Vagyok, mint víz a barázdákban,
s a földbe szív az élet.
Három napig hívogatnak, csábítanak
virág-lányok gyökér-ajkai.
Test a testbe, felszívódom,
csak lösz testvérem lök néha vissza
a felszín adta szép magányba.
De ha majd felém szél-apám vágtat,
testemből lesz a könny a virágok arcain.
Mint a halott gyermek lelke,
felcsapok a végtelen kék égre,
tán lelkem felhő lesz megint.

Szárnypróba • Mosdatás • Szív-ember • Veled üzleteltem • Karácsonyi fények • A vén színész • Ahogy, ahol • Hőség • Ősz • Októberi este • Az évszakok csatái • Ébredés • Ha lenne • Bombázók • A szögesdrót mögött • Rajztanár volt • Világégők • Háborúban • A vers • Az eltévelyedett • Olvadás • Tavaszi álom • Gyerekszobánk • A Világ Karma • Alvó lány • Passió • Másnap • A szeretet koldusai • Egy régi szerelem • Kivégzés • Már nem tudom • Csak kicsi gyertyaláng • Téli dal • Születésnapodra • Május • Időtlen • Végleg • Afrika halála • Elítélt • Ne csak így egyszer • A világmegváltó világ • Mostohám • Víz vagyok • Őszi remény • Összekötve • Révbe értem • Jelenkor • Hétköznapi eset • Két feketével • Bűneid torán