Mondd Uram! Melyik a Te arcod?
Mely zsolozsmázik rendületlenül,
s míg a szeretet himnusza harsog,
a világ a mocsokba merül?
Vagy halálra ítélted a Földet?
Pusztuljon a gonosz söpredék.
Hisz folyton egymás életére törnek,
Hát kitéped az élet gyökerét.
Hajdan Te teremtetted a Földet.
Teremtettél halat és vadat.
Nézd csak nézd, a teremtmények ölnek
csak azért, hogy fennmaradjanak.
Az erősebb felfalja a gyengét,
hogy az erős erősebb legyen,
Megtanultuk mi is ezt a leckét,
tanúsítja a történelem.
Százmilliók pusztultak hiába
Nem kíméltünk nőt, sem gyermeket,
Hivatkozva az Úr akaratára,
irtottunk ki kontinenseket.
Tőled várnak irgalmat a gyengék,
de számukra nincs irgalom,
Elmondanák neki, hogyha mernék,
ledőlne itt minden hatalom.
Hazudni is megtanultunk, látod!
Színjáték a jóság, az erény,
Uralni szeretnénk a világot,
trónolni az arany tetején.
Az erősebb felfalja a gyengét,
a csonthalmokon templomot emel,
a tömjénfüstben megszépül az emlék,
emlékezni a bűnökre? Ki mer?
Mondd Uram? Melyik a Te arcod?
Vagy talán, Te nem is létezel?
Magányosan vívjuk ezt a harcot,
és ítélkezni sem Te érkezel?