Esténként itt, a telepen
fénylenek az ablakok.
Kicsi, sárga fényszemek,
bekukkantok rajtatok.

Egymás mellett, alatt, fölött
játékkocka kis szobák.
Bennük játékemberek
hordanak játékruhát,

játékházaspár veszekszik,
játékbaba sír nagyon,
játékasszonyka játékpénzt
számol játékasztalon.

Játékhomloka gondterhelt
játékráncokra szalad.
Játékos részeg az utcán
rugdal játékfalakat.

Így messziről oly egyszerű,
játék egész életünk,
nem igazi kínlódásunk,
nem az kevés örömünk.

Kihúnynak a játékfények,
alszik játéktelepünk.
Játékistenünk, holnap is
add meg játékkenyerünk!