nagyokat sétáltunk a Mecsek lejtőin
sima homlokodat verejték gyöngyözte
fák koronáját a szél fénybe göngyölte
viruló virágok nyílottak erdőin
hajfürtös lányaink tűzpiros kendőin
zsiráfok játszottak lábukat törölte
a harmatbuborék szétpukkadt pörögve
pillangó repdesve kukucskált redőin

II

fákkal szegélyezett halk utcában
toltuk az iker nagy babakocsit
a part alatt a part alatt úgy vitt
az ének tavaszi ruhájában

III

Áron Csani kezét fogta
lépdeltem a friss szűz hóban
gyermekkacajban fürödtem
Ábi arcán eltűnődtem

IV

kagylóba bújt gyöngy
átkarolsz én karollak
törhetetlenek vagyunk