vajon elmennél-e...
"Volt sok nyár, sok bolondos emlék,
átvirrasztott, forró éjszakák,
ha kézen fogsz, most is mehetnénk,
míg csiklandoz, fűt és űz a vágy."
(Kerecsényi Éva: Volt egy nyár)
vajon elmennél-e ha hívnának újra
a vágyak és a vad képzelet
sarut vennél-e a hosszú útra
s csodálnád újra a kék eget
talán álom már a régi emlék
vagy csak nyári bohókás a képzelet
mit álomként oly sokszor megéltél
most végre szabadon megteheted...
most csak magasan repülni volna jó
nem törött szárnnyal vergődni a földön
de visszatart egy érzés s a konvenció
satuként szorít, hogy téged legyőzzön
csodás csendet képzelsz a zaj helyett
miközben lelked szabadon lázad
menni vele ki talán még szeret
világ megszűnik vagy legalább várhat
ajánlás
herceg a képzelet csodás találmány
repülni szállni sokszor így lehet
jövőbe vagy vissza az emlékek szárnyán
közben csak bámulom az égszínkék eget
s gondolatom akkor elrepít oda
hol vár reám egy elmém alkotta csoda