aranyködben úsznak...
ember lennék értelemre gyúrva
ha nem lenne fontos újra meg újra
mit vigyek magammal a hosszú útra
mi hiányt pótolja ott benn magamba'
a csend hiányát a sűrű zajban
a zaj hiányát a csendben halkan
érzelem hiányt a mindennapokban
miközben a lángot már eltapostam
aranyködben úsznak őszi hiányok
de csillognak szépen még az opálok
itt maradok a fénybe nem vágyok
az őszi égen is hulló csillagok
talán egyszer megszépítek mindent
ha megtaláltam magamban az istent
ajánlás
herceg az élet dilemmával tele
keressem találjam hogy legyek vele
teremtő létemre majd rátalálok
de nem vonok fejemre szörnyű átkot
vállalom a döntést szabad akarat
magamban bízok biztatom magamat