A szerelmes gesztenyefa

Szerelmes lett a gesztenyefa
a kajla kis szél úrfiba.
Tudta, hogy most ősz van,
s ez bizony nagy hiba.

Érezte, hogy szerelmük
nem szökken virágba.
Nincs olyan virág,
mely a telet kiállja.

De ő nem félt. Mégis
dacolt az idővel.
Pár nap múlva kis ága
virágokat érlelt.

Mint pici kis gyertyák,
úgy tündököltek,
S a reggeli Napnak,
egyaránt örültek.

A kis ágacska éjjel
levéllel befedte,
s így nem fagyott meg
hófehér kis teste.

Vigyázva érlelte
a pici kis gesztenyét,
boldogan élvezte
az emberek tekintetét.

Szél úrfi még párszor
csókot lehelt rájuk.
Tündökölt a Napban
hófehér ruhájuk.

A napsugár is segített
érlelni a gesztenyét,
bár tudta, hogy nem nyár jön,
hanem rideg, hideg tél.

Tudta, hogy a halál,
neki sem kegyelmez,
de legalább megismerte
az igaz hű szerelmet.

S mint Rómeó s Júlia,
Ő sem lehet másé,
s a csibész szél úrfi
mégis a kis virágé.

De a jég hercege,
csípős jég kezével,
megérintette őt
egy rideg téli éjjel.

Ezen az éjjelen
nem volt több kegyelem.
Így ért véget e szép,
Későn jött szerelem.