karod ha néha átölel...
karod ha néha átölel
borzolja lankadó szárnyam
talán az idő sosem jön el
hogy békém újra megtaláljam
hozzád vezetne minden út
bolyongok az éji ködben
csodákból mondd nekem mi jut
álmot török a néma csendben
szerettem volna újra szállni
szabadon fenn a magasban
szférák zenéjét hallgatni
csillagfényes hangulatban
óriás egy törpe létben
vajon mit hoz majd a holnap
szeretet nélkül carpe diem
falak egyszer leomolnak