fagy uralta tágas hómezőkön...
II. Magyar Hadsereg emlékére
fagy uralta tágas hómezőkön
vért könnyezett sok lidérces álom
alászállt fentről a megvető közöny
halál ült tort tombolt a fagyott tájon
fiatal életek tűntek el sorban
lelkek sora szállt már az ég felé
fagyott testek szerteszét a hóban
ők már nem indulnak hazafelé
rokonok barátok hiába várnak
csak emlék az mi belőlük maradt
távoli ország földjében nyugodnak
a tavasz sem bont nekik virágokat
de őrzi ma még az emlékezet
volt egy második magyar hadsereg
ajánlás
herceg mindig egy újabb háború
mióta az ember él a földön
emberéletek vesznek el szomorú
mert hatalomért pénzért kell hogy öljön
mert ma a gazdag egyre éhesebb
a hatalom béklyója már befonta
mindig a másé kell az ékesebb
vérét hullatni a szegény áll sorba