mint fehér szálakból...
mint fehér szálakból szőtt puha paplan
borítja be a hó most a tájat
közben az apró pihék szakadatlan
szférák zenéjére táncot járnak
kontrabasszus ahogy a szél süvölt
zenekart most a természet vezényli
a pihék tánca álomvilágot ölt
nézőt e látszat mindig megigézi
a kertem is hótakaró borítja
növények téli álomba merülten
pihennek titkon a tavaszra várva
csak a remény van ébren odabenn
s a fagytól védő puha takaró
alatt csodáról álmodni olyan jó