szeretet növesztette pocakom

jókedvűen örömmel vártalak

nővér szidott abortuszra biztatott

védtelek ahogy anya védheti magzatát

babusgattam méhemben apró életed

hangoztattam az élet halk szavát

szeretetből s nem érdekből lettél

önzés nem fonta hitvesi ágyam

szívemben a kegyelem csendesen járt

 

Cél

I

futottam érted az aszfalton át

járdákon utakon kórházba várt

a gyötrő kezelések keresztje

a bénító fájdalmat teperve

pizsamában mosolyogtál jer be

a szigorú rend a szobádba lát

nem hallhattam a gyermekség dalát

mellkas csövek infúzió szavát

fújtató torok tüdő jelezte

kisfiú szorongott a tűt tedd le

mellkasomban a kereső csöve

az üvöltő testű kínra kiált

futottam érted a városon át

sírtam az utakon kórházba várt

kisfiam ziháló dús keresztje

II

bélyegzett fájdalom keresztezte utad

lábaidnál a félelem ült sokáig

gyenge dús harmatból lettél büszke férfi

vigyázz a szívedre lelkedre mind végig

vigyázz a bensődre mint aki egyszer él

mint aki a nagy világ fájdalmát érti

mint kinek lámpása csak egyetlenegy van

éld a hited ne féld tettekben lemérni

Első fiamnak, Andrisnak