Kezdőlap

Ajánlás

A szerző

Impresszum


Versek

egy el nem hangzó ima
Újév margójára
néhány nap...
mint fehér szálakból...
repül a hinta...
karácsony szelleme...
mondjátok miért baj...
Szilveszter éjszakán...
amerre jártam...
mást mond a mondat...
fagy uralta tágas...
kérdés az emberségről
csak düh lapul...
fohász
Kicsi falum...
hol egykor hullám...
mint egykor...
emlékek sora rögzült...
verset írok még...
elhagytam vagy...
szeretlek...
mit remél...
adnék én ha tudnék...
a csend szitál...
korán eltávozott költő...
esküvő
hol szőlőt nevelt...
ünnepvárás margójára
Lili unokám...
fájó a csend...
ígéri-e...
mire mennék vele...
maradt a semmi...
szűkölhetnék mint...
időfoga tépte...
s ha megtaláljuk...
de szerelmet vált...
szél űzte sötét felhők...
olajfák alatt
szeretem bámulni...
már átkarol...
bort iszom és...
csodát ígér...
aranyködben úsznak...
szállni szeretnél...
a hajnalpír már...
egy hosszú fütty...
versmagot hint...
mit mondana...
meddig ég még...
bár csendet ír...
Konklúzió
ha inog már...
mi változott itt...
vajon elmennél-e...
hol álom csatornák...
ha dőlni látszik...
ha megérted sorsod...
árván álló...
karod ha néha átölel...
sok-sok betű...
árnyak kísérnek...
csendfolyamok...
ott túl már...
mert feloldozást...
Magamnak... 2018


versmagot hint...

versmagot hint az őszi este
tágra zárt szemmel hallgatom
minden szót most külön keresve
míg a hold benéz az ablakon

csend kell a napi zaj után
de halkan dúdol a kósza szél
sötétre festi az esti homály
a fák sárga vörös levelét

nyugalom árad végig a tájon
de őszi borongás illata száll
összébb húzom a kiskabátom
ott belül valami újra fáj

talán a szív mely titkon érzi
az ősz a körforgás része csak
de az elmúlás lassan feléli
nyár táplálta titkos vágyakat

tavasz varázsa olyan messze
a színes ősz bája nyomaszt
fogd a kezem egymást szeretve
éljük meg együtt az álmokat

 

következő alkotás >