Szomorú a lelkem
E csendes hajnalon.
Megdobbanó szívem,
Mért fáj most oly nagyon?

Mért éget úgy a szó,
Mi ajkamra tolul?
Mért zokog a lelkem,
Oly görcsösen, vadul?

Az én belső lényem
Most mért oly szomorú?
Mint régi, kopott síron
Megfakult koszorú.

Vérző szívvel ülök,
Forró könnyek között.
Elhervadt rózsaszál,
S ódon könyvek fölött.