NOÉ NÉPE   Magdalena HODONYI - Ickler   
génjeinket egycsapásra megváltoztatni.
   De, ha megpróbáljuk, bármilyen nehezünkre essen is, akkor Noé népe a legharmonikusabban fog a legvégső időkig létezni. Egészen addig, ameddig az Univerzum törvénye szerint a Földnek újra folyékony tűzgolyóvá kell válnia, hogy újonnan indulhasson be minden. Akkorra azonban már olyan fejlett lesz az emberiség, hogy megfogjuk menteni magunkat.
   Ezen kívül még azért is nehéz megérteni és változtatni világunk sokrétűségén, mert minden pillanatban elkeveredünk a részletek labirintusában. Pedig ez is hasonló a „hét lakat” szimbólumához.
   A lakatokat sem vizsgálgatjuk meg egyenként, hogy milyen gyártmányúak, mert tudjuk, hogy ez annak a szimbóluma, hogy egyöntetűen megőrizzük értékeinket.
   Ezután ha rátérek a világban végbemenő politikai csúcstalálkozókra, amelyek a legégetőbb problémákra igyekeznek megoldást találni, akkor már tudjuk, azért nem találunk egyöntetű megoldást, mert egyszerre kb. hét milliárd embert érint. És ez ugyan az, mint a hét lakat szimbóluma, hogy nem lehet külön-külön emberenként megoldani.
   De, ha mindenkire érvényes egyöntetű védelmi törvényt hozunk a természetre, állatvédelemre, az emberi jogokra, kémiai szerek, nukleáris energiák kísérleteire és tárolására, stb. ami a világ összes emberiségére egyformán érvényes, akkor utána hozzá kezdhetünk a gazdagság, szegénység leépítéséhez.
   Itt felhívom újra a figyelmet arra, hogy a világ aranyhegyei sem illannak ki az űrbe, hanem ide, oda tolódva gyűlnek pár kézbe össze. Ezeket az óriási aranyhegyeket, egyetlen óriási aranyheggyé kell változtatni, és az országok szükségletei szerint el kell osztani, mert csak akkor szűnik meg az országok életszínvonalainak különbözősége, ha mindenki egyformán részesül az aranyhegyből.
   Ezt különben a „Jelenések Könyve”: 16. A hét csésze kiöntése, a hatodik angyal csészéjének tartalmának szimbóluma tárja fel: „Boldog, aki virraszt, és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét. Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül HARMAGEDÓNNAK hívnak.”
   Ezt is azért értettük tévesen, mivel kettős értelme van. Az elsőt már, „az ősforrás határán túl” című könyvemben kifejtettem „napkelet királyairól”. A második pedig, ha rájövünk arra, hogy eddig szégyenletesen jártunk el a kapzsiság, a soha nem elég vágya hatása alatt. S, ha ezen változtatunk, akkor a világ összes népe Harmagedón aranyhegye elé fog gyülekezni, hogy egyformán részesüljön belőle mindenki.
   Ezután röviden visszatérek egy másik nagyon fontos dologra arra, hogy nem a Föld éveinek számán van a hangsúly, mert úgy sem tudjuk meghatározni. Csak azóta próbáljuk, amióta utoljára mint tűzgolyó lehűlt. De, előtte hányszor vált tűzgolyóvá, hogy felületén mindig újabb világok alakuljanak ki, ennek megfejtésére tudományaink még csődöt mondanak. Mert a Föld, amióta az Univerzum megvalósult és benne kialakultak a különböző régiók, ködök, gázok és mind az, amit már kezdünk ismergetni, attól fogva váltakozik a felülete. Azonban most rajtunk van a hangsúly, és nem mindegy, hogy meddig létezünk. Ezért nem szabad megismételni az özönvíz előtti világ lényeinek tetteit. Ellenkezőleg. Meg kell próbálni, hogy a rossz irányú tetteinken változtassunk, ha még lehet, mert már beindult a visszaszámlálási folyamat.
   Újra megismétlem, ehhez első lépésként tudni kell lemondani a másik javára, mert egymásra vagyunk utalva.
   Második lépésként pedig fel kell fogni, hogy a fejlődéssel a megsemmisülésünkhöz  vezető  út  úgy  is  meggyorsul, mert a mindig
18 19
 
«első   ‹előző   18-19   20-21   22-23   24-25   következő›   utolsó» 1- ...  10- ...  20- ...  30- ...  40- ...  50- ...  60- ...  70- ...  80- ...  90- ...