HUSZONHARMADIK FEJEZET.

I. Verancz egri püspöki jelöltetése. Müködése Konstantinápolyban. Az 1556. évi országgyülés Eger érdekében. II. Erdély Izabella királynénak hódol. A két Bebek elpártolása Ferdinand királytól. Hevesmegyei birtokaik konfiskáltatnak. III. A Kenderesy-testvérek birtokai konfiskatiója. Szőllősy Márton hevesi alispán, Bekény András, és mások jutalmazása birtok adományozással. IV. Perényi Gábor is Izabella pártjára áll. Izabella királyné bevonul Erdélybe 1556. okt. 22-én. Dobó István feladja Szamos-Ujvárt. Kolozsváron elfogatása Perényi G. által Domokos testvérévél együtt. Az ellene emelt vádak alaptalansága. Szamosujvári fogsága. V. Dobó menekülése Szamosujvárról. VI. Vizsgálat az egri várban. VII. A zsérczi karthausi barátok birtokának adományozása az egri káptalan részére.

I. Minden körülmény a mellett szólt, hogy Egerben a püspöki szék sokáig üresen ne maradjon. A püspökhelyettes intézménynyel kisérlették meg a bajt orvosolni, addig, mig a püspöki székre alkalmas egyén lesz kinevezhető. Már Ujlaky halála után az volt tervben, hogy oly püspök neveztessék ki; ki egyszersmind katonai felügyeletet is képes teljesiteni, és igy katonai és hadi dolgokban jártassággal bir. E végből Verancz pécsi püspöknek volt szánva az egri püspökség; de ő ez idő szerint még mindig Konstantinápolyban volt elfoglalva. Az egri püspök-jelölt konstantinápolyi követsége azonban mindez ideig czélhoz nem vezetett. A törökök csak Erdélynek átengedése fejében Isabella királyné részére voltak hajlandók állandó békére lépni; és 1555. tavaszán mindössze a 6 hónapi fegyverszünet ujitatott meg, mely alatt igy vagy ugy eldőlnie kellett az ügynek. Hogy a király az ország akaratáról tájékozza magát, 1556. év jan. 1-ére összehivta az országgyülést, és eléje terjeszté Erdély ügyét is azzal, hogy a sultán kivánságát, hogy Erdélyt az ifju János Zsigmond részére átengedje, nem teljesithette. A rendek természetesen helyeselték a király elhatározását. Sőt sürgették a királyt, hogy jöjjön az országba személyesen, álljon a hadak élére, és reménylik, hogy diadalmasan fog a törökkel szemben megállani. A rendek áldozatkészségöket a kivánt adó megszavazásával ujból kifejezték. Eger, Nagy-Várad és Gyula megerösitésére is intézkedtek a rendek. A felső megyék követei kijelentették, hogy továbbá is készek Egerhez közmunkát rendelni. A tiszai megyék követei utasitást ez iránybán nem hozván, ezuttal csak azon reményt fejezték ki, hogy megyéik Egervára erősitése czéljából az áldozathozataltól idegenkedni nem fognak. Ez országgyülésen panasz tárgya volt, hogy az egri püspökség tized-bérleténél a régi szokás, hogy a helybeli földesur, a szokott áron a bérletre elsőbbségi joggal bir, tekintetbe sem vétetik a javadalmak kezelői által. Ennek folytán törvényileg kimondatott, hogy a régi szokás az egri tizedeknél tovább is fentartassék.

Ezen országgyülésen mondatott ki a jobbágyok költözködési szabadságra is, de csak ugy, ha földesura iránt tartozó kötelezettségeinek eleget tett.

II. Ez időben az erdélyi rendek már általában Izabella királyné mellé sorakoztak, s a tulajdonképeni Magyarországon is egyre növekedőben volt pártja, kiknek élén Bebek Ferencz és fia György állottak. Midőn 1556. jan. 1-ére az országgyülés összehivatott, a két Bebek különösen figyelmeztetve lettek a megjelenésre, hogy magokat igazolják. Ők azonban nem jelentek meg. Bebek Ferencz elpártolását s meg nem jelenését azzal indokolta: "hogy ő felsége, a mit sokszor igért s fogadott, hogy az ellenséggel személyesen is szembe száll, s az országot megszabaditja az invasiotól, - nemcsak nem teljesitette, sőt nagyobb veszedelembe ejtette mint valaha. Ha ő felsége igéreteivel nem kötelezte le volna az országot, saját erejével többet tehetett volna, s boldogabb volna mint most. Immár fejenként bujdosásba estünk. E miatt cselekedett ugy, a mint hazaszeretetből 5 jónak látta ezt tenni. 1)

Az országgyülés a meg nem jelenő Bebeket s fiát hűtlenség vádjával sujtotta, s a király Horth és Adács hevesmegyei birtokuktól megfosztván, Alaghy György és Themes Ferencznek és fiutódjaiknak adományozta, nevezettek birtokba-vezetésére az egri káptalan bizatott meg. 2)

