HUSZONHETEDIK FEJEZET.
I. A nyolcz éves magyar-török béke idejében folyó vidéki élet, és közbiztonsága. Bebek György, Mágóchy Gáspár, Sárkövy Mihály tőrbe csalatnak Rimaszombat mellett és török fogságba esnek. Váltságdijuk. II. A magyar-török rabok váltságügye köz- és magán jogi természetüvé vált. A kalocsai kádi rabsága Mágóchy és Szerényi török rabságuk. III. Török rabok az egri várban. A rab mint magán tulajdon. Azok értéke, kiváltási módja, csere; a foglyok által kötött egyezség kölcsönös biztositása. Rabvásár Kassán. A foglyok tartása, esetleges visszatorlások.
I. A béke megkötésének következménye az volt csupán, hogy a hadjáratszerü támadás ugy egyik, mint másik részről szünetelt; a helyett azonban, mint fentebb is láttuk-a helyi összeütközések, melyekre ok mindig volt, apróhb térfoglalások, zsákmány és fogoly után cselvetések, napi renden voltak. Ennek egyik előidézője volt azon körülmény is, hogy a törökkel kötött béke daczára, János Zsigmond erdélyi fejedelemmel a béke létesitése nem sikerült, és ez irányban állandó hadi láb állott fenn, melynél a törökök János Zsigmond pártján voltak. IIy körülmények között, mint állhatott a közbiztonság ügye, képzelni lehet. Ezen akkori vidéki életnek kiváló mutatványát ismerjük, Bebek, Mágóchy és Sárközy foglyul ejtésök példájában. Már érintettük, hogy ugy magyar, mint török részről, valóságos hajtóvadászatot tartottak különösen valamely tehetősebb egyén foglyul ejtésére. E tekintetben a cselvetésnek minden czélhoz vezető módja felhasználtatott. Ily fogoly utáni cselvetést tervezett Bebek György Hassan füleki bég ellen, de a melynek ő maga lett áldozata. Bizonyos Hussein török menekült tartózkodott egy időben Bebeknél, ki áttért a keresztény hitre, s mint ilyen Török Ferencznek hivatott itt. A renegát azonban vissza szökött a törökökhöz, s a füleki bég Hassan; a Rima folyó mentén, közel Rimaszombathoz emelt palánkba helyezte, kellő őrséggel ellátva. Innen irt Bebeknek, hogy visszatérne hozzá, ha kegyelmébe fogadná, s hála fejében, a füleki 1) béget Hassant kezére fogja játszani. E czélból a Rima melletti erdőt jelölte meg, hol Bebek embereivel kézre keritheti Hassant. Bebek nem sejtve a cselt, közölte ezt Mágóchy Gáspárral, ki Gyulavára kapitányságát elhagyva, az általa nem rég megvett Tornavárába költözött s ott lakott, és Sárközy Mihály Hajnácskői várnagygyal, s mindkettőt meghivta, a nagyszerű fogás örömét vele megosztandó. A. kitüzött időben, 1562. jul. 8-án egész vigan közeledtek a Rima melletti erdőhöz, hol csakhamar meglepetve látták, mint veszik körül öket a minden irányból előtörő, jól elrejtett török lovasok. Emberei hanyat-homlok menekültek a merre láttak, Mágóchy sulyosan megsérűlt, s mindhárman fogságba estek. 2) Mágóchy később magát 14 ezer arany frton váltotta ki. 3) Bebek Györgygyel oly alku folyt, hogy váltsága fejében engedje át némely várait János Zsigmondnak. Később Erdélybe vitetett, s onnan szabadult ki.
II. Itt látjuk most már helyén, a magyar-török rabok ügyét, mely Verancz püspök idejében már egész közjogi természetüvé fejlett; részletesen és behatóan megisrnertetni.
Már megemlékeztünk a magyar s török várhatóságoknak a rabok iránt gyakorlott eljárásáról, a mint az mindkét helyen hivatalos alakban tárgyaltatott, s egyik ügy mint másik rész által mint jogos jövedelmi forrás tekintetett. A békeokmány szerint tiltva volt ugyan bármely részen egyik vagy másik ellen a statusquo sértésével jogtalan eljárást elkövetni, s igy oknélkül bárkit foglyul ejteni is; de az adott esetekre közös biróság rendszerezve nem lévén, mindkét fél saját nézete szerint birálta meg azokat, s rendszerint helyesnek itélvén, ragaszkodott elfoglalt álláspontjához. Igy azután az ejtett foglyokra azok tehetősége s állásához mérten szabták meg a váltság dijat; elhatározásukat szükség esetében egymással közlötték, sőt egymástól a fogoly tehetősége s állásáról felvilágositásokat kértek; a foglyot jótállás, hitlevél, vagyis kötelezvény s eskü mellett váltságdija megszerzésére szabadon bocsátották, annak eszközlésében támogatásukra voltak, örködtek felette, hogy eleget tegyen kötelezettségének, mely egyéb kötelezettséggel egyenlőnek tekintetett.
