Vakon gazol a megvetés
a bűn burjánzó kertjében,
de a torkán is ott a kés,
mert a fene is fenét fen.

 

A semmittevés nyílt sebét
közös közöny géze fedi.
Magát piszkolja a szemét,
tükrében a szépet teszi.

 

Egy rákos hulló hajába
kapaszkodik a szánalom.
Alszik a füstös kaszárnya,
verseket vérzik bánatom.

 

Őrt állnék kint a reménnyel,
de álomport hint az érdek.
Mindent visz, mindent merészel
bent, és én vagyok az étek.

 

Zavar és kavar az önzés,
a saját aknánkra lépünk.
Egymás torkának ugrunk, és
álmokat szőni sincs kedvünk.

 

Talán jön és szór egy angyal
szeretet-magot a földre.
A fácska dacol a faggyal,
gyümölcse táplál örökre.

 

 

Szárnypróba • Mosdatás • Szív-ember • Veled üzleteltem • Karácsonyi fények • A vén színész • Ahogy, ahol • Hőség • Ősz • Októberi este • Az évszakok csatái • Ébredés • Ha lenne • Bombázók • A szögesdrót mögött • Rajztanár volt • Világégők • Háborúban • A vers • Az eltévelyedett • Olvadás • Tavaszi álom • Gyerekszobánk • A Világ Karma • Alvó lány • Passió • Másnap • A szeretet koldusai • Egy régi szerelem • Kivégzés • Már nem tudom • Csak kicsi gyertyaláng • Téli dal • Születésnapodra • Május • Időtlen • Végleg • Afrika halála • Elítélt • Ne csak így egyszer • A világmegváltó világ • Mostohám • Víz vagyok • Őszi remény • Összekötve • Révbe értem • Jelenkor • Hétköznapi eset • Két feketével • Bűneid torán