 |
Sátán az emberrel karöltve véghezvitt. Energiapontocskája feljajdult, mert felfogta, hogy mennyire nehéz lesz majd a jó Tudományok lényeinek mindent rendbe hozni. Mert a Sátán már egészen előre haladt gonosz, romboló munkájában. Elérte a hatalom az anyagi értékek előtérbe helyezésével, hogy nemcsak az ember hullott a kémiai szerektől, radioaktív sugártól, mint az eső, hanem a tömeges állathizlaldákban mindenféle járványoktól az állatok is. A földön eluralkodott a kizsákmányolás, a hamis politika, a munkanélküliség, a maffiák, a rablás, a csalás, vallás- és nukleáris háborúk, aminek átláthatatlan következményeit az emberféreg fel sem tudja fogni, nemhogy megérteni, hogy miért is teszi. Az égi lények közül is csak a Négy átlátszó lény adhatott volna felvilágosítást. Azon kívül a szenvedélyek minden ága, ami által, mint láthatatlan kötéllel húzza-vonja az emberiséget a Gonosz a bűn mocsara felé. Ahonnan aztán többé nincs visszaút. Belekerül saját énjének labirintusába, hogy utána energiapontocskája belezuhanjon a sátáni tartalomnélküli semmibe, amiből igen nehéz kijutni. Marih hirtelen megérezte azt is, hogy az ég és földi különbség felfoghatatlansága, amit nem ért az ember, van a Gonosznak esélye arra, hogy a gyenge emberen hatalma legyen. A lény csendben megjegyezte, hogy ezért kellene egyedül a jó Tudományok lényeire hallgatnia az embernek, mert akkor a Sátánnak nincsen esélye semmire. Marih nem tudott tovább figyelni, mert a Tudományok egyik óriáslénye kitépte a lény fényéből, s teljesen beborította az övével. Erre eltűnt előle az előbbi látvány és teljesen máshol találta magát. Csodálkozva nézett körül. Itt sok-sok különböző univerzumhoz hasonló energiafélék lebegtek, azonban összetételükben nem hasonlítottak a jól ismert űrhöz. Az az óriáslény, aki magával ragadta, felvilágosította, hogy ezek teljesen más dimenziójú világűrök. Ezekben nincsen tér, idő, anyag, halál. Itt mindent az örökkévalóság ural, mivel energia. Mint ember elképzelni sem tudod, mert túlnő minden fantázián, anyagi, földi valóságon. Marih azonban ezt már nem tudta érzékelni, mert energiapontocskája ájultan hanyatlott össze. Amikor magához tért, egy langyos fuvallatban találta magát. Hamar rájött, hogy újra a Hármasárnyak Birodalmában van, a lángnyelvekkel körülvett trónteremben, ami tele volt azokkal a csúf kis lényekkel. A hármastrónus is a gyémánt tüzében szikrázott a termet körbefogó lángnyelvektől. A három óriásárny a trónon ült és nagy hévvel tárgyalt valamit. Amint Mariht megpillantották, abbahagyták a vitatkozást, maguk elé penderítették, majd együttes zengő hangon üdvözölték, mint régi ismerőst.
|
 |
Azonnal a tudomására hozták, hogy megengedtetett neki az, hogy Hiramot láthassa. Ezután Marih újra maga mellett érezte azt a csúf kis lényt, aki korábban magához vette energiapontocskáját, ami úgy fájt neki. Most azonban selymesen fonta körül és suttogva figyelmeztette, hogy amit látni fog az is felülmúl minden emberi képzeletet, de nem tudta befejezni, mert a trónus előtt milliárd nap erős fényétől vibrálva emelkedni kezdett a Föld. Ugyanolyan óriásinak tűnt, mint a Tudományok lényeinél, amit az ő szférájukban látott. Most is rezegve vibrált, s olyan csillogóan átlátszó volt, akár a szappanbuborék. Mégis meg tudta látni rajta és a mélyében még a legapróbbnak tűnő dolgot is. A kontinenseken az óceánok mélyében az összes élőlényt, minden tárgyat, mert ez a fényvibráció maga volt az élet. A csúf kis lény Marih energiapontocskáját magával vonzva át- meg átrepülte, ugyanúgy, ahogyan a kicsike Szelídség is, mivel az egész az ő számára csupán egy délibáb volt. Mintha fénysugárban mozogna. Energiapontocskája hirtelen összerándult, mert megpillantotta Hiramot. Éppen egy taxiba szállt be. Nem volt egyedül. Egy nő is volt vele. Egy szálloda előtt állt meg a taxi. Hiram és a nő kiszálltak, bementek a szállodába. Marih előtt nem maradt semmi rejtve, mivel mindenen keresztüllátott. A továbbiaktól energiapontocskája a fájdalomtól feljajdult. Ekkor a csúf kis lény suttogva azt mondta, hogy eldőlt Hiram sorsa. A szabad akarat nevében mivel saját maga határozhatott, sajnos elbukott, mert a Csábítás angyalára hallgatott. Ezért meg fog semmisülni. Hiszen semmivel nem tudja elködösíteni tettét. De, ha felismerte volna a csapdát és megpróbálta volna energiapontocskáját mindennek ellenére megmenteni, akkor megnyert volna mindent. Még akkor is, hogy többszörös változáson ment volna át. De megadatott volna neki a lehetőség, hogy a rossz irányát a jó iránya felé tudja terelni... Hirtelen eltűnt Marih elől minden, felriadt. Megkönnyebbülve látta, hogy a kórteremben van. Korán lehetett, mert még minden csendes volt. Nem tudott elaludni, ezért fülére illesztette a fejhallgatót és bekapcsolta a rádiót. Az éter hullámain könnyű hajnali melódia csendült. Felüdülve, élvezettel hallgatta. Közben újra elaludhatott, mert a reggel megszokott zajaira ébredt.
Vizitkor a főorvos azt ajánlotta Marihnak, hogy próbáljon felkelni, mert csak így
|
 |