III. Ugyanazon időben más hevesmegyei birtokok is estek konfiskáczió áldozatául. Kenderesy Mihályról már volt szó, kit Szapolyal János a hevesmegyei Losonczy Antalféle tiszai birtokokkal ajándékozott meg, ki időközben átállott Ferdinandhoz, s elhalván, özvegye és fiai Benedek és Lőrincz maradtak hátra. Lörincz az Erdélybe visszatért Izabella királyné pártjára állott: ezért 1557. jun. 17-én javai konfiskáltattak, s Ferdinand király azokat Zarkandy Pál egri gondnoksága idejében Choron András egri vice-várgondnoknak, Nagy Bálint és Nemay Vincze vice-várnagyoknak, Szőllősy Márton akkori hevesi alispánnak és Beken András mikofalvai nemesnek adományozta. A Kenderesyféle birtokok azonban ez ideig osztatlan állapotban voltak. Az adományozottak tehát most a királyhoz fordultak, hogy a nekik adományozott Lőrinczféle részt Wach, Wathya, Chew, Gyal, Saagh pestmegyei, Kunhegyes, Kenderes heves és szolnokrnegyei Lőrincz testvére Boldizsárllal közös birtokokból, a törvény értelmében kihasitatni kegyeskedjék. A király ez év jun. 17-én kelt rendeletével meghagyta az egri káptalannak, hogy hites tagját kiküldvén a királyi emberek egyikével, a helyszinén a Lőrincz részt Boldizsár részétől igazságosan válaszsza el, s adja a folyamodók birtokába. 3)

Kenderesy Boldizsár Ferdinand király hive volt, később az egri várban katonai szolgálatot teljesitett, s 1569. jul. 11-én Nagy György és Arday Antal gyalog kapitányokkal az erdélyi fejedelem pártjára állott; miért is Ludányi István, László és János testvérek bihari és békési birtokaikkal jutalmaztattak.4)

IV. A két Bebeket az elpártolásban követte a mult országgyülésen kinevezett felvidéki országos kapitány Perényi Gábor is. Erdélyben ez alatt rohamosan alakultak a viszonyok. A rendek felmondották az engedelmességet, Izabellához nyiltan átpártoltak, s egy küldöttség menesztetett érette, melynek élén Dobó vajdatársa Kendi Ferencz állott, hogy régi országába visszahozza. Izabella, kiskoru fia János Zsígmonddal 1556. okt. 22-én vonult be Kolozsvárra, kísérve Perényi Gábor és a Bebekek által is. Dobó István az egri hős, Szamosujvár várába vette magát, s mint hőshöz illett, a vég küzdelemre készült Izabella hadaival szemben. Csak e pont volt még Erdélyben, mely meg nem hódolt. Ferdinand király látván Erdély elvesztését, utasitotta Dobót, hogy hagyjon fel a sikertelen .küzdelemmel, s Ujvárt adja át. 5) Ennek folytán nov. 28-án Balassa Menyhért és Petrovich Péternek szabad s fegyveres elvonulás feltétele mellett, átadta a várat. Dobó István Kolozsvárnak vette utját családjával, s Domokos testvérével együtt, hol Perényi Gábor régi gyülölségének szabad tért nyerve, Dobóékat azon vád alapján, hogy Szamosujvárról nemcsak saját fegyverzetét, hanem az ott levő hadi készletet is a kapitulatió ellenére elvitette-elfogatta, s börtönre vettette.

Balassa és Petrovich, kik a kapitulatiót megkötötték, Dobó ekkénti elfogatását nem helyeselték, s ezek kivánságára Perényi s Dobó közötti ügy a törvényszékhez tétetett át; hol Perényinek volt módja Dobóék ellen marasztaló itéletet mondatni ki, melynek alapján Dobó István s családja Szamosujvárra vitetett börtönbe, testvérét pedig Domokost, a törököknek adták ki, s Konstantinápolyba hurczoltatott el, honnan később nagy váltságdij mellett nyerte vissza szabadságát. 6)

Hogy Dobónak, erdélyi vajda tisztsége betöltése körül épen ugy, mint egykor Egervárában gyakorlott pontos, szigoru eljárása miatt, ellenségei száma nagyra nőtt, az kétségkivüli. Ezek élére állott most Perényi Gábor, a Dobóékat illető Pálóczy-javak jogtalan birtokosa, ki a folyamatban levő ismert birtokper miatt csak alkalmat s módot keresett boszuállásra, mely önként állott elő, mindőn Dobó családjával s testvérével, az ujvári kapitulátió után épen Kolozsvárra, nemcsak Izabella királyné párthivei, de személyes ellenei központjára is utazott. Hogy Dobó István ide, erdélyi viselt dolgai tisztasága s önzetlenségének teljes tudatával ment, s mehetett Kolozsvárra ellenei fészkébe, már maga e tényből is világos. Ellenei kapzsisággal és zsarolással vádolták. 7) Mi adatok szolgáltak erre alapul, általunk ismerve nincs. De feltehető, hogy ha személyét illetőleg terhelő s kompromittáló körülmények forogtak volna fel, ovakodott volna ellenei körmei közé, épen Kolozsvárra menni. Dobó ellenkezőleg, emelt fővel ment ellenei közé, hol Perényi Gábor sietett fegyvereseivel reá rohanni s fogságba hurczolni. Hogy ez eljárás Kolozsvárott sem talált helyeslésre, kitünik, hogy Perényit törvérny utjára utasitották vádjával. És mi volt három évig viselt vajda tisztsége után a vád ellene? hogy Szamos-Ujvárról, a kapitulatio ellenére ágyukat is vitetett el. Ime ide törpült a kapzsiság és zsarolás hangoztatott bűnténye. Ez alkalommal, ha alaposabb vádak is forogtak volna fenn, bizonyosan felsorolták volna ellene, hogy véglegesen megsemmisitő csapást mérjenek fejére. Az ujvári ágyuk és lőszerekről emelt vádnak természetét legjobban felvilágositja az, hogy Dobó Domokost a törököknek szolgáltatták ki, hogy töltsék rajta kedvöket.

