esők áztatta karcsú réteken
dombok fennsíkjain sétálj
liliomok meséi közt
kacagj görögj gurulj puhán

nézz a hegyre patak szalad
tárd ki kezed örülj dalán
ne bántson semmi kép borús
hanga-szó műbeszéd talány

igaz jövőt mesél a szél
csendek mély-szövetébe lát
érintse homlokod a fény
végtelennek tűnik a táj

horizontján felel a Nap
tenger szaval sziklák falán
lábad mossa tiszta tavasz
templomok otthonában áll