Ez ügy azon korbeli felfogásának megvilágitására szolgál, az egri budai s szolnoki vár őrség vezetői között folyt értekezés a következő esetben. A kalocsai török kádit 4 társával, kik között a kádi neje is volt, Kalocsa vidéken, Foktőnél,1562. april 26-án; tehát még a béke megkötése előtt, egri katonák foglyul ejtették s Egerbe hozták.
A zsákmány, tekintve a rab állását, gazdag volt, s váltságdija társaival együtt megszabatván, a kádi eskü alatt, hogy vagy beszerzi a kivánt összeget vagy visszatér fogságába, az egri várból szabadon bocsátatott. Ekkor már az egri őrség s a püspök között a váltság összeg megosztására, egyezség jött létre, s a püspök illetéke elismertetett. Azon időben a szolnoki bégnél Zambok Pál egri lovas volt fogságban. Ott volt Szerényi Mihály is, kinek Fürednél történt foglyul ejtéséről már megemlékeztünk. Julius havában pedig, mint fentebb ismertettük, Bebek, Mágóchy és Sárközy jutottak ezen sorsra. A váltságdij beszerzésére szabadon bocsátott kalocsai kádi hónapok multával sem jelentkezett a váltságdijjal; sőt az történt, hogy okt. 10-én éjjel a kádi Egerben levő felesége s társai a börtönből szökést kisérlettek meg, azonban az örök által észrevétetvén, most már kezök, lábuk és nyakukra vas béklyó veretett s igy őriztettek. A kádi tétlenül nem tölté szabadság idejét, tanácskoztak s terveztek és végre a budai pasa és szolnoki bég közbejárását kérte ki, hogy Zambók Pál egri lovas fogolylyal cserét kiséreljenek meg. A csere az emlitettektől fel is ajánltatott Verancz püspöknek, azon fenyegetéssel, hogy Zamboknak különben orrát s fülét metszeni fogják. Verancz nagy felháborodással utasitotta el a csere ajánlatot "A kádit husz Zambok Pálért sem adja, a ki szegény körülményű ember, s nem is az ő, hanem Reghy Kelemen elbocsátott várnagy lovasa volt, kihez semmi köze, gondoskodjék magáról a hogy tud, kire mint lovas katonára, kinek mije sincs ruhája s fegyverén kivül, nem is illik ily váltságot róni" - valaszolá ugy Hrusztán budai pasának, mint Veli szolnoki bégnek. "A kádi tudós férfiu, törvényekben jártas, mások felett itél, tudnia kell, hogy az adott esküt s a kötött egyezséget meg kell tartani - folytatá válaszát Verancz - Három hó alatt kellett volna kötelezettségét betölteni, s vagy a kötött váltságdijat magáért s társaiért. küldeni, vagy fogságába vissza térnie kellett volna, ugy a mi foglyaink, mint a ti foglyaitok szokásos törvénye szerint. A kádi már ötödik hónapja, hogy adott kötelezettségét nem teljesiti, jelt sem ad magáról, s az a gyanu, hogy megszökni akar. Miután az ily embereket - folytatja Verancz a budai pasához irt levelében; - a vár-hatóságnak kötelessége még büntetéssel is adott szava szentségének megtartására kényszeriteni, Nagyságodat felhivom, hogy a kádit kötelezze, miután letelt a három hónap, vagy küldeni a kikötött váltságösszeget, vagy hogy rögtön térjen vissza Egerbe, fogságába. Ha uraságod kedveskedik nekem ezen méltányos cselekedettel, hasonlóképen fogok kedveskedni adott esetben. Közel áll már ugyis a kádi ahhoz, hogy ha késik, a váltságösszeg reá ép ugy felemeltetik, mint felemeltetett Mágóchy és Szerényié." A szolnoki bégnek, a ki Zambok Pál orra s füle lemetszésével fenyegette Veranczot, erélyesen válaszolta Verancz, hogy a bég ezt megteheti, még fejét is vétetheti, mert a fogoly kezében van; figyelmezteti azonban, hogy ha bármely kegyetlenséget, ezen vagy más egri foglyon elkövet, a kezében levő török foglyokon ugyanazt fogja cselekedni. Érdekes még Verancz azon figyelmeztetése is a budai pasához, hogy a kádí "pénzzel váltsa meg magát, a hogy köttetett az egyezség, s ne is gondolja, hogy cserével, vagy szőnyegekkel vagy más ehhez hasonló romlandó tárgyakkal elégitheti ki a váltságdijat." Ezen érintkezés folyamán, Mágóchy és Szerényi foglyok anyagi helyzetéről is tájékozást nyujt Verancz a budai pasának: "hogy mindkettő csak köznemes, Mágóchynak annyija van, a mennyit gyermek korától itt-amott szolgálva kiérdemelt, s a mije van, igy Tornavára is saját keze szerzeménye." Szerényi Mihályról azt irtja, "hogy csupán annyija van, a mennyit kardjával keresni képes. Öreg anyja otthon földmüveléssel foglalkozik. A kiszabott váltságdijat ők maguk kifizetni képtelenek; mások aligha teljesitik érettök, s igy ezen összegekkel megróni sem az igazságnak sem a méltányosságnak nem felel meg." IIy informácziók adattak, egyik-másik részről a foglyok állása s anyagi helyzetéről.
