mészárszéken koncolják lélegzetvételnyi álmaimat
a szélnek eresztett kutya-képzeletek marják a reményt
önsorsom póráza lassan lyukas markomba összpontosul
esik bögyös felhők szoptatják az éhező valóságot
pedig a sivatagban vízbe gázoltak illúzióim
a nehéz fakeresztet mint hátizsákot vállamra dobtam
hogy megválthassam ezt a vádaskodó ostoba világot
várok talán az ősapáink ismét sámántáncot járnak
csillag-ostorok vágnak felém a homályos szemgödrökből
figyelmeztetnek rá hogy nincs meg a kellő szakképzettségem
önmagam tükrébe néz sánta tekintetem bicegése
magamban járok a belső-udvaron hát ezért születtem

Szárnypróba • Mosdatás • Szív-ember • Veled üzleteltem • Karácsonyi fények • A vén színész • Ahogy, ahol • Hőség • Ősz • Októberi este • Az évszakok csatái • Ébredés • Ha lenne • Bombázók • A szögesdrót mögött • Rajztanár volt • Világégők • Háborúban • A vers • Az eltévelyedett • Olvadás • Tavaszi álom • Gyerekszobánk • A Világ Karma • Alvó lány • Passió • Másnap • A szeretet koldusai • Egy régi szerelem • Kivégzés • Már nem tudom • Csak kicsi gyertyaláng • Téli dal • Születésnapodra • Május • Időtlen • Végleg • Afrika halála • Elítélt • Ne csak így egyszer • A világmegváltó világ • Mostohám • Víz vagyok • Őszi remény • Összekötve • Révbe értem • Jelenkor • Hétköznapi eset • Két feketével • Bűneid torán