Néma telefon

Néma lett a telefon. Nem is szól ma már!
Vagy mégis csöng? Csak nem az hív, kit szíved vár?
Csörög s Te felkapod. De sajnos nem ő volt.
Elment, itt hagyott. S gyászolod, mint aki holt.

Napok telnek, hónapok, szíved alig dobog.
Hitted, ő egyetlen. S a semmit hajszolod!
S ha beletörődtél, s élted újra döcög,
Egyszer csak a telefonod újra csörög!

Lassan felveszed, pedig nem is akarod.
Egy rég elfelejtett hang ismét bele szól.
Szép jó reggelt, édes kis hajnalcsillagom!
S mint egy bolond bakfis újra befalod.

Te élsz még? Azt hittem, már elfelejtettél!
Nem hiszel, de a szád mégis ezt kérdezi.
Ő felel.
Hát hogy lehetne Téged elfelejteni?

Én volnék számára még a hajnalcsillag?
Vagy, ahogy régen mondta, Síva istennője?
De hisz nem történt semmi sem közöttünk.
Én rábíztam akkor mindent a jövőre.

Tudod-e, mért hívtalak, drága csillagom?
Mert holnap lesz majd a Te születésnapod.
Szép szavak után a Nap is szebben ragyog.
S elfelejtesz mindent, miért a szíved sajog!

Ilyen idős korban ennyi még belefér.
Öreg embereknek már ennyi is elég!
A szerelem a fiataloknak marad.
Kár, hogy hamar tűnik, mint gyors hegyi patak.
Mert örök csak a be nem teljesült szerelem marad!