Magyarország népe,
Kik félték Isten szavát.
Erőt egybegyűjtve
Védték meg a hazát.

Török had foga fájt
A temérdek kincsre,
Mi szép Magyarhonnak,
Messzi hírét vitte.

Körmöci arany,
Erdély minden fája,
Templomoknak kincse,
Erdők trófeája.

Tölgyfa, selyem, bársony,
Buda nemes vára,
Magyar férfiaknak
Asszonya és lánya.

Mind a török hadnak
Lett volna prédája,
Ha a magyar vitéz,
Helyét meg nem állja.

Végvári vitézek
Néhány ezres fővel,
Mentek a törökre,
Lándzsával és kővel.

Hunyadi és Zrínyi,
E két hősi vezér,
Bátor vitézségük
Ezrekkel is felér.

Dobó és Jurisics,
S mind a bátor magyar,
Lelkükben ott égett
A végső diadal.

Maroknyi sereggel
Védték meg a várat,
Dicső hírét víve,
Hős Magyarországnak.