Amikor kiment és becsukta maga után az ajtót és Hiram egyedül maradt, szinte szégyellte megmagyarázhatatlan álmát. Nem maradt más választása, hogy ezt elhessentse magától, fogta az üveget és mintha vizet inna, úgy kortyolta az italt. Mintha tűz szaladt volna végig benne, amikor letette. Most már valamivel jobban érezte magát. Azután lassan kiitta az egészet. Amikor már egy csepp sem maradt benne, akkor mert csak lefeküdni, hogy aludjék. Hiszen reggel korán kell kelnie, ha el akarja érni a gépet, amin vissza fog repülni. Milyen jó, hogy ébresztőt kértem – gondolta még! Aztán öntudatlan mély álomba zuhant.
Reggel az ébresztés után csak lassan tért magához. A rengeteg esti konyaktól a feje zúgott, akár egy hordó méh. Aztán megint eszébe jutott furcsa álma. Megborzongott, és hogy a figyelmét elterelje róla, igyekezett minden érzékével a szálló jól ismert reggeli zajaira figyelni. Majd a fürdőszobába ment, kinyitotta a hidegvizet, és vett egy frissítő zuhanyt. Ettől jobb színben kezdett látni mindent. Majd lement reggelizni, és rendezte a portán a számlát is.
A taxi pontosan érkezett a szálló bejárata elé. Kofferját a csomagtartóba, vaskos aktatáskáját pedig maga mellé tette a hátsó ülésre, s elmélázva nézett ki az ablakon. Hirtelen eszébe jutott odaérkezése. Behunyt szemmel is látta a város lüktető zsúfoltságát, ami neki akkor olyan új volt, s a nőt is, akit magával hozott. Miért van úgy, hogy ő olyan csapodár, s hogy neki mindig úton kell lenni, hogy sehol nem lehet
A repülőtérre érve, mielőtt átesett volna az útlevél- és vámvizsgálaton, az étteremben megivott még egy kávét. A gép pontosan indult. Amikor bekötötte a biztonsági övet és kezdtek a magasba emelkedni, olyan elhagyatottság vett erőt rajta és olyan boldogtalannak érezte magát, mint még soha. Megmagyarázhatatlan szorongás fogta el, és egy nagyon furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha kifelé utazna az időből egy új dimenzióba, egy fel nem fogható és kikerülhetetlen szörnyűség felé. De amint fent repültek a magasban, és a biztonsági övét kikapcsolta, a légikisasszony pedig kezdte az ételt feltálalni, egyszerre nagyon jó kedve lett. El sem tudta már képzelni, hogy uralkodhatott el rajta az előbbi morbid hangulata?
Másnap, amikor jelentkezett régi munkahelyén és megint ott folytatódott minden, ahol abbahagyta, beleborzongott a jól ismert megszokásba. Azonban bármennyire is igyekezett furcsa álmát elfelejteni, mégsem tudta elhessegetni gondolataiból. Sőt, kezdte egészen más szemmel nézni a körülötte lévő világot. Ha tudományos adást sugárzott a televízió, úgy érezte, mintha óvodásoknak való műsort nézne. Pedig az a legmodernebb technikai vívmányokról és űrkutatási eredményekről számolt be. Kezdett félni saját magától, ítélőképességétől, attól, hogy talán már meg is zavarodott. Marih képe is kezdett megint olyan elevenen élni benne, hogy már a nap minden órájában reá gondolt. Újra teljes szépségében ragyogott fel a lelkében. Már arra gondolt, hogy felkeresi. Hiszen általa jött rá arra, hogy a szerelem nagyon furcsa valami, mert nem mindig azt az érzést takarja, amit az emberek annak neveznek. Néha csupán csak kíméletlen önzés és egoizmus bújik meg mögötte.
