 |
továbbra is összegyűjteni a jó, vagy a zavarosan bűnös gondolatokat, amik tettekké váltak. Hiram érzékelte, hogy némely buborék annyira tele van, hogy már-már kiöntéssel fenyegetett. Volt olyan lény, aki igen szomorúnak látszott, mert a magával vitt buborékban nem volt semmi jó. De akadt olyan is, aki a boldogságtól repesve több buborékot is cipelt egyszerre. Azok, mint a szőlőfürtön a szemek, úgy össze voltak tapadva, és a szivárvány minden színében, mint a legragyogóbb ékkő tündököltek, mert annyi jó gondolatból lett tett, halmozódott fel bennük. De az ilyenek nagyon kevesen voltak.
Aztán Hiram érezte, hogy kezd lassulni a kicsike Szelídség suhanása, mivel egy ívelt, végtelenbe nyúló hídhoz értek, ami a penge élénél keskenyebb, a pókhálónál vékonyabb, s olyan sikamlós volt, hogy nagyon kellett vigyázniuk, nehogy belezuhanjanak a híd alatt tátongó tartalomnélküli semmibe. Ezen a hídon a gondolatnál sebesebben kellett átjutniuk. A híd végén egy óriási gyémánt kapu csillogott milliárd nap fényének erősségében, ami most tárva-nyitva állott. Berepülve rajta egy olyan szféra tárult fel előtte, amit a legmerészebb álmaiban sem tudott volna elképzelni. A kicsike Szelídség azonban nem állt meg sehol vele, hanem suhant tovább, egyre feljebb és feljebb, egészen a Múzsák és a Tudományok lényeinek birodalmáig. Azonban nem repülte át a birodalom határát, hanem előtte lefékezett. Igen nagy megilletődéssel adta tudtára Hiramnak, hogy ő is az emberi erényeket megtestesítő lények közé tartozik, és nekik csak igen ritkán engedtetik meg, hogy ide berepüljenek. Ezért nem maradhat vele, át kell adni őt a tudományok egyik fénylényének. Alig fejezte be, Hiram érezte, hogy leválik róla az a kellemes puha kék fény, amibe eddig be volt burkolva, s a kicsike Szelídség már nem volt sehol, eltűnt, és ő ott maradt kiszolgáltatva, védtelenül. Félelem fogta el, nem tudta merre tovább. Meg is szédült, mert a körülötte kavargó energiahullámok, amelyek itt is kitöltöttek mindent, néha érintették, másikak pedig keresztül-kasul át- meg átsuhantak energiapontocskáján, amire sistergő, kisüléshez hasonló szikrák pattantak szét belőle. Furcsa módon azonban semmi fájdalmat nem érzett, sőt, inkább valami kellemes érzés töltötte el. Ekkor fogta csak fel igazán, hogy egészen más dimenziójú valósággá vált, és sokkal tisztábban, élesebben érzékel mindent, mint testi mivoltában. Egyszerre a sok kavargó, szédítő forgású energiahullám
|
 |
kettévált, és egy óriási fénylény jelent meg, aki sokkal erősebb energiával rendelkezett, mint a körülötte lévő hullámok. Amint az a fénylény feléje közeledett, Hiram úgy érezte, hogy a belőle kiáradó rettenetes energia hatására szinte cseppfolyóssá válik és azonnal meg fog semmisülni. De ez nem történt meg, sőt inkább ő is feltöltődött a lény erejével, majd eggyé vált vele. Az pedig vitte őt birodalmukba. Majd érezte, hogy megérkeztek, mert egy hatalmas térség közepén kitárulva, ott vibrált az egész végtelen univerzum, aminek körte alakja volt. Láttára megszédült, mert olyan óriásinak tűnt. Majd meg olyan érzés fogta el, hogy ha volna keze, beleférne a tenyerébe mindez. Közben a fénylény felhívta a figyelmét arra, hogy mindaz, amit itt érzékel, a Teremtő által kibocsátott energiák nélkül élettelen lenne, mert csakis „Ő” általa él MINDEN. A neutrinuszok, galaxisok, csillagok, bolygók. A Napnak sem lenne hője. A földön a természet, a növények, az élőlények, minden, ami anyagból áll, nem létezne. Létük csakis a Teremtő által lehetséges. A lény azonban nem folytathatta tovább, mert Hiramot elkapta egy még erősebben zúgó áramlat, és elrepítette onnan egy még hatalmasabb fényáradatba, amiben végtelen mennyiségű, teljesen más energiákból álló űrök voltak láthatóak. Kavarogva, sisteregve forogtak, vonzva taszították egymást. Majd ebből a zúgó légből egy másik, egy még óriásibb fénylény bontakozott ki, mint az előbbi. Hiram érezte, hogy energiapontocskája ezt nem is tudja elviselni. A fénylény azonban nyugtatólag fonta körül, s magyarázva igyekezett tudtára adni, hogy mindaz, amik itt forogva, kavarogva vonzzák-taszítják egymást, még csak nem is hasonlatosak az ember által ismertekre, mert egészen más dimenziójú energiákból tevődnek össze, mint a ti anyagi és anyagot meghajtó energiákból álló univerzumotok. Ezekben nincsen idő, tér, itt a „MINDEN” átlépi még a végtelenség felfoghatóságának határát is, mert energia. Igen!, ez is a Teremtő világa, mert itt még a leggyengébb energia is végtelenül több, mint ami az egész univerzumotokat élteti. Ez neked felfoghatatlan. De hogy a Teremtő milyen erősségű energiákkal rendelkezik, az még a mi számunkra is titok?!
Hiram éppen kérni akarta a fénylényt, hogy világosítsa fel őt tovább, amikor hirtelen megcsörrent a telefon. Erre felriadt, nem tudta, hol van. Kábultan hallózott
|
 |
