És, hogy ki vagy Te még?

Halkan csörgedező
Kis hegyi patak.
Néma csendben,
Suttogó szavak.

Nyári zápor után,
Te vagy a szivárvány.
Reménytelen életben,
Álom és a vágy!

Nem merlek szeretni,
Félek, hogy felébredek!
S nem fogod majd többé,
Szorítón a kezem.

S mint megérett gyümölcs
Odafenn a fán,
Én is lepottyanok,
Ha az időm lejárt.

Finom falat leszek-e?
Vagy tán eltaposnak?
Nem lehet kiszámítani,
Az útját a sorsnak.

A kulcsot a szívemhez,
Nem találta senki.
Így kellene nekem,
Örökre elmenni?

Hagyjam, hogy megtaláld?
Ki nyíljék már a zár?
S bejöjjön valaki,
A szívem kapuján?

Maradjon-e kérdés,
Egy örök talány!
S ha bekövetkezik,
Nyíljék hát a zár!

Legyen egy varázslat,
Mi kapun belül várt!
Örökké égessen,
Utánam a vágy!

Ne felejts el soha,
Ha én már nem leszek.
Őrizzen örökké,
A forró szeretet.