Mágóchy később lefizette a váltság összeget; Szerényi Mihálylyal pedig az történt, hogy három évi fogsága után szabadon bocsátatott, azzal, hogy kisérelje meg összeszedegetni váltságdiját emberbarátok támogatásával. A igy szabadon bocsátott Szerényi részére Verancz püspök ajánló levelet állitott ki, hogy segéljék váltságdija összeszedésében. 4) Ezen Szerényi Mihály később Bajony Zsófia férje, Egerben, majd Kassán állandó katonai szolgálatban tölté idejét, s későbbi viselt dolgairól annak helyén leszen szó.
III. Hogy Egervárában mennyi török rab lehetett időnként, tájékozást nyujt erről az 1558/9. évi várszámadás, melyben egy hóra "török foglyoknak 3046-3116 stb kenyér-czipó kiadás" foglaltatík. Ha egy fogolyra az itteni szokás szerint 2 czipót számitunk, mintegy 50 török fogoly lehetett akkor a várban. Dobó István 1552. év. aug. 23-án testvéreihez intézett, s már idézett végrendeletszerű levelében többek között azt irja: "hogy török foglyomat, melyet Perényi Gábor elvett, ha Isten megtart, talán visszaadja nekem; ha nem, kegyelmetek követeljék vissza tőle." Ez azt mutatja, hogy már Dobó idejében, a kinek kezében volt, annak magán tulajdonává vált a rabbá lett szerencsétlen.
A török vagy magyar részen rabbá lett szerencsétlen tehát ekként ingó értékké, közönséges csere s adás-vevés tárgyává lett, kivált ha nem volt képes idejében magát megváltani. Balay Kálmán egri katona 1576 évben irott végrendeletében többek között foglaltatik: "hogy az mely törököm Cserépben vagyon. hagyom Balay Gergely öcsémnek. Egy török gyermek vagyon Pasztohy Gergelynél, köz vele, részemet hagyom Balai Gergelynek." 5) Rédey Pálnak özvegye Suta Anna az egri káptalan utján inté meg 1606-ik évben Gyulay Istvánnét Terenei Annát, hogy a nála levö Dormánféle iratokat s török rabját vitesse el tőle, mert gondját továbbá viselni nem fogja, s ha a fogoly elszöknék vagy az iratok elvesznének, felelős többé nem lesz. 6) Balázs diák István 1589-ben Rákóczy Zsigmond kapitány-társa az egri várban, ezen év jan. 28-án azt irja Károlyi Mihálynak: "hogy ha kegyelmednek tetszenék mostan Kassán elég rab leszen, kit az kótya-vetyére hoznak, jók peniglen, mert az javát mind hátra hatták volt: Jóllehet informátióra bocsátottak volt, de inkább hisszük hogy kótya- vetye leszen-mi is innét mind felküldettük, az kik itt voltanak, kegyelmed ott vehet rabot sokat." 7) Ugy látszik Kassán ez időben nagy rabvásárok tartattak, hová még az egri várból is felküldötték eladás végett a török rabokat. Rákóczy Zsigmond 1589. évi számadásában a kiadási rovatokban találunk ily tételeket: "Barczay Jánosnak a Császár Páltól vett törökért kiadatott 214 frt." "Szentmáriai Mihálynak a szolnoki törökért 117 frt,. Tihaméri jobbágyoknak egy törökért 20 frt, Kalmár Báliunnak a Kecskeméti kádiért 273 frt adatott ki stb." A török rabok tehát a vár részére egyesektől megvásároltattak. Hogy e vásárban nem volt veszteség, mutatja a bevételi tétel: "a kecskeméti kádi egyezségéből bejött 2805 frt." Mint ez magyar részen török foglyokkal történt, képzelhető, hogy hasonló módon, sőt kegyetlenebbül bántak el a törökök a magyar foglyokkal. Az ily rabságba jutott szerencsétlennek, sokszor minden vagyona reá ment váltságdijára. Számtalan adat van, hogy birtokok jutottak zálogba, hogy az illető megszerezhesse a váltságdijat. Sokszor hitlevél mellett váltságdija megszerzése végett szabadon bocsátották a foglyokat, kik azután hatósági engedély s ajánló levelekkel járultak egyesekhez könyöradomány utján összegyüjtendő a kivánt váltságdijat. A ily hitlevél a legszigorubb kötelezvény jellegével birt, melyet mindkét fél hiven végrehajtott. 