendőket is, miután a püspöki vikarius világosan a lelkiek vezetésére volt utalva.
Borsodmegye gyüléseit hol Miskolczon, hol Kövesden tartotta ez időben, a törvényszék azonban rendesen Miskolczon tartatott. A gyülés s törvényszéken részt vett a vár gondnoka vagy helyettese, a ki ez időben Körmendy Mátyás volt, 17) s utiköltsége rendesen felszámoltatik.
VIII. A közbiztonság zavaros állapotára mutat az, hogy a vidéki nemesség mindig nagyobb számmal vonult most már Eger falai alá; más részről a török és magyar részről zaklatott jobbágy a két oldalról jövő terheltetést viselni nehezen birván, elpusztult, és másfelé vette vándorutját. Különösen megfogyott Egerben a jobbágyok száma; ugyhogy ez évi census fejében Kovách Gryörgy biró a rendes szentmihályi és szentgyörgynapi 40-40 frt helyett már csak 20 frtot volt képes beszedni, miután a jobbágyok részint elpusztultak, és házaikat nemesek vették meg, kik a census fizetés alól menteseknek tartották magokat, és nem is fizettek; részint még az egri vár hősi védelmezéseért a jobbágyok némely része a census fizetésétől fel is mentetett. A nemesek census fizetés mentessége iránt, maga Zarkandy kérdést is intézett a kamarához, honnan az a kitérő válasz érkezett: hogy "igyekezzék ez ügyben egyezséget hozni létre." 18) A későbbi országgyülések a nemesek census-mentességét kimondották.
Bornemissa 1554. évi számadása szerint Egerben házaik után censust nem fizettek, és igy töröltetett:
Bornemissa Gergely háza után Paxy Barna háza után Ivány György háza után Nagy Bálint háza után Dengeleghy Gáspár háza után Fülep Demeter háza után. Szukán János háza után stb.
Mint látszik, a census összege a házak minősége szerint vettetett ki, egy-egy házra több-kevesebb.
1) Verancz munkái 1-ik kötet 81-2. l.
2) U. 0. 108-16. l.
3) U. 0 118-20 l.
4) Ver. lev. 7. k. 75. l.
5) U. o.
6) Judex oppidi Hatvan juxta concordiam pactatim misit fl. 32. Bornemissa számadás, 1553-54.
7) Bornemissa számadás.
8) Verancz. III. k. 383, 390, 432 l.
9) U. o. Ver. lev
10) Muzeumi Itárban a számadási iratok mellett, vegyes levelezések.
11) Verancz fentebbi levelei.
12) Lásd muzeum ltár. egri számadások.
13) U. o.
14) Liber instruct. IV. k. 116. l.
15) Történ. tár 1881.f. 683. l.
16) Exped. Reg. Hung. II. k. 348. l.
17) 1556. 19. Marcii Mattheo Körmendy Vprovisori misso ad congregationem, nobilium Com. Borsod ad Miskolcz etc. 12. die aug. Mattheo Körmendy Vprovisori misso ad congregationem nobilium Com. Borsod ad Kwesd den. 50. l die oct. misso ad Miskolcz ad sedem judiciariami Com. Borsod fl Ez évi várszámad.
18) Tört. tár 1881. foly. 683. l.