már átkarol...
már átkarol a csend a sötét éjben
csillagfény játszik az ég oszlopain
szférák zenéje mi átüt a csenden
csak kósza szél oson a lét partjain
álmok és valóság keverednek
s az emlékezet képeket vetít
látom magam ifjan és gyereknek
anyám mosolya újra boldogít
recsegve omlik rám a képzelet
mit látni véltem tova úszik
emlék csupán ki oly régen elment
csak vágyképet őrzök nem valódit
gyertyafény világít még az asztalon
árnyak játszanak a fehér falon
ajánlás
herceg az élet csak röpke pillanat
sors játszik rajtunk mint egy zongorán
énekek zsoltárok és egy fuvallat
lét e kék bolygón illúzió csupán
kerül-e virág lesz-e majd sír
emlékeznek-e rád a szeretteid