1594-ben Mehemet budai pasa Pálfy Miklós komáromi kapitánynak, irja, hogy "Budán levő 7-8 rabjáról nem tudott semmit, de parancsolatot küldött mindenfelé hogy bárhol felkeressék azokat, s vagy magokat vagy sarczukat felküldi." Omer esztergomi aga pedig arról tudósitja, hogy egy szökött rabját Zefert Konstantinápolyból visszahozták, s kérdi, hogy hová küldje? 8) Sokszor a rabtulajdonos ment az esetleg megszökött rab felkeresésére. Ily rabkeresőknek adott Ferhád budai pasa 1589-ben menlevelet, hogy "valahol melyiket megtalálják mindenütt kezökbe adják és fogva hozhassák vagy ő magát vagy sarczát kezükbe adják." 8)
A rabok váltságdija megszabásánál azok állása s anyagi viszonya volt az irányadó. Mágóchy 14 ezer frtot fizetett váltságdijul, Basó János özvegye Korláth Erzsébet, fia Farkas váltságáért a török fogságból 400 frtot fizetett, s ez öszeget, ugy 100 frtra menő jegyajándékát 1580. évben Borbála leányának ajándékozta, ki Mocsáry Györgyhöz ment nőül, ugy hogy ennek fejében Cholto, Ragály Berethke Basó-birtokok zálogképen adattak a férj kezébe. 9) Balázs diák fenthivatkozott levélben két török rabot igy ismertet: "bizony roszak, az egyik százkét frt árral, a másik hetvenkilencz forint. Az illető rab körülményeihez képest alkudozott sokszor a váltságdijra. Volt rab "kinek sarcza volt egy ló fékestűl nyergestűl." Ramadan subasi sarcza 12 ezer frt volt. 10) A hitlevélre váltságdijának megszerzése végett szabadon bocsátott rab, ha otthon elhalt, hulláját küldték el a tulajdonosnak. Mehemet pasa Pálfy komáromi kapitányt értesiti, hogy ha a szabadon bocsátott "időközben holta történnék, az régi végbeli intézlő szokás 11) szerint a testét kiküldjük." Kótya-vetyére rendesen a földhöz tapadt szegény rabok kerültek, kiknek váltságdijáért senki nem érdeklődött. Az ilyenek rendesen azért vásároltattak, hogy egyik vagy másik földesur rabságba jutott jobbágya vagy cselédjeért-cserébe kinálhassa, s ez szerezhesse vissza jobbágyát vagy szolgáját. Az ily rabok, már a kölcsönös visszatorlás félelme miatt is,: - rendesen türhető bánásmódban részeltettek. Ferhad pasa nagy köszönettel emliti Pálfyhoz irott levelében 1589-ben, hogy "az rab bégöket ugy tartotta Nagod mint főurakat szokták tartani." Bár nem hiányzott néha a rabok kinzatása s veretése sem, hogy annál inkább kényszeritsék váltságdija mielőbbi megszerzésére. De ha ezek meg is történtek, kényszereszközül a váltságdij megadására, rendesen megtagadta a rabtartó; mert ennek hire vételével, nem maradt el a megtorlás, az épen kéznél levő valamely szerencsétlenen.
1) Fülekvára mint tudva van Bebek birtok volt.
2) U. o. 375. l. Istvánffy 259. l.
3) Szalay IV. k. 324. l.
4) U. o. 9. k. 3 l
5) Károlyi cs. ltár. III. k. 404 l.
6) Rédey ltár. nem. muzeumban 1604.cs.
7) Károlyi ltár III. k. 455. l.
8) Történelmi tár. 1881. évf. 702-5. l.
9) U. o. 692. l.
10) NRA. cs. 959. sz. 14. Lásd a 36-ik fejezetben a Mocsáry családot.
11) Tört. tár. 1881. évfoly. 702. l.