a csend szitál...
a csend szitál a havas táj felett
meleg szobában kandalló lángja
emlékek sora míg a lángot nézed
elmúlt idő rajzol képet agyadba
s a kép mit elméd emlékből farag
oly sokszor tép apróra vágyakat
kristályképben csupán a hallgatag
angyalok festenek új álmokat
restaurátorként alkotsz újra
elmúlt időt és emlékképeket
mint keresztet viszed a hosszú útra
mit ki nem mondtál akkor elveszett
most csend szitál a havas táj felett
benned hiánnyal küzdő emlékezet