Ragyogó szerelem

Láttatok már reggel
felkelő napot?
Ha az ember szerelmes,
Éppen úgy ragyog.

Beragyogja fénye,
az egész világot.
Megszépít minden
ébredő virágot.

Siet melengetni,
Míg eljő az este.
Titkon félve már,
kelő holdat lesve.

Éltetni akar
mindent, ami él.
Mielőtt leszáll
a bűvös, hűvös éj.

Hideg, mint a jég
Holdat szerettem?
Mi odafenn tündökölt?
Úgy csodáltam őt,
Mint egy üstököst.

De egész más volt.
Hideg, mint a jég.
Csak viszfényt láttam.
Nem igazi fényt!

Csóvája volt, mi
tündökölt felettem.
És elszáguldott,
mire észrevettem.

Azóta is száguld.
Ki tudja, merre jár?
De ha nem tündökölne,
szegényebb lenne a világ!