V. Mig Dobó az ujvári börtönben, testvére pedig a konstantinápolyi héttoronyban fogva tartatott, Perényi Gábor Dobóék várátr Pálóczot megrohanta, bevette és lerombolta. 8) Dobó István 1558. nov. 6-án menekült csak ujvári börtönéből, éjjel kötélen ereszkedett le a vár falain, és igy szökve jutott Szerednyei várába. Neje és gyermekei Ferencz és Krisztina később szabadon bocsátattak. 9) Ferdinand király, kárpótlásul Léva és Végles várakkal, Göncz és TeIkibánya városokkal és a barsi főispánsággal, ugy az erdélyi hadak tartási költsége fejében 30 ezer frttal ajándékozta meg. Ebből látszik, hogy Dobó István Erdélyben a hadviselésre a maga vagyonából is költött, és így ha Ujvárról ágyukat vitetett is el, azokat joggal, nem kincstári, hanem magán birtoknak tekinthette. 10)

Azon időben, midőn még Dobó Szamos-Ujvárt fegyveres erejével megszállva tartotta, 1556. okt. 5-én, utasitatott a kormányszék felhivni Dobót arra, hogy nem fogadná-e el a kineveztetést a hütlenné vált Perényi helyére felvidéki kapitánynyá 11) A viszonyok, mint láttuk, ugy alakultak, hogy Dobó csak 1558. nov. hóban menekedhetett meg erdélyi fogságából.

VI. Az egri várban felmerült rendetlenségek folytán 1557. aug hó 8-án Thurzony Ferencz kamarai praefektus, Gortschach Kristóf trencsényi kapitány, Tozy Gábor, Pesti Frigyes; Tazgern János, Erdögh Péter kamarai tagokból álló küldöttség jelent meg, hogy ott szigoru vizsgálatot tartsanak és leltározzanak a hadi és élelmi szerekről, a falak, erősségek mily karban lételéről, a püspöki birtokokról, a szőlőkről mint müveltetnek, mennyit teremnek, a gazdaság mint kezeltetik, a tizedek és vámok hogy jövedelmeznek, a gazdasági tisztek mint fizettetnek, a borok kimérése mint történik, hol hány hordó méretik el stb. Különösen a várnagyok apródjai, vagyis az ide behozott nemes ifjakról, kik ez időben 50-nél is többen voltak, - volt pontos jelentés teendő: nehogy a rendes lovasok helyébe szerepeltessenek a szokásos szemlék alkalmával, - miután ez apródok csak ruha és élelmi illetékre voltak jogosultak. 12)

VII. Egy fontosabb birtokrendezés kérdése is felmerült ez időben. Az ostrom idejében a karthausi szerzet ugy is csekély számu rendtársai e vidéken teljesen széjjel szóródtak, itteni zárdájuk feldulatott, ugy hogy az ostrom után vagyonuk kezelése, különösen a tárkányi és felnémeti illetőségek, a vár povisorának gondozása alá helyeztetett, és a jövedelem a vár fentartási költségéhez utaltatott. Az egri káptalan igényt támasztott különösen Zsércz és Szent-István birtokokra; és a király 1557. jul. 17-én kelt mandatumával ugy íntézkedett, hogy a "karthausi testvérek birtokát képező Szercset (Zsércz) Szent-István praediummal, mig a szerzet visszatér, és ő felségének tetszeni fog, az egri káptalannak engedi át, és e parancs végrehajtása és annak érvényszerzésével az egri vár várnagyai bizattak meg." 13) Ezen birtok története ezzel befejezve nincsen, mert később Verancz püspök azt a püspökség részére követelte vissza, mint Verancz kora ismertetésénél látni fogjuk.

---

1) Orsz. gyül. Eml. III. k. 481-2 l.

2) NRA 937-es. 14. sz. Hort Adács urai ezen idöben gyorsan váltották fel egymást.

3) Károlyi csal. ltár 3. k, 299 l.

4) U. o. 384 l.

5) Forgach Hist. 150 l.

6) Forgách 15l-2 l.

7) Szalay IV. k. 307.

8) Forgách. 166

9) U. o. 182

10) liber instruct. II. k. 43.

11) U o.

12) Liber instruct. I. k. 38-48. l.

13) NRA. 1746. cz. 12. sz.