Egy vak imája az ezredfordulón

Fogadj engem is fiadnak, hazám!

Neked ajánlom egész életem.

Annyi keserű csalódás után

végre tehozzád érkezem.

Az élet rövid és oly messze az ég.

Égő sebeinket ki gyógyítja meg?

Mondd, és mit ér az ember, ha nyomorék?

Ki ad neki ételt és hitet?

 

Látod, én is hazátlan vagyok,

Úgy élek, akár a bujdosó.

Örök egyformán telnek a napok.

Jó volna pár emberi szó,

hogy vándorutunk véget érne.

Nyissátok ki a kapukat végre!

Fogadj el engem is fiadnak, hazám!

Neked ajánlom egész életem.

Annyi keserű csalódás után

öledbe hajtanám végre a fejem.