|
milliárd ember is kényelmesen elfér egymás mellett, anélkül, hogy éhség, nyomor, és az ezzel járó betegség sújtaná a nemzeteket. Ehhez azonban Noé népének meg kell változnia. A kérdés csak az, hogyan. Itt most vissza kell térjek újra arra, amit a Vallási Iratok Ádámmal is bizonyítanak, hogy az özönvíz előtti nemnélküli világ lényei, mivel önmagukat osztódással, klónozással sokszorosították, ezzel a család mai értelmű szimbóluma, és társadalmuk összetétele is teljesen más volt. Noé népe, vagyis mink, egymásra vagyunk utalva. Erre Jézus hívja fel a legérthetőbben a figyelmet. Éspedig felebarátaink fontosságára, mert az ember, csak a másikra vonatkoztatva létezhet. Így, ha a jövőben a jó irányú erényekre nevelnénk gyermekeinket, ahogyan a különböző időkben élt Gondolkodók, írók, akár Jókai Mór is, „Ahol a pénz nem Isten” című könyvében leírja, hogy én adok neked, mert nekem van. S te elfogadod, mert neked szükséged van rá, akkor kialakíthatunk egy olyan társadalmi formát, amiről évszázadok óta álmodik az emberiség, mivel ezen a világon minden embernek osztozni kell a másikkal. Ezt azonban, már a legkorábbi óvodás kortól kell elkezdeni azzal, ha több játékautója, vagy hajasbabája van egy kisfiúnak, kisleánynak, akkor ők felajánlják azon kis társuknak az egyiket, amelyiknek nincsen; hogy tessék nekem több van, neked nincsen, én adok neked az enyémből. S, ha azzal a mottóval kezdünk az élethez, hogy ennek a világnak a java a másé, a rossza az enyém, de azok, akinek sok jut, megosztják azokkal, akiknek nincsen, akkor mindenkinek egyformán fog jutni. Ezzel azonban a tévedésen alapuló valláskülönbségek is megfognak szűnni, az értelmetlen vallásháborúkkal együtt. Mert egyszerűen csak az emberről lesz szó, és arról, hogy adni hatalmasabb érzés, mint kapni. Évezredek óta erre különben már megkaptuk a parancsot. A Biblia |
|
II. Vándorlás a pusztában a manna és a fürjek szimbólumával. Az Úr, amikor harmatozó felhőként, finom szemcsés (kenyérrel) mannával táplálta az embert, akkor az volt a kikötése: „Mindenki szedjen belőle szükségletének megfelelően a családtagok száma szerint. Az emberek így tettek és gyűjtöttek. Az egyik többet, a másik kevesebbet. De, aki sokat gyűjtött annak sem volt fölöslege. Aki keveset, annak nem volt hiánya. Később azok, akik összeharácsolták a fürjeket, többet, mint amire szükségük lett volna, mivel húst akart a nép, azok megférgesedtek. S, akik ettek belőle, azok meghaltak.” Ha ehhez tartanánk magunkat, akkor megoldódna nemcsak az ősi szociális probléma, hanem az olyan társadalmi forma, mint a miénk elképzelhetetlen lesz. Ami tele van csalással, harácsolással, hazugsággal, hogy mindenkinek maga felé hajlik a keze, gyilokkal, maffiákkal, a hatalom a kapzsiság soha nem elég vágya miatt. Nekünk azért nehéz egy új életformát kialakítani, mert még azt sem tudjuk felfogni, hogy miért ilyen sokrétű a világ, és miért vagyunk egymásra utalva. De, ahogyan egy kismadár sem tudja, ha a villanydrótra, vagy a tv-antennára telepszik, hogy az miért van ott. Így mink sem tudjuk az Űrön túli dolgokat, az előttünk létező világokat, Isten és a Sátán valódi feladatát elképzelni, hogy nem tőlük ered a jó és a rossz. Sajnos ehhez hiányzik az érzékszervünk. Ezért adatott meg az a lehetőség, hogy a tudományok fejlődésével érjünk el odáig. A fejlődés üteme azonban nemcsak az emberre vonatkozik. Nagyon sok adást sugároz már a televízió arról is, hogy a korábban vadon élő állatok beszorulnak a nagyvárosokba és asszimilálódnak hozzánk és technikáinkhoz. Mivel, mindezek mellett még sok ember elsiklik, ezért nem tudjuk az özönvíz előtti, az első emberiség lényeitől örökölt rossz irány felé hajló |
